Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 4. szám - A felügyelő-bizottságok átszervezése

52 KERESKEDELMI JOG 4. esetben is megkívánja a fizetési késedelmet meghaladó vétkességet. (P. VII. 683/1924. K. J. 1924. 11. sz.) A vasút elleni valorizáció lassan tör utat. Kimondván a Kúria, hogy az 1923. XXXIX. t.-c. 8. §-ának a Mávot a késedelmi kárpótlás alól mentesitő rendelkezései a valorizációt nem zárja ki (P. IV. 4898/1923. K. J. 1924. 10. sz.), röviddel azután a VH-es tanács már megállapítván a V. Ü. Sz. 95. §-ban foglalt teljes kártérítési kötelezettségét, a vasutat valorizált kártérítésben marasztalta (P. VII. 5981/1923. K. J. 1924. 10. sz.) — A IV-es tanács ezen Ítélet kelte után ujabbi fentartásokkal élt: kimondta, hogy a vasút kissebb vétkessége esetében valorizációnak sincs helye (P. IV. 6336/ 1923. K. J. 1924. 11. sz.). másrészt pedig megítélte ugyan a valorizált kárt, de csak: amenynyiben felperes bizonyíthatja, hogy vagyoni viszonyai folytán az elveszett ingókat az elveszéskor pótolni nem tudta (P. IV. 5670/1923. Ugyanott.) — A VH-es tanács továbbra is csupán azt nézi, hogy a vasutat nem terheli-e az egyszerű fizetési késedelmet meghaladó vétkesség (P. VII. 3184/1924. K. J. 1925. 2. sz.). Amint tehát látjuk, a valorizáció sem egészében, sem egyes részleteiben nem támaszkodhatik egységes gyakorlatra, úgyhogy bizony legtöbb esetben a kérdés eldöntése attól fog függni, hogy mely bíróság, vagy mely tanács mondja ki az utolsó szót a perben .... A vétel körüli gyakorlatból csupán néhány ítélet kíván felemlitést. Nevezetesen az árkülönbözet kérdésében. Árkülönbözetet csupán az követelhet, aki az árut továbbeladás végett (tehát nem saját céljaira) vette meg. Nem nyerhet azonban alkalmazást ez a szabály aznyerhet azonban alkalmazást ez a megszorítás azzal a kereskedővel szemben, aki az árut saját céljaira ugyan, de gyári üzemének, tehát ipari termelésének szükségletére szerzi be. (P. VII. 1445/1923. K. J. 1924. 1. sz.) Árkülönbözet követeléséhez fedezeti vétel nem kell (P. VII. 2966/1923. K. J. 1924. 3. sz.). Árkülönbözet kiszámításánál az eredetileg kitűzött teljesítési határnap, nem pedig a kérelem nélkül egyoldalulag adott utólagos teljesítési határnap az irányadó. (P. VII. 1445/1923. K. J. 1924. 1. sz.). A successivszállitásnál: eladó az ügylet hátralevő részének teljesítését megtagadhatja és elállhat akkor, ha a vevő a már leszállított részleteknek esedékessé vált vételárát a kikötött időben ki nem fizeti s ekként késedelembe esett (P. VII. 7147/1923. K. J. 1924. 8—9. sz.. P. IV. 5664/1923. K. J. 1924. 11. sz.); ide tartozik annak már egyszer említett hangsúlyozása, hogy a fizetési határidő elmulasztása miatt utólagos teljesítési határidő kérésének és engedélyezésének — állandó birói gyakorlat szerint — nincs helye. A felügyelő-bizottságok átszervezése. Irta: Dr. Képes Olivér ügyvéd. A közvéleményben és a sajtóban úgyszólván naponta súlyos panaszok hallatszanak a kisebbségi részvényesek kizsákmányolásáról. Ha e panaszokban találkozunk túlzásokkal vagy a kellő gazdasági iskolázottság hiányából eredő téves megítélésével a panasz tárgyává tett konkrét esetnek, — mégis meg kell állapítani, hogy a részvénytársaságok gestiójában az utóbbi évek során oly visszaélésszerű tünetekkel találkoztunk, melyek e panaszokkal való foglalkozást immár elkerülhetetlenné teszik. Mai részvényjogunk — ebben, azt hiszem, az összes illetékes tényezők véleménye megegyezik — elavult, mert 1875 óta stagnál. Az a gúnya, melybe 50 esztendővel ezelőtt öltöztették, már a 900-as évek elején rojtosodni, mállani kezdett. A bíróságok; különösen a budapesti királyi törvényszék cégosztálya igyekezett határozataival a toldás és foltozás munkáját elvégezni, de minden igyekezetük hajótörést szenvedett, mert a részvénytársaság kinőtt a ruhából, amit 50 év előtt kapott! Egészen uj ruhára, uj intézményekre van szüksége a részvénytársaságnak és a részvenyjognak, a változott gazdasági és életviszonyoknak megfelelő berendezésekre. Ezeket az uj berendezéseket, uj intézményeket a bíróságok nem konstruálhatják meg, ezeket az uj részvényjogi kódexnek kell felállítania! Azt lehet mondani, hogy mai részvényjogunkban a legnagyobb hézaggal az ügyvezetés ellenőrzésében találkozunk. A felügyelő bizottságról szóló §-ok oly impressziót keltenek, mintha a biedermeier-korszakban élnénk, amikor egyszerűek, átlátszóak és az első lépéstől az utolsóig megállapíthatóak voltak az üzleti relációk minden fázisukkal egyetemben, csakúgy, mint az életviszonyok. 1875-ben Magyarországon a viszonyok tényleg ennek megfelelőek voltak és semmi sem indokolta azt, hogy a törvény szabatosabban irja elő az ellenőrzés módját és mikéntjét. Ma a felügyelő-bizottság — kevés kivételtől eltekintve — puszta cim, mely megtisztelésképpen adományoztatik és amellyel egy kisebb munkanélküli jövedelem élvezete jár együtt. Ezen változtatni kell és pedig olykép, hogy a felügyelő-bizottság mellett vagy helyett a társasági ügyvitel ellenőrzését oly orgánumra kell bizni, mely ezzel élethivatásszerüleg foglalkozik, a szükséges képesítéssel rendelkezik és független a társaság vezetőségével szemben. Szerény nézetem szerint a kötelező revízió, melyet ujabb törvényeink a pénzintézetekre, hitelszövetkezetekre és legújabban a