Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 4. szám - A felügyelő-bizottságok átszervezése

57 annyi magyar koronát fizessen, amennyit az ügyleti felek által külföldi valutában megállapított vételár az ügyleti kikötés szerinti lejáratkor, vagy ha a vevő később teljesít fizetést, ugy a tényleges fizetéskor, a magyar koronaértékre átszámított összegben kitesz. (Kúria P. IV. 2428/1924, sz. a. 1925. január 16.) Tehát a fennforgó eselben a felperes érvényesít olyan jogot, amely a kereskedelmi forgalomban rendszerint gyakorolt számítási módtól eltérően kiszámított követelésére vonatkozik; az ennek megállapítására szolgáló tényeket tehát a felperesnek kell bizonyítania, vagyis azt, hogy a szóban forgó ügyletben résztvevő felek a felperes által vitatott, a fent első helyen említett számítási módozatban állapodtak meg. Valorizáció. 47. A kárviselés megosztása — méltányosságból. (Kúria P. IV. 2946/1924. sz. a. 1925. febr. 13-án. Ugyanúgy: P. IV. 2247/1924. sz. a. u. a. nap.) Indokok: Abban a kérdésben, hogy a valorizáció kezdő időpontjául az adott esetben mely nap vétessék alapul, a m. kir. Kúria is osztja a fellebbezési bíróságnak azt a felfogását, hogy az alperest a kereset beadását megelőző időben bekövetkezett koronaromlás veszélye nem terhelheti, — abban a további kérdésben azonban, hogy a kereset beadása napjától számítandó valorizáció mily mérvű legyen, — figyelemmel arra, hogy az 1919. év folyamán lezajlott kommunizmus a kereskedelmi vállalatok anyagi erejét lényegesen meggyöngítette és hogy az 1920. évi március havában bekövetkezett pénzlebélyegzéssel kapcsolatos államkölcsön terhe abban az esetben, ha az alperes a kártérítési összeget felperesnek annak idején meg is fizette volna, — legalább is részben a felperest érte volna, — a m. kir. Kúria az adott esetben méltányosnak találta, hogy a korona romlásából bekövetkezett károsodást a peres felek mindegyike egyenlő arányban viselje és ehhez képest az alperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt adva, öt a 38600 korona tőke és ennek 1919. december 15-től járó öt százalékos kamatán felül csupán ezen töke és kamat után számítandó annak az árfolyankülönbözet felének a megtérítésére kötelezte, amely a magyar koronának 1919. december 15-én jegyzett zürichi árfolyama és ugyanannak a tényleges fizetés napján jegyzett középárfolyama közt mutatkozik. Ugyanezen okokból és mert a tőkekövetelés amúgy is valorizáltatott, nem látott a m. kir. Kúria indokot fenforogni arra nézve sem, hogy a valorizált tőke után a törvényes kamaton felül alperes még külön kárpótlással is sujtassék, miért a fellebbezési bíróság által a valorizált tőke után megitélt 27 százalékos kamat megfizetése alól az alperest a kir. Kúria szintén mentesítette. Viszont figyelemmel arra, hogy a fellebbezési biróság ítéletének meghozatala óta, mint amely napig a fellebbezési biróság a valorizációt keresztülvitte, a korona további értékcsökkenést szenvedett és ekként a felperes részére megitélt kárösszeget a maga egészében csak ugy kapja meg, ha alperes a kártérítésként megitélt tőkeösszeg és kamata után a fentiek szerint számítandó árfolyamkülönbözetet a kereset beadása napjától a tényleges fizetés napjáig megtéríti, miért is enynyiben a felperes felülvizsgálati kérelmének is helyt kelleti adni. 48. Felperes az 1916-ban esedékes tartozás fizetésére alperest 1923. évig két izben hívta fel sikertelenül. — Alperes teljesen valorizált összegben marasztaltatott. — Csupán a tőke valorizáltatott, a kamat nem. (Kúria P. II. 5213/1924. sz. a. 1925. febr. 26-án.) Indokok: A meg nem támadott tényállás szerint alperes az 1911. évi február 16-án 4200 K vételáron felperestől rendelt orgonát 1911 évi június hóban átvette és ugyanekkor arra 1400 K-t fizetett. Noha, az A.) alatti szerződés értelmében az 1911. évben le nem fizetett hátralék az átadás napjától számítót 6% kamattal együtt legkésőbb 1914. évi június hó 3. napjáig volt fizetendő, alperes a G. D. E. F. alatti sürgetések dacára, csak 1916. évi április 10-én fizetett 1256 K 40 f.-t. Felperes 1916. évi április 11-én kelt G. alatti levelében kijelentette, hogy tovább nem adhat halasztást és kérte a mielőbbi fizetést. Ezután felperes 1923. év elejéig még két izben sikertelenül hivta fel az alperest a fizetésre, mig végre 1923. évi január hó 19-én ügyvédje utján a 3. a. felszólító levelet intézte hozzá, melyben közölte alperessói, hogy tartozása a felgyűlt kamatokkal együtt névértékben 3895 K 53 f.-t tesz ki, holott a munkabérek emelkedését figyelembe véve, e tartozás tulajdonképpen 795.000 K-nak felel meg és kérte alperes válaszát, vájjon kötelezettségének méltányos és jogos módon eleget tesz-e, vagy per útjára kivánja-e a dolgot vinni. Alperes e felhívás folytán 1923. évi január 30-án kelt NB. alatti levele kapcsán 3895 K 53 f.-t küldött felperesnek, ki azt 1923. évi február 3-án kézhez vette. E tényállásból következik, hogy felperes már a 3. a. levélben közölte alperessel azt a szándékát, hogy követelését nem névértékben, hanem valorizálva kívánja érvényesíteni és ez irányban a méltányos és jogos kiegyenlítésre nézve az ajánlattételt alperesre bizta. Amennyiben tehát a valorizációnak anyagi jogszabályokon nyugvó előfeltételei egyébként fenforognak: 3. a. felhívására beküldött 3895 K 53 f. nem tekinthető kötelemszüntető méltányos és jogos teljesítésnek: mert alperesnek a 3. a. levélből tudnia kellett, hogy felperes a névértékben való teljesítést nem'tekinti a követelés teljes kifizetésének; miért is az á' körülmény, hogy felperes e fizetést elfogadta és az ellen csak 1923. évi április 26 -án tiltakozott és keresetét 1923. évi május 22-én indította meg. nem vehető a fizetésben való megnyugvásnak és annak végkiegyenlitéséül való elfogadásának. ' A fellebbezési biróság a fenti tényállásból helyes következtetéssel állapította meg, hogy a lejárt tartozás többször sürgetett fizetésének indokolatlan elmulasztásával alperes vétkes késedelembe esett, melyet fokozott azzal, hogy a pénzromlás következményeire történt figyelmeztetés után is a méltányos és jogos módon való teljesítést megtagadta és tartozását ekkor is a 327-szeresen lecsökkent pénznek csupán névértékében akarta kiegyenlíteni. A vétkesen késedelmes adós felelős a pénz-