Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)
1925 / 4. szám - A felügyelő-bizottságok átszervezése
54 KERESKEDELMI JOG 4. sz. Dr. Július Roller. Geldentwertung, Rechtsprechung und Gesetzgebung. Az osztrák valorizációs irányzat erős lökést kapott az osztrák legfelsőbb bíróság elnökének tanulmányától. Az illusztris szerző kurulisi székétől eltekintve is nagy sulylyal bir s ha a szerző az Aequivalenzprincip hivének vallja magát, akkor félő, hogy a gyakorlat a nagy mestert talán erősebb mértékben fogja utánozni, mint ő maga kívánná. — Mint cikkünkben rámutattunk, a Kúria gyakorlata a valorizációban quasi késedelmi kárt lát s a kártérítés kritériumait kívánja meg. Szerző azt a tételt állítja fel, «dass die Geldentwertung kein Schade im Sinne des ABGB., sortdern ein Bestandteil der primáren Leistungspflicht, der Erfüllung sei,» vagyis más szóval, szerző nem elégszik meg kárral, hanem az adott szolgáltatás aequivalensét követeli. — Szerző azonban tudja, hogy ezen elv merev keresztülvitele gazdasági katasztrófát jelentene az adósokra, akik a pénzelértéktelenedés alatt szintén szenvedtek. Szerző maga is rámutat tanulmányában arra, hogv az aequivalenspn kívül más momentumok is figyelembe vepndők és következőkben foglalja össze a valorizáció alapgondolatát: «Die alleremeinen Bpstimmungen, namentlich über die Anslegung der Vertragé nach der Parteiabsicht, ü>>er Treu und Glauben, über Ersatz, grundlose Berpicherung, und den allén Beteilisrten zustehenden Einwand der geánderten Verháltnisse, Bestimmungen, die bisher durch kein Gesetz, geschweige denn durch die VA. 191/19 aufgehoben worden sind, im Vereinp mit der Analoeie in der Rpchtsnrecbung und íTpTanziebnnsr der natürlichpn Rpphtserimdsátze (§ 7 ABGB ) reicbpn zur grundsatzlichen Fntscheidung dpr Fratre, ob piue Anfwprtuner von Forderungen zulássig ist, im bejahenden Sinne aus.»' sz. I. A halesefiáradékok felemelése. 1925. El. XII. E. 3. sz. Frfpsüés. A m. kir. Kúria VI. polgári tanácsa közölte vel^m. hogv elvi kérdésbpu el kíván térni a m. kir. Kúria teljes ülésének 86. sz. polgári döntvényétől. Minthogy pVként a vitás elvi kérdést az 1P12. évi LTV. t.-c. (Ppé.> 71. S-a, valamint a7 59.200/ 1912. I. M. számú (Tcazsáfnipvi Közlöny XXI. évf. 12. sz. 4-11. lap) rpndplet 18. §-ának 1. noutja szerint a kir. Kúria teljes íiléséhei* kpll eldöntpni. az emlUett dönfvénnvel eldöntött vitás elvi kérdés uiabb eldöntése védett a m. kir. Kúria polgári tanácsainak taejaibnl alakuló tplips ülést folyó évi június hó 13. napjára egybehívtam. A m. kir. Kúria teljes ülésének említett 86. sz. döntvénye ÍQ*V szól; «A m. kir. Kúria télies ülése a joQ-pgvséo-i tanácsának 24. számú polgári döntvényét hatályon kivül bplvezi és kimondja, bogy: a halpspt folvtán mpeitélt járadékot a sérült sz^mélvén kivül PSŐ körülményeknek. ÍRIPSÜI a gazdasá°i visz^nvok^iak időközben beállott változása alanián birói hatáskörben sem felemelni, sem leszállítani nem lehet.* Budapest, 1925. évi március hó 17-én. Töry a m. kir. Kúria elnöke. A vételárelőleg valorizációjának gyakorlatából. Valorizációs birói gyakorlatunk tagadhatatlanul a kártérítési elv alapján alakult ki s kevés kivétellel ma is ezen az alapon áll. Ez az elvi alap azonban, amely — bár gyakran ugyanazon eredményre vezet, mint a többi elmélet, de egészben véve mégis — legnehézkesebb, legkevésbé elasztikus, igen sok esetben túlságosan, néha teljesen megköti a biró kezét, amely pedig már szivesörömest emelkedne valorizációra. Nyilván ennek következménye, hogy a biró Ítéletét legtöbbször akkor is kártérítési köntösbe öltözteti, amikor pedig más, nevezetesen az identitási szemlélet vezette a megoldásra. Különösen a vételárelőleg valorizált visszaitélésére gondolunk, amely az elsők egyike gvanánt tört magának utat birói gyakorlatunkba. Itt nyilván az volt a valorizáció indoka, hogy az előlegadó ugyanazt kapja vissza, mint amit adott. Annál meglepőbb a Kúria P. IV. 2879/ 1924. sz. határozata (közölve a Jogtudományi Közlöny e. i. 5. számában), amely az előleget valorizáltan itéli ugyan vissza felperesnek, de az ((értékkülönbözetet)) nem az előlesr felvétele napjától, hanem csak attól a naptól számítva itéli mesr, amely napnn az alperps az áru átadását megtagadta és tehát vétkes késedelembe esQtt. A határozat visszafpilödést jplpnt a vételárplölpervalorizáció kérdéséin. A kérdés megoldását lényegében is a kártérítési plv alapiára éniti fel. ' (Ellenkező: P. V. 3197/1924. Ügyvédek Lapja e. i. 2. sz.) F. B. IRODALOM. Hazai irodalom. Hazai irodalom: Valorizáció 1924-es joggyakorlatunkban. Irta: Dr. Blau György budapesti ügyvéd. Budapest 1925. Politzer Zsigmond és Fia kiadása. Ára: 20.000 K. Szerző neve sem lapunk olvasói előtt, sem egyáltalában a jogi szakirodalomban nem ismeretlen. Komoly, hozzáértő cikkei mindenkor nagy figyelemre tarthattak számot. Különösen a pénzromlás kérdése foglalkoztatja jó ideje szerzőt s igy csak természetes, hogy a birói gyakorlat ide-oda hullámzása őt arra késztette, hogy a gyakorlatot egyes szempontok szerint ismertesse. Tanulmánya végén egy kis szemrehányást tesz szerző a valorizáció gyakorlatát feltüntető döntvénytáraknak, (tehát nekünk is) azzal, hogy «a döntvénytárak csak azt mondják el, milyenek voltak az eddigi döntések; nincs ebből biztos következtetés arra (ami az embereket voltakép érdekli), hogy milyenek lesznek a következők)). Engedjen meg a tisztelt szerző, ha mi a jóstehetség e mértékét nála se találtuk meg, mert biz ő is csak — de azt igen szépen és alaposan — a joggyakorlatot ismerteti, de az utat nem mutatja mesr, hogy a valorizációnak mily irányban kellene haladni. sz. Iparjogi Szemle. Az «Iparjogvédelmi egyesület közlönye». Szerkesztik: Dr. Bányász Jenő, az egyesület főtitkára, Dr. Fazekas Oszkár, az egyesület ügyvezető elnöke. Megjelenik minden hó 1-én, mint a «Magyar Gyáripar» rendes melléklete. Az első szám az egyesület újjáalakulását ismerteti és a Budapesti Kereskedelmi Kamara Juryjének döntéseit közli üzleti verseny és védjegy ügyekben.