Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 3. szám - Részvényjogi gyakorlatunk 1924-ben

KERESKEDELMI JOG 3. sz. 2. pontiában meghatározott, de a fenti törvénys/akasz 1. pontjában megjelölt s az idézett szakasz utolsó bekezdése szerint az eljárás bármely szakában hivatalból is figyelembe veendő pergátló körülmény forog fenn, aminek folytán ez a per a Pp. 182. §-a értelmében megszüntetendő volt. Tétel. 39. A K. T. 353. §-a értelmében nemteljesités miait a vevőt megillető kártérítési összeg megállapításánál a vevő által engedett utólagos teljesítési időben fennállott piaci ár — az állandóan követett bírói gyakorlat szerint — csak abban az esetben vehető számba, Eia az utólagos teljesítési határidő engedélyezése a késedelmes eladó kérelmére történt. (Kúria P. VII. 3320/1924. sz. a. 1925. január 7.) Az irányadó tényállás szerint mint eladó a felperesekkel 1922. évi február hó 28-ikán 100 mm. tengeri szállítása iránt kötött adásvételi ügylettől 1922. évi. április hó 2-án kifejezetten elállott és a teljesítést megtagadta, az ezt követően a felperesek által engedett utólagos teljesítési határidő tehát az alperes kérelmére adottnak nem tekinthető. Az alperes elállási nyilatkozata folytán felpereseknek már ebben az időpontban joguk volt fedezeti vételt eszközölni, ha pedig ezt nem tették, hanem alperesnek az ő kérelme nélkül utólagos teljesítési határidőt szabtak és csupán annak letelte után — április hó végén — eszközöltek fedezeti vételt, ugy az árkülönbözetre irányuló kártérítési igényüknek elbírálásánál a szerződési ár és az eladó elállásáról való értesülés időpontjában fennálló piaci ár irányadó azért is, mert a vevők még a szerződésszegő eladóval szemben is tartoznak őt a nagyobb károsodástól, megóvni. 40. A birói gyakorlat értelmében a piaci vagy tőzsdei árral biró áru hites személy közbenjöttével nyilvános árverésen a vevő rovására csak az esetben adható el, ha az eladó előbb a szabadkézből való eladást sikertelenül megkísérelte. — A K. T. 352. §-a értelmében a szerződési ár és az árverésen elért vételár közötti különbözet mint kár felperest a korona értékének időközi emelkedésére vagy csökkenésére való tekintet nélkül megilleti. (Kúria P. VII. 2243/1924. sz. a. 1925. jan. 22.) Alaptalanul vitatja ezzel szemben alperes azt is, hogy a felperest megillető különbözet annak a figyelembevételével lett volna megállapítandó, hogy a korona értéke a zürichi jegyzés szerint a szerződés kötésekor 0.55, az árveréskor pedig 0.72 volt. Az árverés a fentiek szerint a vevő rovására történt, ennek a költsége is tehát, mint szintén a szerződés nem teljesítéséből folyóan felmerült kár alperes részéről a K. T. 352. §-a értelmében felperesnek megtérítendő s így alperesnek amiatt emelt panasza sem alapos, hogy a fellebbezési bíróság őt a költség megtérítésében is anyagi jogszabály ellenére marasztalta. A fentiek szerint az árverés költsége is a felperes által igényelhető kár tekintete alá esik, kamat a kárkövetelés után is jár annak a felmerültétől kezdve. Nem sért tehát anyagjogi szabályt a fellebbezési bíróságnak az a rendelkezése sem, mely szerint az alperes az árverés költsége után is kamatokban lett elmarasztalva. Alperesnek már az árverés megtartása után ismernie kellett a felperesi kárkövetelés összegét is s így a felperes kárkövetelését legkésőbb már a kereset beadásakor kifizetni volt köteles. Alperes azonban a fentiek szerint alaptalannak bizonyult kifogásokat terjesztett elő s ezzel a per elhúzására irányuló jogtalan magatartásával azt okozta, hogy felperes jogos kereseti követeléséhez annak lejártakor hozzá nem juthatott. A valorizáció előfeltételei ezek szerint most fennforognak, ezért alperesnek a felperesi követelés valorizációja miatt emelt panasza sem alapos. 41. Gazdasági lehetetlenülésre a vételár előzetes felvétele dacára sikeresen hivatkozhatik az eladó akkor, ha a szállítani kötelezett és a teljesítés idején birtokában meg nem lévő áru árában időközben bekövetkezett áremelkedés aránytalanul nagyobbmérvü, mint a korona vásárlóerejének ugyanazon időre eső csökkenése. — A birói gyakorlat a K. T. 356. §. 2. bekezdését a piaci árral nem biró árukra is kiterjesztette, ugy hogy ily esetben a szerződési és beszerzési ár közti különbözet veendő figyelembe. (Kúria P. IV. 2600/1924. sz. a. 1925. január 22.) Alaptalan alperesnek az az érvelése is, hogy miután felperes nem kereskedő és fedezeti vételt nem eszközölt, tényleges kárának kimutatása nélkül árkülönbözetet nem igényelhet. A K. T. 353. §-a szerint ugyanis a vevő, ha az eladó az elvállalt szállítást nem teljesili, kártérítést követelhet és a vevőnek ez a joga a K. T. 356. §-ának 2-ik pontja értelmében nincsen ahhoz a feltételhez kötve, hogy a szerződésszegő eladó által nem szállított árut mástól beszerezze. A K. T. 336. §-ának 2-ik pontja ennek a kártérítésnek legkisebb mértékéül a piaci vagy tőzsdei árral biró áruknál azt az árkülönbözetet jelöli meg, amely a szerződéses ár és a kérdéses árunak a szerződés teljesítése idejében volt piaci vagy tőzsdei ára közt mutatkozik és a birói gyakorlat ezt a jogszabályt a piaci árral nem biró árukra is kiterjesztette olykép, hogy ily esetben a piaci ár helyett a beszerzési ár veendő figyelembe. Felperesnek tehát ahhoz az árkülönbözethez, amely a szerződési ár és a teljesítés idejében volt beszerzési ár közt mutatkozik, feltétlen joga van. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósága közli, hogy Weiss Fülöp elnöklete alatt ülést tartott, amelyben megállapította, hogy az 1924. üzlelév az 1923. évi nyereségáthozattal együtt 17.170,981.481.67 K tiszta nyereséggel zárult. Egyben elhatározta az igazgatóság, hogy az összehivandó 82. évi rendes közgyűlésnek indítványozni fogja, hogy az 1924. üzletévre az előző évi 8000 korona osztalékkal szemben részvényenként 30.000 korona fizettessék. A Magyar Őstermelő Részvénytársaság febr. 24-én tartotta meg rendes évi közgyűlését. Az igazgatóság jelentését a közgyűlés egyhanguiag tudomásul vette és az 5.002 081.250.25 korona tiszta nyereségből az 1924. évi osztalékot 15.000 koronában (1500°/o) állapította meg. A 7. számú osztalékszelvény máicius 2-től kezdve váltható be az irtézet iőpénztáránál és a Magyar Általános Takarékpénztár Rt. tőpénztáránál (V., József-tér 14). A Pesti hazai első takarékpénztár egyesület igazgatóságának február 14-én ülése volt és ezen az ülésen megállapították az 1924. esztendő mérlegét, amely megfelelő tartalékolások ulán 12.479,552.610 Is tiszta nyereséget tüntet föl. Elhatározta az igazgatóság, hogy a március 7-ére összehívott nyolcvanötödik rendes közgyűlésnek az előző 20.000 K-val szemben 70.000 K osztalék fizetését javasolja. Felelős kiadó : Dr. SZENTÉ LAJOS. Hungária Hirlapnyomda R.-T. Budapest, V., Vilmos császár-út 34. — Felelős: Schmidek Géza.