Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 4. szám - Gazdasági lehetetlenülés

46 KERESKEDELMI JOG 4. sz. miként hanyatlott is a kötelezettségvállalás és fizetés közt a pénz vásárló ereje; ugyanakkor azonban a még egyik oldalról sem teljesített viszonos szerződést már hatálytalanították azért, mert a pénzszolgáltatás a vele szemben álló szolgáltatással, az időközi pénzromlás folytán feltűnő aránytalanságot mutatott. Azután következett a pénztartozások felértékelésének lassú fejlődése, amely máig is folyamatban van. Ma már senki a papirkoronát az aranykoronával nem egyenlősiti; tehát elvben győzött a valorizáció gondolata. Csak bizonyos gyakorlati korlátokat, mérséklést, kiegyenlítést keresnek az adós könnyebbségére. És evvel esik időben össze az az uj követelmény, hogy éppen viszonos szerződésekben, amelyekben először észleltük a pénzromlás anyagi visszáságát, most már erről ne vegyünk tudomást, hanem kötelezzük a munkavagy dologszolgáltatásra kötelezett felet a névértékű koronaösszeg lefizetése fejében, tekintet nélkül arra, hogy a szerződéskötés, lejárat, fizetés időpontjai közt a pénz vásárló ereje mennyire hanyatlott. Már ez az ellenmondás maga óvatosságra kell hogy intsen Reitzer Béla állásfoglalásával szemben. Okfejtésének egyes tételei ellen azonban még a következő észrevételeket tehetjük: í. Synallagmatikum csupán "feltételesség az inditó okban»: azért vállalom a kötelezettséget, mert a másik fél is vállalja a magáét. Ennek gyakorlati próbája az exceptio non adimpleti contractus: csak ugy vagyok hajlandó (sőt: csak ugy tartozom) teljesíteni, ha ennek fejében a másik fél is teljesít. — Mindez azonban csak ugy döntené el a kérdést, ha a külömböző belső értékű pénzegységek azonosságának fikcióját még fenntartanék. De hiszen éppen az a kérdés, teljesített-e a vevő, amikor mai ezer koronát fizet az 1914ben, 1915-ben, 1916-ban kialkudott ezerkoronás vételár kiegyenlítésére? Ha kétségen kívül áll, hogy teljesített, akkor persze az exceptio nondum adimpleti contractus nem jöhet szóba. De tudjuk, hogy éppen ez a kérdések kérdése, és pedig ma már nem csak a synallagmaticus jogviszonyok kerületében, hanem a pénztartozások egész területén. És ha ez a kérdés valahol felmerülhet, akkor persze szóba kell hogy jöhessen az exceptio non adimpleti contractus is. 2. A visszterhesség elvileg nem egyenlőértékű szolgáltatások kicserélését jelenti; a jognak csupán bizonyos keretek közt van m.eg az a feladata, hogy az értékek túlságosan nagy, bántó aránytalanságait ellenőrizze. íme, a felén tuli sérelmet a modern jogrendszerek, a magyar kereskedelmi jog is (280.§.) elejtette. — Helyes, de a jog soha nem mondott le arról, hogy az ingyenes és visszterhes ügylet között ne disztingváljon; sőt e kategóriák közé beiktatta a vegyes ügyletek fogalmát, és az ingyenességhez, annyiban is, amennyiben a szolgáltatás értékben meghaladja az ellenszolgáltatást, külön jogkövetkezményeket fűz. A felén tuli sérelmet elejti ugyan, de helyébe felállítja a jó erkölcsökbe ütköző ügyletek tilalmát. Idetartozóknak és mint e tilalomba ütközőket, érvényteleneknek tekinti azokat a jogügyleteket, amelyekkel valaki' ingyenes előnyt vagy a szolgáltatás értékét aránytalanul meghaladó ellenszolgáltatást köt ki, ha ezt a másik fél tapasztalatlanságának, könnyelműségének, függő vagy megszorult helyzetének, elmetehetsége fogyatkozásának, saját bizalmi állásának kihasználásával tette. (B. Sz. 751.; német ptk. 138, 2.) Ezeket a jogelveket a mi gyakorlatunk is, a német is habozás nélkül alkalmazza a kereskedelmi ügyleti forgalomra is. A törvényhozótól távol áll az a szándék, hogy az ingyenes juttatást általában reprobálja. De csak ugy ismeri azt el érvényesnek, ha az ajándékozó fél azt akarta, és pedig tárgyilag nem kifogásolható elhatározással akarta. Már pedig nem fogadja el kifogástalannak az elhatározást, ha pld. könnyelműség, tapasztalatlanság stb. hozta létre. Nem lehet kétséges, hogy az ingyenességet vagy a szolgáltatás értékét aránytalanul meghaladó ellenszolgáltatást nem akarta az a fél, akinek szolgáltatása azért vált aránytalanul értékesebbé, mert a pénzbeli ellenszolgáltatás a pénz elértéktelenedésével értékét vesztette. A jó erkölcsökbe. ütköző jogügylet bizonyára nem azért érvénytelen, mintha a jogrend az erkölcsileg kifogás alá eső magatartást ezzel akarná büntetni. A jogügylet érvénytelen akkor is, ha valaki valamilyen tiszteletreméltó magasabb cél iránti önzetlen, tiszta, fanatikus odaadásában ragadtatja magát ilyen cselekvésre. Hiszen sem a német törvény, sem a magyar javaslat nem tesz különbséget, vájjon a szerződéskötő fél a szolgáltatást a maga vagy harmadik személy részére köti-e ki, sem avval nem törődik, hogy e harmadik személyhez minő érdekeltségi viszonyban áll. A könnyelműség, a tapasztalatlanság, a megszorult helyzet stb. mint tényálladéki elemek kiemelésének tehát a polgári jog szempontjából egyedül az a jelentősége, hogy a jogrend a liberalitást nem kivánja meggátolni. Ha az igérettevő tisztán tudatában volt a maga liberalitásának, amikor ingyenes vagy az ellenszolgáltatást értékben aránytalanul meghaladó szolgáltatását megígérte, akkor a vállalt kötelezettség érvényes. Ezt a tudatosságot azonban nem csak a könynyelmüség, a tapasztalatlanság, a megszorult helyzet stb. zárja ki, hanem ugyanúgy kizárja a pénzérték hanyatlása is. Helyeslem Reitzer fejtegetéseinek azt a. logikus követelményét, hogy ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás utólag bekövetkező feltűnő aránytalansága hatálytalanítja a szerződést,