Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - A fizetésképtelenségi jog reformjához

92 KERESKEDELMI JOG 5. sz. ugyanis a perrel érvényesített jogigény állami táotogatás nélkül maradna. Ennélfogva elsősorban azl a kérdési kell vizsgálni, hogy az emiitett külföldi tőzsdebiróság itéleté belföldön érvényes lenne-e és csak ennek a kérdésnek igenleges eldöntése esetében kerülhetne sor a fellebbezési bíróság ítéletében szükségtelenül fejtegetett annak a körülménynek vizsgálatára, hogy a felperesnek a keresetben érvényesített jogigénye a kötlevéllel szabályozott jogviszonyból eredőnek minősül-e. Az első kérdést a Pp. 414. §-a alapján nemlegesen kell eldönteni. E §-ra nézve téves ugyanis az alperesnek az az álláspontja, hogy a benne foglalt rendelkezés csakis azokra az ítéletekre vonatkozik, amelyeket külföldi államoknak állami bíróságai hozták. Ily megkülönböztetést az említett 414. § szövege nem tesz, s ennek híján benne külföldi bíróság alatt minden külföldön székelő bíróságot érteni kell, akár állami hatóságként, akár pedig, mint a tőzsdebiróság, csupán állami felügyelet alatt működik. A Pp. 414. §-a szerint a külföldi bíróság ítéletét másként rendelkező nemzetközi szerződés hiányában nem lehet érvényesnek elfogadni, ha e részben nincs viszonosság megállapítva azzal az állammal, amelynek bírósága az Ítéletet hozta: már pedig a fellebbezési bíróság ítéletében előadott és meg nem támadott tényállás szerint egyfelől a magyar állam, másfelől a csehszlovák köztársaság között a tőzsdebirósági ítéletek érvényességének elismerése tekintetében sem nemzetközi szerződés, sem viszonosság fenn nem áll. Minthogy eszerint a prágai áru- és értéktőzsde választott bíróságának ítéletét belföldön nem lehetne érvényesnek elfogadni, a kifejtettek értelmében a magyar állampolgár felperes nem üthető el attól a jogától, hogy követelését a máskülönben hatáskörrel biró rendes bíróság előtt érvényesíthesse; nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy az alperesnek erre alapított pergátló kifogását elvetette. Cégbitorlás. ö4. Magyar kender- és lenipar r. t., előbb S. és tsa cég mellett S.-féle textilipar r. t. cégbitorlást képez. (Kúria IV. 4930/1925. sz. a. 1927 márc. 22-én.) Indokok: A magyar kir. Kúria a panaszos felfolyamodásának részben helyt ad és a másodbiróság végzésének részben való megváltoztatásával a panaszlottat a cégbiróság által a K. T. 21. §-a értelmében annyiszor-amennyiszer kiszabandó pénzbírság terhével eltiltja attól, hogy cégének szövegében a „Salzmann-féle" illetőleg „Salzmann-s" jelzőt használja. A panaszos által jogosulatlan cégtoldat elhagyása végett folyamatba tett ebben a perenkivüli eljárásban a K. T. 17. §-a és a 68.300/1914. I. M. számú rendelet 24. §-ának első bekezdése értelmében elbírálás tárgyát az képezi, hogy a panaszlott cégében előforduló ..Salzmann-féle", illetőleg a cég német szövegében: .,Salzmann-s" toldat használata beleütközik-e a K. T. 17. §-nak rendelkezésébe? A nem vitás tényállás szerint a panaszos „Magyar kender- és lenipar részvénytársaság, előbb Salzmann és társa" budapesti cég, amelvnek egyik alapilója a Salzmann és társa kasseli cég volt, 1905. évben akként alakult, hogy álvelte a nevezett cég magyarországi üzletét és fiókjait és a kasseli eég feljogosította, hogy cégébe az „előbb Salzmann és lársa" toldatot felvegye. A panaszlott „Salzmann-féle magyar textilipar részvénytársaság" németül „Salzmann-s Ungarisches Textilwerk . Akliengesellschaft" budapesti eég 1923. évben hasonló üzletkörrel alakult és jegyeztetett be a cégjegyzékbe — és a Salzmann nevel ugyancsak a Salzmann és társa kasseli cég engedélyével vette fel a cégébe. Ehhez képest az eldöntendő kérdés az, hogy a panasz tárgyává lett cégtoldat használata a korábban bejegyzett panaszos cégnek a panaszlott cégével való összetévesztésére alkalmas-e. Ez az összetéveszthetőség kétségkívül fenforog, mert a hasonló üzletkörrel bíró és cégük szövegében ezt kifejezésre juttató szemben álló két részvénytársaság cégében a kereskedelmi forgalomban általánosan ismert, nagy jelentőséggel bíró ..Salzmann" név közössége folytán a két cég egymással való felcserélésének lehetősége szembeötlő. Erre a körülményre a panaszlott Y. jelű levelében maga is utal, amidőn a két cég hasonlóságára és a leveleknek abból származó ismételten előforduló téves kézbesítésére hivatkozással azt ajánlja a panaszos cégnek, hogy a Salzman és társa névnek cégéből leendő elhagyását tegye megfontolás tárgyává. Ezzel szemben nincsen jelentősége annak, hogy a posta tudakozódó irodája a panaszlottnak a levelek téves kézbesítése miatt tett panaszára válaszul adott NB/l. jelű közleményében a két cég különbözősége és leveleiknek más-más postahivatalhoz utaltsága folytán fel sem tételezhető szándékos rosszakarat nélkül a levelek téves irányítását kizártnak tartja. Mert hisz a panaszos által kimutatott folyamatosan ismétlődő számos esetben nem a posta hibás kézbesítése forog fenn, hanem a leveleknek nem az illetékes céghez való jutását az idézte elő, hogy az ügyfelek a két cégnek összetévesztése folytán a panaszosnak szánt leveleket a panaszlott címére küldték vagy megfordítva. Közömbös az a kérdés, hogy a Salzmann és társa kasseli cég a panaszlott cégének bejegyzését megelőzően éveken át be volt-e jegyezve itten a cégjegyzékben, mert ez a körülmény, ha a panaszos arról tudott volna is és elnézte, a helyzet megítélésén nem változtat, minthogy egyfelől panaszosnak egy más céggel szemben tanúsított magatartása panaszlottat a törvény kötelező rendelkezése alól fel nem mentette, és mert másfelől a nem részvénytársasági alakzattal biró és itten gyárral sem rendelkező kasseli cég nevének hasonlósága nem szükségképpen váltotta ki azt az összetéveszthetőséget, amely a panaszlott cégével szemben fennforog. Nem befolyásolja a jogi helyzetet az sem, hogy a panaszos cég 1925. év december havában a Juta és kendergyár részvénytársasággal az utóbbiban való beolvadással egyesült, továbbá, hogy az egyesült társaság uj cégszövegében az „előbb Salzmann és társa" lóidat elő nem fordul, mert a panaszos cége még törölve nincs és mert az egyesülés folytán a panaszos cég jogaiba lépett: Magyar kender, len és jutaipar részvénytársaság a panaszos előterjesztéseihez csatlakozva azzal egyértelműen előterjesztette, hogy az előbb Salzmann és társa cégtoldatol használni kívánja és annak a cég