Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 1. szám - Valorizációs vita a Jogászegyletben

18 KERESKEDELMI JOG 1. sz. A valorizálás kezdő időpontjára nézve azért nem, mert nincs oly jogszabály, amely valamely követelés valorizálását csak az arra vonatkozó kérelem előterjesztésétől Ítélhető meg. A valorizálás jogi alapja a pénz elértéktelenedésének ténye és a hitelezőt a valorizáláshoz való jog — tekintet nélkül annak érvényesítési időpontjára — attól az időponttól fogva illeti meg, amelyben az adós a tartozás megfizetésében indokolatlanul késedelmessé válik. Ez a késedelem pedig alaptalannak bizonyult, védekezés esetén legkésőbb a kereset beadásával bekövetkezettnek tekintendő, miért is a m. kir. Kúria a kereseti követelést ez időponttól fogva találta valorizálandónak. 10. A vételárösszeget az eladó rendszerint abban az értékben tartozik visszaadni, amellyel az a viszszaszolgáltatási kötelezettség beálltakor birt, kivéve, ha az ügylet kizárólag az eladó hibájából nem ment teljesedésbe, amikor az eladó azt abban az értékben köteles visszaszolgáltatni, amelyben azt kapta. A birói gyakorlat szerint a hitelező az 1923. évi XXXIX. t.-c. s az annak alapján kibocsátott kormányrendeletekben meghatározott kárkamatot nem igényelheti, ha a tőkekövetelés a tényleges fizetés idején fennálló árfolyam szerint valorizálta:! Ítéltetik meg. (Kúria P. VII. 3105/1925. sz. a. 1925 nov. 18-án.) 11. Foglaló valorizáltatok a visszaadási kötelezettség beállta napjától — 50%-kal; mivel senki sem mentette át vagyonát 100% erejéig s mivel felperes a később felajánlott fizetést nem fogadta el; viszont alperes azt nem helyezte letétbe. (Kúria P. VII. 3025/1925 sz. a. 1925 nov. 10-én.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint az alperes a felperessel 1917. évi február havában 3500 vagon tűzifa szállitása iránt kötött vételügyletre a felperesnek 1918. évi október haváig 345 vagon fát szállított, azután pedig az 1918. évi december hó 11. napján kelt 3. alatti levelében a további szállítást megtagadta*. Addig, amig az ügylet hatályban volt s arra az alperes folytatólagos szállításokat teljesített, az alperes a kapott 100.000 K foglalónak a. szállításokkal még nem törlesztett 65.924 K 95 f.-t kitevő részét jogosan tartotta magánál, azonban a további szállítás megtagadásának időpontjában a nála maradt foglalóösszeget a felperesnek visszaadni tartozott, mert ettől az időponttól kezdve megszűnt annak a lehetősége, hogy a nála visszamaradt foglaló további szállításokkal elszámoltassák. A fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése tehát, hogy a felperesnek visszajáró 65.924 K 95 f. foglalóösszeget csak 1918. évi december hó 11. napjától kezdődően valorizálta, nem sérti az anyagi jogot, mert eddig az időpontig az alperes, a fentiek szerint, a foglaló visszaadása tekintetében késedelembe nem esett s mert az a körülmény, hogy a felperes ,az előleg visszafizetésére is irányuló jelen keresetét csak jóval később, 1922. évi március hó 27. napján indította meg, a valorizálás iránti kérelmét pedig csak 1924. évi május hó 30. napján terjesztette elő, az állandó birói gyakorlat értelmében nem szolgálhat alapul arra, hogy a felperesnek visszajáró foglalóösszeg a viszszaadási kötelezettség beálltát követő, a kereseti vagy a valorizálási kérelem előterjesztésével egybeeső későbbi időponttól kezdődően valorizáltassék. Ellenben alapos alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel rótta reá a koronaromlásból kifolyólag 1918. évi december hó 11-ikétől a foglaló viszszafizetésének időpontjáig, 1922. évi december hó L4. napjáig előállott egész kárt. Az irányadó tényállás szerint az alperes 1920. évi március hó 29. napján kelt H. alatti levelében felajánlotta a felperesnek a még nála levő foglalóösszeg fizafizetését s ezt a felperes I. alatti levelével visszautasította. Ezzel maga adott alkalmat a pénz időközi értékcsökkenésével beállott kár felmerültére, ezt a kárt tehát teljes összegében iaz alperesre annál kevésbé háríthatja át, mert nem is kérte oly tények megállapítását, amelyekből következtethető volna, hogy ezt a foglalóösszeget annak az esedékesség idejében való felvétele esetében a maga teljességében átmenthette volna. Minthogy azonban viszont az alperes ezt az összeget annak birói letétbe helyezése helyett 1922. évi december hó 14. napjáig magánál tartotta s ekként azt jogos alap nélkül használhatta, az 1918. évi december hó 11. és az 1922. évi december hó 14. napja közti időközben beállott pénzromlás hátrányai a peres felek közt egyenlő részben megosztandók voltak s igy ez az összeg erre az időre csak 50% erejéig valorizáltatott. 12. Jogszabály, hogy ha az ügylet a felek közös akarata folytán nem megy teljesedésbe, ellenkező megállapodás hiányában az előleget felvett s az előbbi állapot visszaállítására köteles fél az ügyletre kapott előleget abban az értékben tartozik visszaszolgáltatni, amellyel az a visszaszolgáltatási kötelezettség beálltakor birt. (Kúria P VII. 3017/1925. sz. a. 1925 nov. 6-án.) 13. A vételügylet teljesítésének elmaradása esetén az eladó az előre felvett vételárat az állandóan követett birói gyakorlat értelmében rendszerint arra az időpontra valorizálva tartozik a vevőnek visszatéríteni, amely időpontban a vételárvisszafizefési kötelezettsége beállott korábbi időponttól, nevezetesen a vételár átvételének a napjától kezdődően, valorizálva pedig csak abban az esetben, ha a vételügylet teljesítése kizárólag csak az eladó hibájából hiúsult meg. (Kúria P. VII. 3665/1925. sz. a. 1925. nov 27-én.) Indokok: Ugyanis a fellebbezési bíróság Ítéleti indokolása szerint a 4. alatti levél tartalma mellett a peres felek egyező előadása alapján állapította meg azt, hogy a megvett tégla szállításához szükséges szállítási engedély és vagon megszerzéséről a vételi szerződés értelmében a vevő felperes tartozott gondoskodni. Felperes az irányadó tényállás szerint a kereseti hátralékos téglamennyiség leszállításához szállítási engedélyt és vagont nem szerzett s már ezen okból sem lehet arról szó, hogy az ügylet teljesítése kizárólag az alperes magatartására viszszavezethető okból nem történt meg 1921. évi április hó 5-éig, amely napon a felperes a nem vitás tényállás szerint az alperesnél megjelent s követelte a hátralékos téglamennyiség leszállítását. Ebben az időben azonban a szerződés szerinti teljesítés a téglának a Csonka-Magyarország területén lévő alperesi gyártelepről felperes telephelyére, a Jugoszláviához csatolt Újvidékre szálli-