Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 11. szám - A bankátutalásról

186 KERESKEDELMI JOG 11. sz. másfelől a végrehajtási joggal szemben hangsúlyozta, hogy a javaslat kizárólag a jelzálogjog anyagi magánjogi szabályait tartalmazza. A javaslat részleteinek ismertetése során főként az egyetemes jelzálogjog gazdasági hátrányait elhárító dologi visszkeresettel, a saját jelzálogjognak a javaslatban elismert esetével, az ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodó hitelezővel szemben végrehajtható perenkivüli törléssel, a ranghellyel rendelkezés* jogával, a jelzálog romlása esetében megadott időelőtti kielégítési joggal, a biztosítéki jelzálogjog uj formáival és a keretbiztositéki jelzálogjog átruházhatóságával, a telekadóssággal és jelzálogadóslevéllei foglalkozott ez utóbbi mobilizálási eszközzel kapcsolatbaji kiemelve különösen azokat az intézkedéseket, amelyek a hitelező személyének bizonytalanságából az adósra háruló hátrányok kiküszöbölésére vannak hivatva. — November 25-én az első felszólaló dr. Sichermahn Bernát volt. aki szerint főleg a biztosítéki jelzálogjog alapjául szolgáló jogviszonyban beálló személycsere lehetővé tétele és a jelzálogadóslevél megvalósítása az, ami a javaslat mielőbbi törvényerőre emelkedését kívánatossá teszi. Ebben a vonatkozásban ugyanis döntvényalkotás utján nem lehetne segíteni, mert a döntvény dectarativ jellegénél fogva visszahat és így a 8. sz. jogegységi határozatot megváltoztató döntvény sem nyújthatna elég biztonságot, mert egy utóbbi döntvény azt visszaható erővel változtathatná meg. A jelzálogadóslevél intézményére főként azért vagyunk ráutalva, mert hiteligényeinket az amerikai pénzpiacon kell kielégítenünk, ahol a záloglevél intézménye idegen és szinte érthetetlen, miért is azok elhelyezése nagy nehézségbe ütközik. A javaslatnak részletei közül kiemelte azt a rendelkezést, amely a jelzálogilag biztosított követelést is kifejezetten a telekkönyvi közhitei védelme alá helyezte, s azután a keretbiztositéki jelzálogjog átruházhatóságának kérdéseivel foglalkozott, gyakorlati példákkal mutatva ki, hogy a pénzintézetek egymás közötti forgalmában ez az újítás mily jelentős könnyebbségeket fog magával hozni. Utalt arra, hogy Németországban, ahol a keretbiztositéki jelzálogjog átruházhatóságát elméleti okokból a ptk. kizárta, a gyakorlat a «verdeckte Höchsitbetragshypotheik)) utján kerülő utón éri el ugyanazt az eredményt. A jelzálogadóslevél tekintetében helyeselte a javaslatban felállított korlátozásokat, mert éppen ezekben látja a biztositékát az intézmény gyors és helyes meghonosodásának. X/jidászi János felszólalásában a javaslatot kiválóan sikerült alkotásnak mondotta, de mégis helyesnek tartaná, ha erről az épületről egyes túlságosan góthikus ornamensekét eltávolitanának. Ebből a szempontból a javaslat egyes részletkérdéseire világitett rá. Túlságosan szöknek találja a jelzálogi terhelésre alkalmas jogok körének a megvonását. Nem tartja helyesnek, hogy a jelzálogjog átszállását kiigazítás követelésével lehessen kikényszeríteni. A kiigazítás nálunk más célra szolgáló intézmény és a javaslatban észlelhető ez a germán hatás veszedelmes praecedejnsül szolgálhatna. Az sem helyes és szintén germán hatás eredménye, hogy a javaslat 13. §-a a törlési engedélynek a hitelezőhöz vagy a telekkönyvi hatósághoz intézését kívánja meg, ami annál kevésbé helyes, mert a b\ §. ugyanezt nem kívánja a bekebelezésihez, ami helyes is. mert a telekkönyvi jognyilatkozatok végeredményben formális jognyilatkozatok és a bekebelezésnél a clausula íntabulandi a fontos. A hitelvédelem reformjáról a budapesti ügy védi kör november bó folyamán értékes vitát rendezett,' melynek előadója ár. Ember Sándor volt. akinek előadása nagy részét lapunk mai számában közöljük. - - Előadó szerint a hitelvédelem nem merülhet ki a fizetésképtelenség jogi rendezésében, hanem preventív intézkedésekkel, nevezetesen: a kereskedők könyvvezetési jogának reformjával, továbbá intézményekkel is, mint az ingójelzálog, továbbá a perrendtartás és a végrehajtási törvény megfelelő javításával is kell segíteni azon, hogy a rosszhiszemű adósok hitelezőik alól ne vonhassák ki a kielégítési alapot. — Előadó az OHE-t mai eljárásában nem talál megnyugvást a kényszeregyezség megnyugtató lebonyolítására. — Dr üoroghi Ervin a kényszert elszámolás intézményének bevezetésében látja a kényszeregyezségi eljárás reformjának egyik fő eszközét. Mint végcélt azonban a csődtörvény reformját ajánlja. — íJr Léwy Béla mindjárt a csődtörvény reformján;') 1 kezdené és a fizetésképtelenségi jog reformja főhibájának azt tartja, hogy mindig a mindenki által hibásnak tartott csődtörvény reformjából induljunk ki és az alapjában hibázott intézményekre akarják felépíteni az ujabb reformokat, ahelyett, hogy ezen rossz törvény helyett csinálnának egy jobbat. — Dr. György Ernő, az OHE igazgatója védelmére kelt az OHE-nek és statistikai adatokkal igyekezett alátámasztani azt az állítását, hogy az OHE előtti eljárás gyorsabb és olcsóbb, mint a biróságelőtti kényszeregyezségi eljárás. A biztosítási díj fizetés, elmulasztásának egynémely következményeiről törvényjavaslatot terjesztett elő az igazságügyminiszter, mely felelt a Magvai' Jogászegylet f. hó 27-én tartalmas vitát rendezett. A javaslat tulajdonképpen a Kt. 485. §. \. pontjának kiküszöbölésére irányul és a biztosítottat az általa kötött biztosítás érvényben, vagy ahogy a biztosítók azt kifejezik, '(tiszteletben tartására^ akarja kötelezni. — A javaslat állal kontemplált dijkötelező, körülbelül a ZsÖgödGrossphmidt által a Fejezetekben citált azt a híres szállóigét akarja megvalósítani: «Haben Sie schrieben unter, müssen Sie zahlen be». — Szép, tiszteletreméltó és jogászilag nem vitatható elv a szerződések tiszteletben tartásának elve; - hogy azonban éppen most volt-e szükség erre a törvényjavaslatra és hogy olyan közkívánatnak felelt-e meg a KT.-ből, vagy mondjuk a biztosítási jogból ép ezt a szakaszt kiragadni, az a Jogászegylet vitája után legalább is nagyon kétséges. — A javaslat elolvasása és a vita figyelemmel kisérése nem mentesít bennünket azon benyomástól, hogy egyoldalú biztositói érdekek sugallták a javaslat 8. &rát, mely a hat évnél hosszabb időre kötött kárbiztositási szerződések felmondását csak 6 év után engedi meg (ha csak az ellenkező a szerződésben ki nem köttetett) és amely a felmondást is oly megszorításoknak veti alá, amidőn ahhoz közjegyzői okiratot, vagy az elöljáróságnál személyesen történt felmondást kiván, amely egyenesen érthetetlen. -- A 13. §-nak visszaható ereje pedig a biztosító társaságok egymás közötti nagy versenyének kiküszöbölése jelszava alatt szintén felette aggá-