Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 5. szám - A magyar királyi Kúria jogegységi tanácsának 27. számú polgári döntvénye

5. sz. KERESKEDELMI JOG 63 déssel, hogy abban az esetben, ha a szerződés megkötése után a gazdasági viszonyokban olyan rendkivüli eltolódás következik be, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő aránytalanság mutakozik, ragaszkodjék-e a jog az eredeti ügylet teljesítéséhez, vagy pedig gazdasági lehetetlenülés cimén felbontottnak nyilvánitsa-e ezt. Ennek kapcsán felmerül az a kérdés is, hogy a vevőnek jogában álljon-e az értékeltolódás arányában felemelt ellenérték fejében a szolgáltatás teljesítését követelni. Mindenekelőtt distinguálni kell aszerint, hogy a) a károsult fél előre látta-e a bekövetkezendő értékeltolódást; b) kellő gondosság mellett előre láthatta-e ezt, vagy pedig c) a rendkivüli értékemelkedés valószínű volta a szerződés kötésének időpontjában még nem volt konstatálható. Ha a fél az értékeltol óclást előre látta, ami nemcsak a szerződés szövegéből, hanem konkludens tényekből is megállapítható, ugy a jogügylet kétségen kívül érvényes; helyesen jegyzi meg dr. Löw ur, hogy az a fél, ki ilyen szerződéssel a rizikót vállalja, annak ellenérétkét, a rizikóprémiumot is megkapja a kikötött ellenszolgáltatásban. Nem értünk azonban egyet dr. Löw úrral a tekintetben, hogy az értékeltolódás előreláthatósága dacára is felbontható legyen a szerződés gazdasági lehetetlenülés folytán. Mindenki a legnagyobbfoku körültekintéssel tartozik eljárni ügyletkötések alkalmával; ha ezt elmulasztja, ugy ebből kifolyólag minden kár kizárólag őt terheli. Ezt az általános jogelvet az ilyen esetekre is alkalmazni kell. Gazdasági lehetetlenülés tehát csakis akkor volna megállapítható, midőn a fél kellő gondossága mellett sem láthatta előre a rendkivüli értékeltolódás valószínű voltát. Ilyen esetekben az ügylet felbontása a jog és erkölcs postulátuma. A jogalapnélküli gazdagodás egyik typikus esetével állunk itt szemben. Az eredeti ügylet érvénytelenítése mellett meg kellene azonban adni a vevőnek a jogot, hogy ha az ellenszolgáltatást époly arányban felemelni hajlandó, mint a szolgáltatás tárgya értékben emelkedett, teljesítést követelhessen. Lehetséges ugyanis, hogy az ügylet reá nézve ab ovo előnyös volt, vagy más oknál fogva különös értékkel birt. Felmerül végül az a kérdés, hogy ha rendkivüli értékemelkedés esetében az eladó érdekében az ügyletet felbontjuk, nem kiyán•hatja-e a vevő is, miszerint az áruk árának tetemes és előre nem látható csökkenésekor kötelezettségétől ö is mentesüljön. Felfogásunk szerint ez a probléma per analógiám csakis igenlően oldható meg; vagyis ugyanazon jogokat kell biztosítani a vevőnek, mint melyeket, az eladó élvez. A gazdasági lehetetlenülés köréből okvetlenül kizárandók a játékszerü spekulációs jelleggé! biró ügyletek; aki ilyen ügyletet köt, az esélyek veszélyét el nem háríthatja magáról. • De itt is van egy határ és ezt véleményünk szerint a vis major legritkábban előálló esetei szabják meg. (Pl. földrengések, tűzhányók keletkezése, de nem a háború.) Bárhogy is nézzük azonban e témát, ha a jogrendszerekből ki is töröljük a gazdasági lehetetlenülést, csak az elnevezést semmisítettük meg. Mert fogalmilag mindig szükség lesz egy intézményre, mely a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságának bizonyos eseteiben helyreállítja az igazságkövetelte egyensúlyt. Ennek a célnak szolgál minden jogi operáció, mely ilyen esetekben a jó erkölcsökre támaszkodik. A magyar királyi Kúria jogegységi tanácsának 27. számú polgári döntvénye. Az ingatlant elidegenítő jogügylet a 4420/1918. M. E. számú rendelet 1. §-a szempontjából akkor is érvényes, ha az okiratban nincsen benne a felek között létrejött megállapodásnak minden része; elegendő, ha az emiitett okirat a jogügyletben résztvevő feleken felül megjelöli az ingatlant és az ellenszolgáltatást, ha pedig az átruházás ellenszolgáltatás nélkül történik, ez a körülmény kitűnik belőle. (Vonatkozással a m. kir. Kúriának egyfelől P. VI. 2677/1923. 23., P. VI. 3675/1923. 10. és P. V. 177/1924. 15. számú, másfelöl P. V. 805/1923. 27., P. V. 7296/1923. 26. és P. V. 2025/1924. 13. számú határozataira.) Indokok: A jogegységi tanács előtt fekvő elvi kérdés megoldása a háború végén kibocsátott 4420/ 1918. M. E. sz. rendelet 1. §. 1. bekezdésében foglalt rendelkezés értelmének megállapítását teszi szükségessé. Evégből, tekintetbe kell venni idevonatkozó részeiben hazai jogunknak a rendelet kibocsátása előtt volt állását, nemkülönben az emiitett rendelet célját.^ Az emiitett rendelet kibocsátása előtt hazai jogunkban az ingatlant elidegenítő jogügyletekre teljes formaszabadság uralkodott, ugy a magyar jog területén, mint a recipiált osztrák jog területén. Az osztrák polgári törvénykönyv 434 §-a megszabja ugyan, hogy az ingatlanokra vonatkozó szerzési ügyletről irott okmány szerkesztendő, de itt is az okirat csak a telekkönyvi bejegyzés végett volt szükséges és hiánya az ügylet érvényét nem érintette. Az emiitett 4420/1918. M. E. számú rendelet kibocsátásának idejében már régóta munkában volt nálunk a polgári törvénykönyv, amelynek javaslata szerint (első szöveg 1398. §., második szöveg és törvényjavaslat 1114. §., harmadik — bizottsági — szöveg 1115. §.) az ingatlant átruházó (elidegenitő) jogügylet érvényéhez okirat szükséges. Ezt az újítást a polgári törvénykönyv tárgyában benyújtott törvényjavaslat miniszteri indokolása a földbirtok szociális jelentőségével és főleg azzal indokolja, hogy a folmivesosztályra nézve, amelynek létele egyenesen a földbirtoktól függ, a föld meggondolatlan eladása vagy egyébként elidegenítése sokkal nagyobb veszélyeket rejt magában, mint más vagyontárgy elidegenítése az