Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 1. szám - A kereskedelmi törvény ötven éve a birói gyakorlatban

4 KERESKEDELMI JOG 1. sz. végzetes hatású lehet, mint gyermek kezéhen a kés, mig ellenben a mélyen szántó, igazságos, méltányos és jólelkű bírónak ez a jogszabály mélyebb boncolásra, az eset körülményeinek beható, szabad mérlegelésére ad alkalmat. És igy kezelték ezt a jogszabályt a múltban a mi nagy kereskedelmi biráink. így pl. az úgynevezett Shylock perekben, midőn a szerződés betűszerinti kikötése élteimében egyetlen részletfizetésnél előforduló bármily rövid késedelem, még ha az adós részéről nem is forgott fenn rosszhiszeműség, az adós hátrányára aránytalanul nagy veszteséget háritott, esetleg magasösszegü kötbért háritott volna, a betűszerinti értelmezéstől eltérve a késedelemnek ily súlyos hatást csak a hitelező jogos vagyoni érdekének' életbevágó veszélyeztetése esetében tulajdonítottak. A keresk. törvénynek a közkereseti és betéti társaságokra, valamint az alkalmi egyesülésekre vonatkozó rendelkezései a birói gyakorlatban általában jóknak bizonyultak. Szabályozást igényelne azonban az úgynevezett csendes társaság s a csendes társ jogviszonya, meri az életben ez az alakulat nálunk is többször előfordult és szabályozás hiányában a bírói gyakorlat a kérdés helyes megoldásával sokat vesződött. Legfőképpen igényelnek azonban szabályozást a keresk. törvénynek a részvénytársaságokra vonatkozó, a magát régen túlélt manehesterismus jegyében született rendelkezései. Már az 1911. évi magyar jogászgyülésen, mint a részvénytársasági reform kérdésének akkori előadója, szót emeltem ebben a kérdésbén s a jogászgyülés ki is mondotta azt, hogy a részvénytársaságok fölötti felügyeleti jog szabályozása szükséges, de abba, hogy minő intézkedésekkel történjék a szabályozás, tüzetesen és részletesen bele nem bocsátkozott. De mégis kimondta azt, hogy kivánatos, hogy a részvénytársaságok alapítása, különösen a nem készpénzből álló betétek (apport) esetében, továbbá az alaptőke leszállítása és felemelése szigorúbb ellenőrzés alá helyeztessék, továbbá hogy a mérlegek ós könyvek vezetését szakképzett, egyénileg felelős revizorok, az ügyvezetést pedig abban résztvevő felügyelőbizottság ellenőrizzék, egyéni felelősség mellett. • Ez a jogászgyülési határozat kétségtelenül a birói gyakorlat tapasztalatain alapult, amint ennek a jogászgyülés szakosztályi tárgyalásainak folyamán rajtam és a véleményező Sehuster Rudolfon és Nitsche Győzőn kivül az egyik felszólaló, Nagy Ödön, a birói gyakorlatnak "ez a kimagasló férfia nyiltan is kifejezést adott, továbbá a kereskedelmi körök érdekéit szem előtt tartó Lévy Béla is, bár kiemelte ází, hogy Magyarországon a részvénytársasági tigy terén nem hogy több, de szerinte lényegesen kevesebb baj és visszaélés mutatkozott, mint ínásüft^ kijelentette, hogy a jelenlegi szervezet. a részvénytársasági szervek jelenlegi működése veszélyeket rejt magában, amelyek alkalmilag nagy károkat idézhetnek elő. Igaz, hogy a részvénytársaságok fölötti felügyeleti és ellenőrzési jogot a mi bíróságaink gondosan és szigorúan gyakorolták, ami különösen abban nyilvánult, meg, hogy lehetőleg nem várva meg az egyes részvényes által a keresk. törvény 174. §-a alapján érvényesíthető kereseti jog gyakorlását, a közgyűlési jegyzőkönyvek bemutatásakor már hivatalból is vizsgálat tárgyává tették, hogy a közgyűlés határozata nem sérti-e a törvényt, vagy az alapszabályokat s a részvényesek részére azokban biztosított jogokat. Nem téveszthetjük szem elől egy nagy szaktekintélynek, Klein Ferenc volt osztrák igazságügyminiszternek szavait sem, aki azi mondta, hogy az ujabb német keresk. törvény szigorú rendelkezései sem állhatták útját a' Németországban e törvény életbelépte óta előfordult számos visszaélésnek, sőt katasztrofális összeomlásnak. A konklúzió, amit mindebből levonhatunk, csak az lehet, hogy a részvénytársaságok működésének ellenőrzése és a részvényjogi szabályok fejlesztése és kialakulása körül az élet mindennapi jelenségeit szemmel tartó birói joggyakorlatnak nagy és fontos szerepe volt eddig és lesz a jövőben — bármely törvényhozási reformok után — ezentúl is. Kereskedelmi törvényünknek nem speciális kereskedelmi jogi természetű, hanem az általános magánjog, nevezetesen a kötelmi jog körébe vágó számos rendelkezései, aminők főleg a második rész első cime második, harmadik és negyedik fejezetében elszórtan, továbbá a vételügyletre vonatkozó rendelkezések között foglaltatnak, mellőzhetők lesznek ugyan a legcélszerűbben az általános magánjog kodifikálásával egyidejűleg megalkotandó kereskedelmi törvényben, de eddig és kivált kezdetben nagyon üdvös és jótékony hatással voltak ezek a rendelkezések a birói gyakorlatra, amely tételes kötelmi jogszabályok hiányában, bennük kitűnő támaszpontokra talált. A kereskedelmi ügyletekre vonatkozó speciális kereskedelmi jogi rendelkezések közül a birói gyakorlatra sokszor lapis offensionis gyanánt hatott a kereskedelmi ügyletek körének az úgynevezett tárgyi (absolut) kereskedelmi ügyletek meghatározásából (keresk. törv. 258. §.) származó óriási kiterjesztése. Ebből állottak elő elsősorban, kapcsolatban a törvény 264.. §-ának az egyoldalú kereskedelmi ügyletekre vonatkozó, továbbá a 273. §-nak a kötbér összegének mérséklését tiltó rendelkezésével s a vételügyletre vonatkozó több §-nak, különösen a 346. és 347. §-oknak rendelkezéseivel, azok az ütközőpontok, amelyek egyrészt a nem-kereskedővilág, különösen a gazdaközönség, másrészt a - kereskedelmi körök érdekei