Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 10. szám - Az olasz kereskedelmi jog reformjából

10. sz. KERESKEDELMI JOG 175 ság ítéletét részben megváltoztatván, a felperesi követelés esedékességének az időpontjától kezdődően értékelte át a követelést, az alperest azonban a valutáris különbözetnek csak egy részében marasztalta el. Esedékességi időpontul az 1913. évi október havát vette a kereseti követelés nem egyforma esedékességű egyes tételeit illetően egységesen azért, mert a különböző lejáratoknak megfelelő árfolyamjegyzések között lényeges eltérés nincsen. Az alperes azért volt az értékkülönbözetből csak 30 százaléknak a fizetésére kötelezendő, mert az alperesen kivül álló okok, a moratórim és a peres eljárásnak a háború miatt felfüggesztése is előidézték azt az időmúlást, amelynek tartama alatt a pénzünk értéke leromlott. Kölcsön valorizációja. 169. Minthogy a kölcsön közel hozzátartozó tartására adatott s minthogy értékálló dologba fektetteiett s nagy mértékben ma is megvan, valorizálva Ítéltetett meg. (Kúria P. II. 4582/1925. az. a. 1926 szept. 9-én.).. Indokok: A megállapított és meg nem támadott tényekből a fellebbezési bíróság által az okszerűséggel nem ellenkező következtetés utján megállapított tényállás szerint a peres felek között a kölcsönügylet megkötésekor nem jött ugyan létre oly tartalmú megegyezés, hogy alperes a kölcsönösszeget ezüst - értékben köteles visszafizetni s egyébként felperes maga sem állítja ugyan, hogy a kölcsön átértékelt visszafizetésere a peres felek között bármi megegyezés létesült volna, figyelemmel azonban arra, hogy a megállapított tényállás szerint a peres felek sógorok, hogy az alperes által felperestől kölcsönkért összeg kamata a kölcsönadás idején, s azután is a felperes édes anyjának a tartására volt lekötve, s a kölcsönvett összegnek erről a rendeltetéséről alperesnek is tudomása volt; figyelemmel továbbá arra, hogy alperes a kölcsönvett összeget a gazdaságában értékállóan fektette be, s annak értéke, ha nem is teljes, de lényeges mértékben a vagyonában maradt; végül figyelemmel arra, hogy alperes a felülvizsgálati tárgyaláson tett nyilatkozata szerint maga sem vonta kétségbe, hogy felperes a kölcsönösszeg méltányos átértékelését jogosan igényelheti: a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak azt a döntését, hogy az adott esetben alperes a kölcsönösszeget átértékelve tartozik visszafizetni, a maga részéről is helyesnek találta, s alperesnek a felülvizsgálati kérelmét, mint alaptalant, elutasította. Az átértékelés mérve tekintetében azonban mérlegelve egyrészről azt a körülményt, hogy a kölcsönösszeg a kölcsönadás idején a mai értékű pénzben kifejezve, körülbelül 144,000.000 korona értékének felel meg, s hogy ez az érték a megállapított tényállás szerint az alperes vagyonában lényeges részében megmaradt, a m. kir. Kúria ugy találta, hogy az átértékelésnek a fellebbezési bíróság által megítélt mérve tulalacsony, minek folytán a felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt adott, és a fellebbezési bíróság által megítélt tőke összegét a kölcsönadott összeg teljes értékének körülbelül 35 százalékára, vagyis ötvenmillió koronára, mint a peres felek érdekei kölcsönös és méltányos kiegyenlítésére megfelelőnek talált összegre felemelte, ellenben felülvizsgálati kérelmének ezt meghaladó részével felperest is elutasította. 170. Kölcsön valorizáltatok, mivel a kölcsönösszeg értékálló dologba (ház) fektetetett be. De csak a keresetindítás napján fennálló értékkülönbözet ítéltetett meg, de nem a további átértékelés is. (Kúria P. II. 4710/1925. sz. a. 1926 szept. 15-én.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint az alperesek jogelődei 1913. év február havában az ítéletben megjelölt gyulai ház megvételére felperestől 2000 koronát vettek kölcsön, amely összeget az akkor 3080 K-n megvett ház vételárára fordították; ez a ház utóbb végrendelet alapján (1912ben) az alperesekre, akik azt 1923-ban 9 millió koronáért továbbadták. Alperesnek a csatlakozási kérelemben kifejtett jogi érveléseivel szemben a kir. Kúriának is jogi álláspontja az, hogy ebben az esetben a készpénzkölcsönt az eredeti adósok értékálló dologba fektetvén be, a kölcsöntartozás átértékelésének a pénz értékének csökkenése miatt helye van. El kellett tehát utasítani az alperes csatlakozási kérelmét, amely a kölcsöntartozások átértékelésének elvileg meg nem engedett voltát vitatja. Az átértékelés mértékét illetőleg a kir. Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét egyidejűleg elutasította, a fellebbezési bíróság ítéletében megjelölt összeget fogadta el s az átértékelést szintén a 2000 K-nak a kereset megindítása napján a zürichi tőzsdejegyzés szerint fennálló értékében mondotta ki és további átértékelést (ai perindítástól a fizetés teljesítéséig) ebben az esetben arra való különös tekintettel nem ítélt meg, mert az ekként előálló összeg, figyelembevéve felperes perindítási késedelmét és azt, hogy alperesek sem tudták a tényadatok szerint az egész ház vételáraként kapott 9 millió korona ^értékromlásának következményeit maguktól teljesen elhárítani, megfelelő. Kötbér-valorizálás. 171. Jogszabálysértés nélkü! nem ítélték meg az alsóbiróságok a kötbért átértékelve, meri a pénz ériekének időközben bekövetkezett csökkenése folytán a kötbér, ha az nem vatorizáltatnék, nem felelne meg annak a célnak, amelyet a felek a szerződés kötésekor ahhoz fűztek. (Kúria P. II. 4718/1925. sz, a. 1926 szept 16-án.) Nyugdij-valorizáció. 172. Az uj nyugdíjtörvény (1926:XVI. t.-c.) nem zárja ki a törvény életbelépését egy évnél hosszabb idővel megelőző időre járó nyugdíjnak az akkor kialakult joggyakorlat szerinti átértékelését. (Havi <80.000 K jelen nyugdíjjal szemben havi 860.000 korona nyugdíj az elmúlt évekre megállapítva!) (Kúria P. II. 4542/1925. sz. a. 1926 szept. 23-án.) Indokok: Felperes az irányadó tényállás szerint 1914 február 28-ikán helyeztetett nyugalomba; utolsó fizetése a peres felek egyező előadása szerint havonkint 160 K, nyugdija 14 évi szolgálat után fizetésének 48 százaléka, vagyis j 76,80 korona volt.