Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 8. szám - Az International Law Association bécsi konferenciája

8. sz. KERESKEDELMI JOG 135 tejfc&itést végző fél hazájánál- jóga nyer alkalmazást^ Ingóvételi ügyleteknél és locatio qonductio operis-nél az ingóság megvizsgálása, kifogásolása, rendelkezésrebocsátása, az ezen aktusokkal kapcsolatos határidők, jogosultságok és kötelezettségek tekintetében annak az országnak törvényei jönnek alkalmazásba, amelynek területén az ingóságot meg kell vizsgálni. Az ((árfolyambizottság» — rate of exchange committee — Leopold Dórnak, a francia alosztály elnökének vezetésével nekünk magyaroknak ismerős problémával foglalkozott: a szerződésben kikötött pénznemtől eltérő idegen pénznemben való fizetésnél az átszámítás kérdésével (az átszámítás időpontja), valamint a pénzelértéktelenedés alkalmazandó jogi következményeivel. A dánok, a svédek, a hollandok és a franciák hatalmas elaborátumokat nyújtottak be, amelyekből mi magyar jogászok, akik az idevágó kérdéskomplexumok ösvényeit már megjártuk és kitisztítottuk, vajmi keveset tanulhattunk. Mi több, ugy a benyújtott jelentésanyag, mint a vita a külföldi pénznem átszámításának kérdését a valorizáció problémáival állandóan összezavarta; ezért épp magyar részről dr. Sichermann Bernát indítványozta, hogy a valorizáció kérdése élesen határoltassék el a külföldi pénznemben való fizetés fogalmától. Dr. Bátor Viktor annak szükségességét hangoztatta, hogy az adós késedelmének ideje alatt bekövetkezett pénzelértéktelenedést az adós akkor is kiegyenlíteni tartozzék, ha az adós eredeti valutában fizet, szóval nemcsak a honi pénznemben való, hanem valutáris tartozások esetén is tartozzék az adós a késedelem ideje alatt bekövetkezett pénzelértéktelenedést kártérítéssel kiegyenlíteni. A bizottság ezt az indítványt elfogadta, valamint magáévá tette határozatának megszövegezésénél dr. Prosswimmer Béla ama felfogását is. hogy ne lépjen életbe visszaható valorizáció. E határozatba foglalt szabályok megállapításának célja az volt, hogy nemzetközi pénztartozásokat involváló szerződésekbe «Vienna rules 1926.» név alatt a felek a megállapított alapelveket belefoglalják. E ((bécsi szabályok» lényege az effektivitás, vagyis a szerződésben emiitett pénznemben «valósággal» való fizetés általános keresztülvitele. A fizetés helyének valutája csak akkor lép a tényleges fizetés napjának árfolyamán a szerződéses valuta helyébe, ha az eredeti valutában való fizetés lehetetlen. — Mindkét esetben azonban az az adós, aki lejáratkor nem fizetett, a késedelem ideje alatt bekövetkezett pénzelértéktelenedésért a hitelezőt kárpótolni tartozik, anélkül, hogy a hitelező ez abstrakt káron kivül konkrét kárt tartoznék igazolni. A tisztességtelen verseny bizottsága dr. Baumgarten Nándor elnöklete alatt ülésezett. Dr. Komar Boris (New York)j előadói jelentésének előterjesztése után a magyar delegáció nevében dr. Beck Salamon azt indítványozta, hogy szervezzék meg a kölcsönös jogsegélyt külföldiek számára a versenyügy egész jogi területén. Az indítványt elfogadták. Az elnök reámutatott a békeszerződések intézkedéseire és arra a körülményre, hogy a volt osztrák-magyar monarkia utódállamai nem mind hoztak a versenyre vonatkozó törvényeket: szükséges volna tehát, hogy valamennyi országban pótolják ezt a törvényhozási mulasztást. A magántulajdonvédelmi bizottság magának Lord Phillimore-ndik elnöklete alatt részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a szuverén államoknak jogukban áll-e a felségjoguk területén lévő magántulajdont — saját állampolgáraikét, vagy a külföldiekét — megfelelő kártalanítás nélkül kisajátítani. Az előkészitőbizottság' jelentése behatóan ismertette az egyes államok alkotmányának idevonatkozó szabályait, a nemzetközi jog gyakorlatát és a békeszerződések rendelkezéseit. Kár, hogy az államok tételes intézkedéseinek összefoglalásába nem kerültek bele a magyar alkotmánynak a tulajdon sérthetetlenségére és szabadságára vonatkozóan hosszú történeti fejlődés során kikristályosodott elvei. (Aranybulla, Werbőczy Hármaskönyve I. 9., az 1844-iki és 1848-iki törvényhozás intézkedései stb.) Történeti alkotmányuk klasszikus elveire hivatkoztak az angolok is.1 Az elmúlt évszázad idevágó nemzetközi jogeseteinek ismertetésénél az előadói előterjesztés kiemeli, hogy «respect of property, respect of acquired rights, these are the legal principles of all civilized countries», de már a békeszerződések tételes intézkedéseinél kénytelen megállapítani, hogy «the treaties introduce a departure from modern international practice in empowering the victoricus Powers to retain and liquidate tlic property of enemy nationals . . .2 Magyar részéről e bizottságban dr. Arányi István szólalt fel, aki a tulajdonjogvédelmi elveknek' a nemzeti kissebbségekre is kiterjesztését indítványozta. E bizottság az előadói előterjesztés következő konklúzióit fogadta el: Habár jogilag nincs semmi akadálya annak, hogy a szuverén államok kártérítés nélkül kisajátíthassák állampolgáraik tulajdonát,3 mindazonáltal 1. a civilizált államok alkotmányai, polgári törvénykönyvei és jogszokásai általánosan elismerik, hogy a magántulajdont kártérítés nélkül elvenni nem lehet; 2. ugyanez az elv az uralkodó általában akkor is, amikor a magántulajdon sérthetlenségének kérdése nemzetközi viszonylatokban merül fel; 3. bármely állam a nemzetközi jog alapján jogosult arra, hogy polgárainak védelmében valamely más államnál interveniáljon, amennyiben tulajdonjoga akár olyképpen sértetett meg, hogy e sérelem a kérdéses állam saját polgárait is érte, akár pedig olyképpen, hogy csu1 Magna Carfa (G 39): «No freeman shall be deprived of his freehold»: Petition of fíiahf: «The ancien 1 and undoubted right of every freeman is, that he hath a full and absolute property in his goods anrl estate»; Bili of Rights: «Whereas by the common law and statutes every freeman hath a proprietie in his goods and estato.» 2 Hozzátévén, hogy azért az az elv, hogy idegen tulajdont elkobozni nem lehet, még sem szenvedett csorbát, inert hiszen a vesztes államok polgáraikat kompenzálni tallóznak. (!) 3 E szövegrészt Frederick Pollock és négy előadótársa a következőképpen kívánták módosítani: «Habár valamely szuverén államnak hatalmát arra, hogy polgárainak magántulajdonát kisajátítsa, alkotmánybeli korlátozás hijján nem lehet saját felségjoga területén biróí uton vitássá tenni, mindazonáltal az ily kisajátítás a jog eszméjébe ütközik ...»