Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 7. szám - Gazdagodás nem jogcím a valorizációra - A valorizáció kérdése Angliában

122 KERESKEDELMI JOG 7. sz. ujabb jogfejlődés figyelembevételével minden részletkérdésre kiterjedő, mindvégig érdekes ismertetést. Végül az eseményeken alapuló kötelemről szóló címben a jogközösség, dolgok birtoka, alaptalan gazdagodás és véletlen kár találnak kimerítő fejtegetésekre. Aki Almási fanatikus tudományszeretetét és törhetetlen munkabírását ismeri, az örömmel várja, hogy gyors egymásutánban fognak következni a magánjog egyéb területeinek hasonló feldolgozásai is. Némi igazságtalanság ha magánjogról beszélünk csupán, holott a kötelmi jogban az egész joganyag, főleg a hiteljog összefüggő és határos kérdései is egytől-egyig megtalálhatók. Bármennyire igyekezzünk is személyes kérdéseket kerülni, nem hagyhatjuk szó nélkül annak megemlítését, hogy Almásinak tudományos működése és eredményei nem találtak megértésre és kellő méltánylásra főleg azok részéről, ahonnan az elismerésnek jönni kellett volna. Semmi kétség, hogy valaki mint biró is találhat időt és alkalmat — uti figura docet —, hogy gyakorlati elfoglaltsága mellett a jogirodalomnak is szenteljen időt. Aki azonban annyira predesztinálva van tudományos munkálkodásra, mint Almási, annak már régen lehetővé kellett volna tenni, hogy minden idejét a tudományos munkával tölthesse. Az ország négy egyetemének valamelyikén már régóta megillette volna őt egy tanszék. Boldog ország, amely annyira bővelkedik tehetségekben, hogy könnyen nélkülözheti a megfelelő helyen az ilyen tehetségeket. Ha nem igy volna, legfőbb ideje a reparációnak. Reméljük, hogy szerzőt további munkásságában époly kevéssé csüggesztik mellőzései, mint ahogy eddig tették. Dr. Reitzer Béla, ügyvéd. ELŐFIZETŐINKHEZ! Az uj félév kezdetén kérjük t. előfizetőinket, hogy a 75.000 kor. félévi előfizetési dijat postautalványon beküldeni szíveskedjenek. SZEMLE. Az igazságügyi kodifikáció műhelyéből. A nyugdijvalorizációs törvényjavaslatból — törvény lesz s ezzel a valorizáció kodifikálása — azt hiszszük — hosszú időre lezáródott. Továbbra is bíróságaink feladata lesz jogot és igazságot szolgáltatni s ennek legalább nem fogja útját állni egy oly törvény, mely esetleg nem az igazságot, hanem a — hatalmat szolgálná. Legalább nem háríthatja át a felelősséget a törvényhozásra, mint az e rovatban ismertetett osztrák Ítélet. — Az ingó jelzálogról szóló miniszteri javaslat elké szült. Tunyogi Szűcs Kálmán ig. u. min. titkár munkáját dicséri és szétküldetett az érdekeltségeknek. Ősszel — állítólag — nemzetgyűlés elé kerül. — A biztosítási jog reformján dr. Tury Sándor Kornél min. o. tan. dolgozik. — A részvénytársaságok reformjával és a korlátolt felelősségű társaságok intézményének kodifikációs munkájával dr. Kuncz Ödön egyet, tanár bízatott meg. Mivel pedig Kuncz Ödön mindkét terrénumon otthonosan mozog, mibarabb kész tervezetet fog az igazságügyminisztériumnak bemutatni. sz. Gazdagodás nem jogcím a valorizációra. Birói gyakorlatunk ujabban már majdnem egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felértékelésnek a korona-leromlás a jogalapja. Tehát a legjobbhiszemü adós is köteles tartozását valorizáltan visszafizetni; és a szubjektív momentumok (jóhiszem, vagyoni helyzet stb.) csupán a valorizálás mértékére birnak befolyással. — Nem igy Ausztria, hol a koronaromlás következményeit a valuta betegsége alatt sem vonták le, annál kevésbé ma, midőn az osztrák shilling aranyvaluta számba vehető. Hogy mily szigorú következetességgel viszik ezt keresztül a bíróságok, alábbi eset illusztrálja: Az osztrák Siemens-Schuckert müvek 1907-ben 4 és fél százalékos — jelzáloggal biztosított — 8 millió korona kölcsönt vettek fel a Siemens és Halske cégnek Leopoldauban levő kábelmüvei megvétele, továbbá folyó adósságaik kifizetése céljából és erre 4400 drb. jelzálog-kötvényt bocsátottak ki. A társaság fentartotta magának a mindenkori visszafizetés jogát koronaértékben. Ezzel a jogával 1922 júniusában élt is. — Felperes, aki 18.000 korona névértékű zálogkötvény birtokosa, felértékelést kért azon az alapon, hogy a felvett pénzen megvett Leopoldau-i kábelgyár a pénz leromlástól mentes maradt. Mindhárom biróság elutasította keresetével. Az Oberster Gerichtshof határozatának (Ob. III. 155/26. vom 10. Márz 1926. közölve a Rechtsprechung 5-ik számában, S. 74.) Indokolása annyira elvi jelentőségű, hogy érdemesnek találjuk rövid kivonatolását. Az indokolás szerint helyesen tették az alsóbiróságok, midőn nem mentek bele annak a bizonyításába, hogy alperes társaság azzal, hogy kötvényeit elértéktelenedett pénzben fizeti vissza, gazdagodott-e. Nem általános jogszabály, bár több helyen szól erről egy-egy törvény, hogy másnak kárával nem szabad gazdagodni. A szabad versenyen alapuló gazdasági életben ez keresztül nem vihető. Elég, ha a jogtalan gazdagodást tiltja, tehát ha azt a jogrend nem óhajtja, vagy nem tűri. Hogy a gazdagodás adott esetben jogos-e, csupán az érvényes jogrend alapján Ítélhető meg. Igenlő esetben az Ítélkezés szempontjából közömbös, hogy van-e gazdagodás, hogy az nagy-e vagy kicsiny-e? hogy az egyes vagy sok esetben méltánytalan vagy igazságtalan? Mert bár a biró a felek cselekményeinél tekintettel van arra, hogy azok az erkölccsel vagy a forgalomban megkívánt jóhiszemmel megegyeznek-e; de a törvénnyel szemben ily vizsgálatnak nincs helye. (Mennyivel helyesebb uton halad a magyar gyakorlat! Szerk.) A felelősség ezért a törvényhozót terheli. Minthogy pedig a shilling-törvény az 1 shilling == 10.000 K alapján áll, alperes gazdagodása nem jogellenes. — Jó, hogy ez az Ítélet Ausztriában, nem pedig nálunk hozatott... sz. I. / A valorizáció kérdése Angliában. Justitia bekötött szeme jut eszünkbe, mikor a londoni Court of Appeal ezévi február 12-iki Ítéletét olvassuk, amelyben mereven elutasító álláspontra helyezkedik a valorizáció kérdésével szemben. Az angol Justitia nem tudja, mi a pénzromlás, mert — magyarán szólva — nem tapasztalta a saját bőrén. Anderson felperes perelte az Equitable Life Ássurance Society amerikai biztosító intézetet egy 1877-iki biztosítási kötvény alapján 62.524 aranymárkára. A kötvény Reichsmarkról szól. A High Court felperes keresetének helyt adott, a Court of Appeal azonban megváltoztatta az elsőbiróság dön-