Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 7. szám - A különbözeti ügylet a Kuria gyakorlatában

118 KERESKEDELMI JOG 7. sz. Sorra véve most már ezeket a fent felsorolt tényezőket, amelyek arra szolgálnak, hogy a játékkifogást erőtlenné tegyék, tehát csak mint kifogások jöhetnek számba a szüpponálandó játékkal szemhen és céljuk az, liogy a játékot elerőtlenitsék, illetve lerontsák, akkor a következő eredményekre jutunk: Az elővételi jog gyakorlása minden esetben egy oly ismérv, amely magában foglalja az animus possedendit és öccupandit, mert hogy ugy mondjam, ez egy békebeli, pontosabban praekapilalisla felfogást rejt magában, mert régente ez volt a részvény megszerzésének indító oka és az osztalékhoz való jog volt a fővonzóerő a részvényesre. Ez volt az, ami a konjunktúra idején megszűnt, mert abban az időben a részvényt nem önmagáért, hanem vagy a spekuláció kedvéért, vagy vagyonkonzerválás céljából szerezték meg. Az osztalék abban az időben mindig egy nevetséges összeg volt, szemben azzal a nagy előnnyel, amit a részvények emelkedési ereje nyújtott. Ha valaki tehát mégis a fenti animus! mutatta, azáltal, hogy az elővételi jo gokat gyakorolta és így magát a részvényjogi elgondolás keretein belül akarta a korona romlással szemben biztosítani, akkor a játék suppositiója inog. Különösen inog akkor, ha a gestió arra mutat, hogy sok kötés törtéi i éppen abból a célból, hogy az elővételi jogok gyakoroltassanak. (Ez egy időben igen előnyös üzlet volt.) Az elővételi jog gyakorlását tehát a játékkal szemben lerontónak kell tekinteni és ennek fennforgása a játékot kizárja, míg egy másik meggondolás alapján is. t. i. az elővételi jogot mint csak effective megvett papíroknál lehet gyakorolni, tehát olyan papíroknál, amelyeknél az átvétel, ha a fél részéről nem is, de a megbízott részéről mindenesetre megtörtént. Ami a b) pontot illeti, tehát a vételnek és eladásnak időbeni „Spannungját", ez már belevág abba a gondolatkörbe, hogy nem elég kutatni a megbízást, hanem kutatni kell ezen felül dacára, hogy a Kúria szerint ez nem is mérv, az egész üzleti összeköttetés mikéntjét, mert ezt a Spannungot csak az üzleti összeköttetés egész matériájából, főleg pedig az ér tékpapir, illetve pénzállománynak mi módoni kezeléséből lehet megállapítani. Egy állandó, nyugodt üzleti összeköttetés, amely uzaneeszerü kereteket és főleg uzanceszerü fedezetet mutat fel, ahol megállapítható, hogy a papírok hosszabb ideig voltak a megbízó birtokában (habár csak papíron!), ahol tehát a vétel ilyenformán nem volt kapcsolatos az eladással, ahol nem fordul elő az u. n. egykasszánbelüli üzlet, itt játékkifogást emelni nem lehet. Természetes, hogy sok függ itt még attól is, hogy a vétel és eladás idejében milyen volt a korona állása. Történt-e koronaromlás, mert ha igen, akkor az a nyereség csak egy látszólagos nyereség, ami eléretik, nem tőzsdei nyereség, hanem vagyonkonzerválási koefficiens és nem számithat a játéknyereség keretébe, hanem csak átértékelésnek tekintendő. De mi van akkor, ha az üzleti összeköttetés mégis a papíroknak egy állandó csereberélését tünteti fel? Ez a kérdés az, amire a Kúria feloldó végzése nem ad világos feleletet! Ilyenkor a vétel és az eladás közt a kapcsolat meg szokott lenni és mégis rá lehet-e húzni erre az esetre a játék elnevezést, ha különhen egyél) ismérvek nem forognak fenn? Nagyon nehezen és csak nagyon erőltetetten. Helyesebb volna, ha itt a kapcsolat dacára a játékkifogás még sem lenne megállapítva, tekintettel a fedezel szabályszerűségére és az egész üzletnek megalapozottságára. A b) ponttal szorosan összefügg a c) pont: a papírok effectiv átvétele. Mindenekelőtt leszögezendő, hogy a szokásos kereskedelmi levelezési kifejezések „letétje számára'' „letétjébe helyeztük", nem jelentenek semmit, nem bizonyítanak semmit. A letétel, illetve, ami fontos a jelen esetben, átvételt minden egyes esetben másképpen kell bizonyítani, ami talán igen nehéz lesz és megint csak arra vezet, hogy az üzleti összeköttetést kell átnézni. Itt megint felmerül az a kérdés, amit éppen ez a pont dönt meg, hogy t. i. mi van akkor, ha az egy kasszánbelüliség megállapítható. Átvétel tehát világosan nem történhet. És ily esetben bármilyen más, a játékot lerontó bizonyítékok fennforognak is, ennek dacára a c) pont alapján ebben az esetben mindig meg kell állapítani a játékot. Itt még az üzleti összeköttetés realitása és a fedezetnek teljessége, sőt többszörössége sem használ, mert az animus ebben az esetben nem a megszerzés volt és a vétellel világosan kapcsolatos volt az erkölcsi szándék. Ami az eladásokat illeti, itt különösen az u. n. kontremin positióval kell foglalkozni, ami azt jelenti, hogy olyan papírokat is eladni, amely nincsen a megbizó birtokában. Itt az animus minden eíTectivitástól távol van és világosan látszik, hogy csak a két határnap közötti különbözetre irányul az egész üzleti tevékenység. Természetes, hogy semmiféle jogvédelemben nem részesíthető az. aki bármikor az üzleti összeköttetés folyamán kontremin positiót mutat fel. Ilyenkor a játék mindig megállapítandó éppúgy, mint az eevkasszánbelüli vétel- és eladásnál és az egyéb, az üzleti összeköttetés folyamán esetleg felmerülő, a játékot lerontó ismérvek figyelembe nem vehetők. Utolsónak marad a fedezet kérdése, amelynél igen szigorúan kell eljárni és a fedezet csak annyiban jöhet tekintetbe mint játékot lerontó tényező, hogy ha igazoltatik, hogy az egész üzleti összeköttetés folyamán a fedezet mindenkor megfelelt annak a fede-