Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 2. szám - Biró- és ügyvédképzés

2. sz. KERESKEDELMI JOG 23 tató hatalom, hanem fontos társadalmi s pedagógiai tényező, aki utolsó láncszeme annak a hosszú nevelési folyamatnak, amit megkezd az anya, folytat a család, majd továbh vezeti a közép- s felsőiskola, hogy megkoronázza azt ;t joggyakornok principálisa. A hosszú nevelési rendszernek ez az utolsó, de talán legfontosabb stádiuma. Olyan, mint a tető az épületnél. Ma szolid a ház teteje, megvédi az egész épületet esőtől, vihartól, ha pedig rozoga s hitvány, vagy pláne ha tető nélkül hagyjuk az épületet., rombadől időnap előtt. Így vagyunk a jogász nemzedékkel is. Ha a joggyakorlatot nem ugy tekintjük, mint a jogászi nevelés koronáját: s nem látjuk át unnak rendkívüli szociális fontosságát s a joggyakornokot esak a rideg önzés szemüvegén át nézve, hasznothajtó gépnek nézzük, ez momentán hasznára lehet a principálisnak ugy az ügyvédségnél, mint a bíróságnál, de nagy kárára van a jogásznemzedéknek s az egész társadalomnak, mert a jogász olyan a modern társadalomban, mint az idegrendszer az emberben. Minél tökéletesebb, minél fejlettebb*, unnál tökéletesebb a társadalom is. III. A gyakorlati jogásznemzedék kiképzésére s a vizsga eredményére igen nagy s káros Indással van az úgynevezett szanatóriumi rendszer. A jelöltek minden áron arra törekszenek, hogy lehetőleg kis erőkifejtéssel minél rövidebb idő alatt elkészüljenek a vizsgára. Gyakran mellékes előttük a jogi pálya szeretete, mellékes a tudományos képzettség s az ideaüzmus. Csak nagy ritkán találkozunk olyannal, aki ezekkel az erkölcsi javakkal rendelkezik. A dekadens gondolkozás hozta aztán létre a szanatóriumot, amely beígéri a jelöltnek, hogy néhány hét alatt különféle technikai eselfogásokkal annyi jogismeretet bemagoltat vele, amennyi éppen elég ahhoz, hogy diplomához jusson. Az ilyen ambiciónélküli, sajnálalraméltó fiatalemberekből lesznek a jogi mesteremberek, a jog spekulánsai s a jogkonjunktura lovagjai, akik a jogi pályát a szellemi és erkök-si tudományok magas szintjéről lesülyesztik az üzletember, az alsórendű spekuláns színvonalára. Az ilyen szanatóriumi készülés egyenes arányban áll az általános erkölcsi kultúrával. Minél fejlettebb, minél magasabb szárnyalású a kultúra, annál kevésbe folyamodnak ehhez a vásári munkához, melynek tartós értéke nincs s igazi tanultság s rendszeres képzettség megszerzésére nem alkalmas. Az ilyen szanatóriumi készültségi) eiuberekből lesznek a jog charlatánai, akik éppen olyanok, mint a kuruzslók a betegség terén s éppen anynyit, talán még többet ártanak a jogi életnek s igazságszolgáltatásnak, mint ;i eharlatánok a Iherápiában. Sajnos, ez ellen a jogi charlatánizmus ellen a jogi életben izoláltan nem lehet hatályosan védekezni, mert ez az általános moralitással áll összefüggésben. Ahol a kötelességnek lelkiismeretes teljesítése csak kivétel, ahol a rideg önzés az élet legfontosabb princípiuma; ahol a mások érdeke iránt ellenséges érzés, vagy legjobb esetben a legridegebb közömbösség uralkodik, ahol hiányoznak azok a lelki s erkölcsi erők, melyek a társadalmat egységes s egymást kölcsönösen gyámolító organizmussá teszik, ott mindaddig nem várhatjuk a felületesség kiküszöbölését, amíg a társadalom egyes elemeiben s a maga egészében a tudat központjába nem kerül az együvétartozás s kölcsönös segítés szociális gondolata mely foglalkozásra, társadalmi állásra tekintet nélkül folyton és lépten-nyomon azt a fanatikus meggyőződést hirdeti, hogy egységes társadalmat alkotunk, melyben mindenki, minden pályán és minden állásban, szoros korrelációban áll a másikkal; tehát senki sincs a lársaséletben, akinek jóléte vagy balsorsa távolabbi vagy közelebbi kapcsolatban nem állana a többi életével. IV. A jogászi charlatánizmussal kapcsolatosan kell felemlítenem egy másik tényezőt, mely hasonlóképpen a jogászi színvonal sülyedésének előmozdítója.Ez a protekció hajszolás. A protekcióvadász és charlatán-jogász közös ismérve az, hogy mindkettő minél kevesebb komoly tudással akar az ügyvédi diplomához jutni. Ámde e közös vonás n^ellett lényeges külömbség van a kettő közt. Mig a c liarjatán-jogás/ a társadalom minden rétegéből verődik össze, a protekciós a kiváltságosak közül toborzódik. Azok alkotják ezt a kiváltságos, de értelmileg éppen nem elit csapató i, akik leszármazás, előkelő rokonság, előnyös összeköttetés, barátság és minden elképzelhetetlen társadalmi öszeköttetés révén a cenzorok erkölcsi érdekszférájába tudnak férkőzni. A protektorok aztán, mint a vérszomjas vámpír, reávetik magukat a szegény cenzorra s ezer és ezer forrásból fakadó* erkölcsi befolyást gyakorolnak arra, hogy az ügyefogyott, protekciós fiatalember érdekében lázadózó lelkiismeretén erőszakot téve, szaporítsa a jogászok táborát egy-egy tudatlan s lelkiismeretlen emberrel, aki azután akár biró, akár ügyvéd lesz, csak kárt s pusztulást csinál minden működésével. Hangsúlyozom, hogy ezek a protekciós jelöltek, ha nem is mindig, de legtöbbször nem csupán tudatlanok, hanem lelkiismeretlenek is, lelkiismeretlenek azért, mert a protektort az esetek óriási nagy részében nem részvétre jogosító okokból, hanem azért veszik igénybe, mert komoly munka helyeit léháskodással, cinikus időlopással s henyéléssel töltötték el idejüket s mikor aztán a négyévi praxis- után ül a számadás órája, előkelő összeköttetésük révén azt akarják elérni, hogy kedvezőbb elbánásban részesüljenek, mint azok. akik kétségbeesett küzdelmet vivnak az élettel s annak ezer nyomoruságával.