Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 6. szám - Néhány szó a jelzálogjogról szóló törvényjavaslatról

82 KERESKEDELMI JOG 6. sz. része felett sem múlottak haszontalanul az esztendők. Az áttekinthetőbb szerkezeti beosztás és a világosabb, közérthetőbb szöveg mindenesetre nyereségként könyvelhető el. A fejezet egyes rendelkezéseinek ismertetését, azt hiszem, bátran mellőzhetem, mert jogászközönség előtt alig kell az egyes rendelkezések intencióját közelebbről megvilágítani. Nem mulaszthatom el mégsem annak a mai hitelkereső világban különösen aktuális résznek a kiemelését, amely a jelzálogos hitelezőnek védelmet nyújt a tulajdonos deterioratiói ellen és a jelzálog, ettől független romlása esetében is. 29. és 30. §.). Mai jogunkban ily esetekben csupán az Optk. 458. §-a és a tkvi rtt. 88. §. d) pontja nyújtott némi sovány védelmet, de nem volt mód a behajtási lépéseknek a lejárat bevárása nélküli megtevésére és igy, ha a jelzáloggal már megterhelt ingatlanon felül más fedezetet nem lehetett találni, a hitelező kénytelen volt összetett kézzel nézni az adós rablógazdálkodását, mindaddig, amig a lejárat után joga nyilott zárlat kérésére. A javaslat a hitelező érdekeit különbözőképpen védi, aszerint, amint a jelzálog romlásáról általában (29. §.) vagy rongálásáról, illetőleg veszélyeztetéséről van szó (30. §.). Az előbbi esetben, ha a romlás a jelzálogi fedezetet veszélyezteti, a jelzálogos hitelező határidőt tűzhet a tulajdonosnak a helyreállításra, biztosíték adására. Ha a tulajdonos a felhívásnak nem tesz eleget, a hitelező még le nem járt követelése tekintetében is kielégítési jogát érvényesítheti. Ezek a jogok tewaiészetesen egyaránt megilletik a hitelezőt, akár a véletlen, akár éppen a tulajdonos szándékos cselekménye idézi elő a jelzálogi fedezetet veszélyeztető romlást. Ha azonban a tulajdonos vagy harmadik személy a jelzálogot rongálja, vagy olyasmit tesz, ami a romlást előidézheti, a cselekmények birói eltiltása az első segélyeszköz, sőt a biróság még a veszély elhárítására szükséges intézkedéseket is elrendelheti. Ezek a rendelkezések természetesen rendszerint csak gyors birói beavatkozás esetében járhatnak a kellő eredménnyel. A javaslat (108. §.) fel is hatalmazza az igazságügyminisztert, hogy a megfelelő eljárási rendelkezéseket megtegye és valószínű, hogy ezekben az ügyekben, ha nem perenkivüli eljárásnak lesz helye, már csak rokontermészetüknél fogva is a sommás viszszahelyezési perekben fennálló szabályok fognak alkalmazást nyerni. A javaslatnak a biztosítéki jelzálogjogot szabályozó fejezete az, amely leginkább a gyakorlati élet sürgős kívánalmának tett eleget. Dr. Sichermann Bernát a biztosítéki jelzálogjogról egy évtizeddel ezelőtt írott kitűnő dolgozatában mutatott rá arra, hogy a tkvi rtt. 65. §.-ának második bekezdése alapján a biztosítéki jelzálogjog oly módon épült ki, hogy jogi szabályozása már semmiképpen nem mondható kielégítőnek. A gyakorlati életben a tkvi rtt. 65. §-ában említett hosszabb tartamú hitelviszony korántsem olyan, amely — amint ez jogunk szerint ez idő szerint van — mind a hitelező, mind az adós oldalán kizárná az abban szereplő személyek minden kicserélődését. Sőt a gyakorlati élet azt kívánja, hogy a hitelnyújtó — rendszerint pénzintézet — a jelzálogi fedezetet minél könnyebben továbbadhassa, hitelnyerés céljából. De nincs jó eredménye a gyakorlatban a 8. számú polgári jogegységi határozatnak sem, mert a hitelviszony azonossága az adós személyében beállott változás esetében is megmaradhat. A javaslat a biztosítéki jelzáloggal foglalkozó fejezetben (60—74. §.) első sorban a biztosítéki jelzálogjognak tulajdonképpen a végrehajtási törvényben kifejtett (191. §. ut. bek.) lényegét határozza meg, azután a bemutatóra szóló papírból, váltóból és más forgatható papírból eredő követelés biztosítására szolgáló biztosítéki jelzálogjogról rendelkezik és csak azután tér át az eddigi jogunkban is gyakorlati, tulajdonképpeni biztosítéki jelzálogjog szabályozására, amelyet uj kifejezéssel «keretbiztositéki jelzálogjognak^ nevez. Ily biztosítéki jelzálogjog bejegyzésének a legmagasabb összeg — keret -— meghatározása mellett, bármely jogviszonyból származható követelés biztosítására helye lehet (65. §.). A keretbiztositéki jelzálogjogra vonatkozó, a fennálló jogtól sokszor eltérő lényegesebb rendelkezések a következők: 1. Ha a jogviszony átruházható, azzal a hitelező a jelzálogjogot is átruházhatja, még pedig részben is, a telekkönyvi szabályoknak megfelelő okirattal, de az átruházás bekebelezése nem szükséges; 2. az ingatlan tulajdonában beállott változás önmagában nem érinti a biztosítéki okiratban megjelölt felek közötti jogviszonyt és annak biztosítását; 3. uj adós belépéséhez a régi helyébe a régi adÓ£, a tulajdonos és a hitelező hozzájárulása kell, de a jelzálog ebben az esetben nem felel sem az uj adósnak korábban, sem a régi adósnak későbben keletkezett tartozásaiért; 4. örökösödés következtében beálló személy változás a jogviszony biztosítását nem érinti; 5. a keretbiztositéki jelzálogjog érvényesítéséhez a biztosítéki okirat felmutatása és annak alapján kimutatott hitelezői legitimáció kell. A legkönynyebberi történhetik meg tehát a hitelező változása, amelyről sem az adósnak, sem a tulajdonosnak nem kell feltétlenül tudomást szerezni, sőt azt a telekkönyvben sem tüntetik fel. Hogy az adós mégse kerülhessen bizonytalan helyzetbe, a törvény a telekkönyvi bejegyzésben megnevezett hitelezőt a biztositéki-okirat mindenkori birtokosának törvényes képviselőjévé teszi. A telekadósság jogintézménye a német jogban már megvan. Ujabban hallatszanak ugyan