Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 6. szám - Nyugdij-valorizáció

80 KERESKEDELMI JOG 6. sz. tás jogtalan és hogy a nyugdijasok éppen nehéz anyagi helyzetük és a nyugdijvalorizálás késése miatt voltak kénytelenek más állást vállalni; vagyonuk rendszerint egy élet megtakaritott filléreiből szerzett kis ingatlan; ezért pedig megszolgált nyugdijuktól való megfosztásuk a méltányossággal és igazsággal ellenkeznék. Ezt cum grano salis* helyesnek tartom; 2. hogy a valorizálás ne a nyugdijalapnak, hanem a vállalatnak teherbiróképességétől függjön, melyet egy u. n. paritásos szakértői bizottság állapítson meg, amelyben szakértő tisztviselők is résztvegyenek; 3. hogy a békebeli viszonylatok arányában teljes aranyparitásos nyugdij állapittassék meg 1914 augusztus l-re visszamenően, hiszen a nyugdíjas az aranyérték és a vásárlóképesség eltérése folytán úgyis károsodik; 4. hogy a vállalatok egyelőre, de azonnali hatállyal 50%-os valorizációra köteleztessenek, mely teljes nyugdijat élvezőknél ne lehessen kisebb a szűkös létminimumnál, vagyis nőtlen tisztviselőnél havi 3, nősnél 31/*, családosnál 4V2 millió koronánál; nem teljes nyugdijat élvezőknél pedig ez összegek megfelelő százalékánál a valorizáció 1926 január l ével 70%-ra, július 1-ével teljes 100%-ra emelendő; 5. hogy a valorizáció ne a kereset beadásától állapittassék meg, hanem a valorizált különbözetek visszamenőlegesen téríttessenek meg, mert a bíróságok ama magatartása, hogy sokáig félretették az ügyeket, késztette a legtöbb nyugdíjast arra, hogy a perindítással várjon, de ezzel a valorizáció korábbi megtagadásába belenyugodtnak nem tekinthető, mert ha egyébként járna valorizáció, a késedelmes keresetindítás miatt pt ettől az igényétől méltánytalan volna megfosztani akkor, mikor egyes intézetek ma is havi 200—400 ezer korona nyugdijat fizetnek; 6. hogy a kilépő nem nyugdijképes alkalmazottak befizetett nyugdíjjárulékaikat valorizáltan kapják vissza. Mi történjék a folyamatban lévő nyugdi j perekkel és visszahatna-e ez a szabályozás a bíróilag már eldöntött igényekre? Ezek igen nagy horderejű kérdések. A nyugdijasok súlyos sérelmével járna a perek felfüggesztése, kivált, ha várni kellene velük a felértékelt mérlegek elkészítéséig. Amint a bírói ítélet tekintélyének lerombolása és a jogbiztonság veszélyeztetése volna, ha a jogerős ítéletek ex lege hatályon kívül helyeztetnének. Erre nem is volna szükség, mert a viszonyok megváltozása esetén a Pp. 413. §-a értelmében a nyugdij felemelésének vagy leszállításának amúgy is helye volna. E megoldási módokkal szemben bátor volnék véleményemet a következőkben összefoglalni: Irányadónak mondanám ki a létminimum lehető biztosítását. Helyes volna egy normál keret megállapítása, mely szerint a nyugdíj per nélkül, ex lege valorizálandó Helyes volna nyitva tartani a birói utat arra. hogy a teherbiróképesség kisebb vagy nagyobb foka szerint e normál tétel leszállitlassék, vagy emeltessék. E tekintetben nem a békevagyon csökkenését vagy emelkedését tenném vizsgálat tárgyává, hanem a konkrét teherbiróképességet. Nem engedném meg a leszállítást, ha azzal a nyugdij a létminimum alá szállana; ellenben a felemelésnél nem korlátoznám a nyugdij mértékét az aranyérték valamely százalékára. Ez a szabályozás kiterjedne nemcsak a kereskedelmi és ipari vállalatokra, hanem a magángazdaságokra és ekként a gazdatisztekre is. Megengedném, hogy méltányos esetben a keresetindítás előtti időre is kimondassék a valorizáció; de erre nézve egy időbeli határt tartanék szükségesnek, azt, mikor a pénzromlás már igen erős kezdett lenni. Annak eldöntését, hogy a nyugdíjas ujabb állására, vagy vagyonára tekintettel van-e helye a valorizálás mérséklésének, a bíróságra bíznám. A mai válságos időben a munkaadó és nyugdíjas helyzete egyaránt nehéz. Fen maradásáért, gazdasági erőforrásainak megóvásáért küzd az egyik, szűkös megélhetéséért a másik. Az ellentétes érdekeket csak kölcsö nös megértéssel, igazságszeretettel és méltányosan lehet kiegyenlíteni. A törvényhozás kiegyenlítő feladata szép, de nehéz. Annál nehezebb, mert elkésett; könnyebben lehetett volna mindent megoldani a nagy konjunktúra idején, mint most, midőn nagy válság rázza meg a legerősebb épületeket is. Egész társadalmi osztály exisztenciája. lelki nyugalma, másrészt vállalatok léte függ e feladat mikénti megoldásától. Sajnos, nem ismerjük és igy nem tehetjük objektív jogászi bírálat tárgyává a tervezett megoldásnak sem irányeszméit, sem részleteit. 'Hisszük azonban, hogy a kormány bölcsesége el fog kerülni minden olyan szerencsét len megoldást, mely egyik felet a másik rovására előnyben részesítené és amely ezzel kapcsolatban a bíró lelkiismeretére áz igazságot és meggyőződést lenyűgöző békót rakna. A biró igazságérzete a tizenkéttáblás törvény óta minden időben utat tört magának a formai jog merevségével és kegyetlenségével szemben, mint ahogy a viz erejének csak ideig-óráig állhat ellen az útjába került kőszikla. Mikor a német kormány tervbe vette a jelzálogos és egyéb pénzkövetelések felértékelésének eltiltását: nem kisebb testület, mint a Reichsgericht bíráinak egyesülete emelte föl tiltakozó szavát, hogy a Treu und