Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 10. szám - Kényszerfelszámolási javaslat

170 KERESKEDELMI JOG 10. sz. Kényszerfelszámolási javaslat. Az OHE ok­tóber 26-án tartott ülésében dr. Dorogki Ervin budapesti ügyvéd — hozzá intézett felhívásnak engedve — igen érdekes előadás kapcsán előter­jeesztette a kényszerfelszámolás intézményének törvényhozási szabályozása tárgyában készített Javaslatát. — Abból a megfontolásból kiindulva, hogy a) csődeljárás jelenlegi késedelmes, költséges és' egyáltalában ki nem elégitő módja a csődtör­vény reformját szükségessé teszi és súlyos statisz­tikai adatokkal támogatva, melyeket évtizedekre visszamenőleg külföldön és belföldön a csődeljá­rás rombolásaiból összeállított, előadó azt véli, hogy a kényszerfelszámolás alkalmas lehetne a csődeljárás pusztításának kiküszübölésére. Mi­után a kontinentális törvényhozásoknál a leg­nagyobb baj, hogy a gyönge gazdasági ,ailap a • nagy jogászi felépítést, amellyel a csődtörvény ter­helve van, nem birja el, szükségesnek tart egy olyan eljárást, amelynél az eljárás gyorsasága és olcsósága, a vagyonértékesítésnél a gazdasági szempontok érvényesítése, a hatósági beavatko­zásnak a minimumra való szorítása és amelynek • igénybevételénél nem az adós személyének mi­: nemüsége, jó vagy rosszhiszeműsége, hanem az adós vagyonának alkalmas vagy alkalmatlan volta volna irányadó. Az előadó javaslattá szerint kényszerfelszámolásnak csupán bejegyzett keres­i kedők ellen és akkor volna helye, ha magánegyez­ségi kísérlet, vagy a csődönkivüli kényszeregyez­ségi eljárás megindult, de az egyezség jogerős jó­váhagyás nélkül végződött; ha ily eljárás kéretett, de az eljárás kizáró ok fenforgása miatt nem volt megindítható; ha valamely hitelező kérj a kény­szerfelszámolás elrendelését és igazolja1 azokat a feltételeket, amelyeknek alapján adós ellen csőd nyitásának volt helye. Mindez esetekben további előfeltétel az, hogy az OHE annak keresztülvite­lét vállalja; az OHE kérelmére, ha ez igazolja, hogy a több hitelezővel bíró adós fizetéseit beszün­tette; végül, ha a bíróság csődnyitási kérelme foly­tán azt találja, hogy csődnyitásnak helye van, de az OHE a> kényszerfelszámolást vállalja. A kény­szeregyezség joghatálya ugvyanaz, mint a csődnyi­tásé és azért előadó változtatásokat nem is javasol. A .kényszerfelszámolás során a tömeggondnoki teendőket a kényszer felszámoló véeezi. Melléje s: bíróság az adós üzleti telepen lakó ügyvédek sorából jogi tanácsadót rendel ki. A hitelezők védelmére, a felszámolás vezetésére és ellnőrzésére 3—5 tagu hitelezői bizottságot szervez, melyet a felszámolási tárgyalás előtt az ismert hitelezők vagy képviselőjük sorából az OHE indítványára a bíróság jelöl ki, a: felszámolási táreryalás után pedig azt a hitelezők választják. A hitelezők auto­nómiája tulajdonképpen ebben a bizottságban tes­tesül meg és ezért a bizottság döntésével szemben esak törvénvtelen vagy káros voltuk miatt lehet tiltakozni. Hogy a javaslat a csődeljárás során sok időt igénybevevő intern jogorvoslati eljárásokat kiküszöbölje, a hitelezői bizottság határozata el­leni döntéseket egy döntő bizottságra ruházza, melynek elnöke a referens biró, ezenkívül volna néev tag, akiket aiz OHE által kijelölt jegyzékből a felek választanak. A döntő bizottság határozata kötelező és véele<res mindazokban a vitákban, amelyek a hitelezői bizottság és a kénvszerfel­számoló, vagy a jogi tanácsadó között a kénvszer­felszámolással kapcsolatban merülnek fel, kivéve a kényszerfelszámoló díjazását és azoknak, vagy a hitelezői bizottság tagjainak felelősségét tárgyazó kérdéseket, melyek rendes bírói útra tartoznak. Alávetés esetén a döntő bizottság, mint választott bíróság is Ítélkezik valódisági vagy megtámadási perekben. Ami a tömeg értékesítését illeti, szabály volna a szabad kézből való értékesítés. A kény­szerfelszámolási eljárás befejezésénél a javaslat kizárja a kényszeregyezséget, nehogy ezzel adós továbbra is spekulálhasson. Ellenben a kényszer­felszámolás befejezésénél előadó érdekes javasla­tot tesz külföldi (angol-amerikai) példák nyomán az adósmentesités a di'sc/iarg'e-intézménynek be­hozatalával. Az adós ugyanis a kényszerfelszámo­lási eljárás befejezése után a quótából ki nem jutó rész alóli menesitését kérheti, hogy ha ennek fel­tételei fenforognak. Ezzel az uj intézménnyel a javaslat szerzője lapunk mai számában külön cikkben foglalkozik. A magas nívójú előadást vita fogja követni. A beteg kényszeregyezség és az OHE. Hogy az 1410/1926. M. E. sz. kényszeregyezségi rendelet beteg, az ma már vitán kívül meg van állapítva>. A beteg gyógykezelésével foglalkoznak az érdekel­tek, de kérdés, sikerülni fog-e ezt az alapjában el­hibázott intézményt életképessé tenni. A kényszer­egyezség körül ma kétségkívül legfontosabb sze­repe van az OHE-nek, amely e szerepét természe­tesen igyekszik nemcsak megszilárdítani, hanem ki is terjeszteni. Az OHE saját kebelében ankétot rendezett, melyek volnának azok a reformok, amelyek a jelen helyzeten javíthatnak. — Az OHE a kívánságokat 9 pontban foglalta össze és ter­jeszti az igazságügyi kormány elé. Mint legelsőt és legfontosabbat azt kívánja az OHE, hogyha bárki nála bejelenti a fizetésképtelenségét és ő annak rendezését elvállaljál, már ezzel önmagában 30—45 napi kiméleti idő adassék az adósnak. Erre a pontra a feleletet Cs. Sommer József a K. J. jelen számában megadja és mi ehhez még ,azt fűzzük hozzá, hogy ez az ujabb kedvezmény egy valóságos carte blanche volna az OHE-nek, amit csupán az OHE iránti feltétlen bizalom indo­kolhatna, Amidőn iazonban ez a feltétlen bizalom nem mindenkiben van meg, — mert igen sokan nem zárkóznak el azon benyomás elől, hogy az OHE isren sokszor az egyezség minden áron való keresztülvitelére igyekszik, — akkor nem lehet az OHE-nek ily carte blanche-t adni és azt minden birói ellenőrzés nélkül feljogosítani arra, hogy egy puszta fizetésképtelenségi bejelentéssel és az eeveztetés elvállalásával fsokan az OHE-t egyez­tető intézménnvel tévesztik össze) az adóst a to­vábbi vexaturától mentesítse. Ez még jobban demoralizálná az adósok mentalitását. Ép ilv ke­véssé tudjuk akceptálni az OHE azon javaslatát, hogy az előtte folvó magánegyezségi eljárásban csupán a bejelentéssel élő hitelezők szavazata vé­tessék figvelembe. Ha figyelembe vesszük, hogy néhai a kénvszeregvezségről való tudomásvétel és a bejelentési határidő között csupán 8—10 nap batáridő vau: és ha figvelembe vesszük, hogy gvakran külföldi hitelezők is érdekelve vannak, uey lehetetlen, hogy annak a mindig helvben lévő hite-Wői csoportnak adiuk meg a majorizálási lehetőséget: és ezért nagvon helveseliük a buda­pesti törvényszék azon gyakorlatát, amely az ösz­szes hitelezőket veszi számításba a szavazati jog

Next

/
Thumbnails
Contents