Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 7. szám - Gazdagodás nem jogcím a valorizációra - A valorizáció kérdése Angliában

124 KERESKEDELMI JOG 7. sz. A törvény sem tartalmaz a közgyűlés megtartásának helye tekintetében dispozitiv szabályt. Ehhez képest az alperes részvénytársaságnak igazgatósága — mint az alapszabályok 11. §-a értelmében a közgyűlések összehívására hivatott szerv — szabadon állapítja meg a mindenkori közgyűlés magatartásának helyét. Ekörüli rendelkezési jogkörének csak az a szempont szab határt, hogy az igazgatóságnak ebben az irányban való intézkedése nem érintheti a részvényesek ama törvényes joga gyakorolhatásának lehetőségét, hogy a közgyűlésen megjelenhessenek. Ebből folyólag nem hivható össze a közgyűlés oly helyre, ahol való megjelenésben a részvényeseket leküzdhetetlen nehézségek akadályozzák. Az adott esetben azonban a közgyűlésnek a részvénytársaság székhelyéről Salgótarjánról is nagyobb nehézség nélkül megközelíthető Budapestre történt összehívásánál ily akadály fenforgását kizártnak kell tekinteni annyival inkább, mert a közgyűlésen, az arról felvett jegyzőkönyv szerint a részvényesei túlnyomó részben — az egész alaptőkét tevő 30.000 darab részvényből 24.550 darab részvény képviseletében — megjelentek, amely körülmény azt tanúsítja, hogy a részvényeseket a közgyűlésen való megjelenésben leküzdhetetlen nehézség nem gátolta. A kifejtettekből következik, hogy az igazgatóság azáltal, hogy a közgyűlést nem a részvénytársaság székhelyére: Salgótarjánba, hanem Budapestre hivta össze — amint ez nem vitásan más esetekben is előfordult —, a törvény vagy az alapszabályok által előszabott valamely alakszerűség ellen nem vétett. így az e közgyűlésen hozott határozatok azon az alapon, hogy a közgyűlés Budapestre hivatott össze, sikerrel meg nem támadhatók. Kos/tkani a t. 124. A koszlkamat a tőke elértéktelenedését meygátló járulék; eddig a határig tehát bíróilag érvényesíthető. — Buzakölcsön után fizetett kosztkamatnak a törvényes kamatot meghaladó része, mégha önként fizettetett is, a tőkébe beszámítandó. (Kúria P. IV. 5901/1925. sz. a. 1926 május 19-én.) indokok: Megállapított tényállás szerint az I. rendű alperes a felperestől kölcsönvett pénzösszegek fejében 90.250 kg. búzának megfelelő érték visszafizetésére kötelezte magát; azt viszont a felperes maga adta elő keresetében, hogy a kölcsönszerződésben a buzaérték szerint valorizált tökeösszeg után havi 3%, valamint további havi 150 kg. buza értékének megfelelő kamat, vagyis úgynevezett kosztkamat volt kikötve. A kölcsönügyletek terén a pénzérték hullámzásának korában szokásba jött az a kikötés, hogy az adós a követelést a kölcsönkapott összegnek megfelelő mennyiségű bizonyos termény lejáratkori értékében köteles visszafizetni: lényegében nem egyéb, mint a hitelező szerződési biztosítása a pénz értékének esetleges csökkenése folytán őt érhető vagyoni hátrány ellen és a követelésnek a pénznél értékállóbb terménnyel kapcsolatba hozatala utján ennek a vagyoni hátránynak az adósra áthárítása. Az ilyen kikötés sem jogszabályba, sem a jó erkölcsökbe nem ütközik s igy bírói védelemre számithat. A pénz értékének romlása folytán a hitelezőt érhető károsodásnak az adósra áthárítását célozza az úgynevezett kosztkamat kikötése is, amely mint a tőke elértéktelenedésének meggátlását szolgáló járulék, addig a határig, ameddig a tőkekövetelés átértékelésének helyet fogható mértékét nem haladja meg, bírói uton szintén érvényesíthető. A hitelező eszerint szóbanforgó károsodását akár terményérték szolgáltatásának, akár kosztkamat fizetésének kikötésével elháríthatja; abban az esetben azonban, ha az adós szolgáltatása valamely terménynek ára, mint értékmérő után igazodik, a hitelező a törvényes kamat mértékét meghaladó kosztkamatot bírói uton nerrí követelheti, mert ezzel a saját szolgáltatásának értékével szemben aránytalanul nagy ellenszolgáltatáshoz jutna; sőt a terményélték szolgáltatása mellett kosztkamatot is kikötő szerződés, amennyiben az adós tapasztalatlanságának, könnyelműségének, vagy szorult helyzetének felhasználásával jött létre: mint a jó erkölcsökbe ütköző (uzsorás) szerződés semmis lehet. A m. kir. Kúria azonban nem bocsátkozhatott az I. rendű alperesnek az ügylet semmiségét vitató felülvizsgálati panaszának vizsgálatába, mert az uzsora tényálladékát mutató ügyletek semmisnek nyilvánítása az 1883:XXV. t.-c. 8. §-a érteiméhen a büntető bíróság elé tartozik s az ily ügyletek érvényessége felett a polgári bíróság csak az említett törvénycikk 12. §-áhan felsorolt kivételes esetekben ítélhet; arra pedig nincsen adat a perben, hogy a szóbanforgó ügyletet a büntető bíróság semmisnek nyilvánította volna, vagy, hogy az ügyletre nézve a polgári bíróság elé utalt kivételes esetek fenforognának. Alapos ellenben az I. redü alperesnek anyagi jogi szabály megsértésére alapított további két felülvizsgálati panasza. Ellentétben áll ugyanis az anyagi joggal a fellebbezési bíróságnak döntése, hogy a buzakölcsön után állítólag fizetett kosztkamatokból a törvényes kamatot meghaladó résznek a felperes tőkekövetelésébe beszámítását mellőzte; mert igaz ugyan, hogy a törvényes mértéken tul önként fizetett kamatok a m. kir. Kúria 24. számú teljes ülési határozata értelmében a tőkébe be nem számithatók, a fent kifejtettek szerint azonban a buzakölcsön után megszabott szolgáltatások kikötése a felperes tőkéjének nem gyümölcsöztetését, hanem az elértéktelenedéstől megóvását szolgálta és igy ezeknek a szolgáltatásoknak a törvényes kamatul felülhaladó része kamatnak nem tekinthető, miért is az anyagi jog szerint a tőkébe beszámítható volt volna. Anyagi jogi szabályba ütközik a fellebbezési bíróságnak az I. redü alperes H) alatti tartozáselismerésére alapított 102,141.000 korona követelésről szóló döntése is. A felperes ugyanis maga adta elő 5. sorszám alatt benyújtott előkészítő iratában és c) alatt csatolt különiratáhan, hogy e 102,141.000 korona követelésének nagyobb része a buzaértékü kölcsön után esedékessé vált kosztkamatoknak hátralékából állott elő; a fent kifejtettek szerint pedig e kosztkamatok a törvényes kamatot meghaladóan birói uton nem érvényesíthetők s ezen nem változleí az. hogy az I. rendű alperes az ezeket a kosztkamatokat is magában foglaló tartozását a H) alatti okiratban elismerte, mert ha az elismerés alapjául szolgáló követelés birói uton nem érvényesíthető: az elismerésre nézve ugyanaz áll.