Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 2. szám - A valorizációs gyakorlat túlhajtásai

2. sz. KERESKEDELMI JOG 29 Indokok: De alaptalan alperesnek a terhére megítélt marasztalási összeg valorizációja miatt emelt panasza is. Nem helytálló ugyanis alperesnek az az érvelése, hogy a kártérítési követelések valorizációja elvben ki volna zárva. Ily általános jogszabály a birói gyakorlatban nem alakult ki, hanem ilyen perekben is mindenkor az esét körülményei mérlegelendők. Ez alapon a fenforgó esetben a m. kir. Kúria arra az eredményre jutott, hogy az alperes a kártérítési kötelezettségét és annak terjedelmét már az elsöbirói döntés előtt is világosan felismerhette, mert szemben azzal a megállapított ténnyel, hogy a 23,850 líra kifizetésének teljesítésére a Banca Commerciale Italiana céget maga az alperes jelölte ki, alperes jóhiszeműen vita tárgyává sem tehette azt, hogy ez a cég nem az ö, hanem a felperes megbízó ttjaként jelentkezik, — másrészt pedig a megállapított tényállás szerint alperes arról, hogy a 23,850 lírának kifizetése a Banca Gommerciale Italiana trieszti fiókjának többrendbeli mulasztása miatt 1920. április hó 7-ig sem történt meg és hogy ez okból a felperes eladója a vételi ügylettől elállott, a milanói főintézetnek álpereshez intézett 9., 10. és 11. alatti leveleiből már legkésőbb 1920. évi május hó elején értesült és így alperes a tényállásról teljesen tájékozva volt még a per megindítása előtt. Alperes tehát az elsöbirói eljárásban kezdettől fogva nyilvánvalóan alaptalanul védekezőnek és rosszhiszeműen késedelmesnek jelentkezvén, a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amely szerint a felperes kárkövetelésének felmerülte napjától bekövetkezett pénzértékcsökkenésből származott kárt az adott esetben az alperes terhére rótta, anyagi jogszabályt nem sért. Súlytalan alperesnek az az ellenvetése is, bogy miután felperes valorizációs kérelmét csak az 1923. október 31-iki fellebbezési tárgyaláson terjesztette elő, a valorizáció időpontjául legroszszabb esetben is ez a fenti nap lett volna megállapítható, mert, eltekintve attól, hogy a kereset megindítása, sőt az elsöbirói eljárás idején is a birói gyakorlat a valorizáció kérdésében még a fejlődés kezdetén volt, olyan jogszabály nincs, mely kimondaná, hogy a valorizáció kezdőpontjául minden esetben az eziránti kérelem előterjesztésének időpontját kell venni. Valorizáció. 25. Amennyiben felperes gazdasági leheletlenülés cimén teljesítés helyett a per folyamán utóbb kártérítést követel, csupán ezen utóbbi igény emelése napjától kezdve követelhet valorizációt. — A valorizált tőke után a magasabb (183/4%) kárkamat megitéltetett. '(Kúria P. VII. 2480/1914. sz. a. 1924. nov. 21-én.) Indokok: Abban az esetben, ha a vevő által követelt teljesítés — a teljesítési határidő lejárta után — gazdaságilag lehetetlenné válik, a vevő az állandóan követett birói gyakorlat értelmében még a teljesítés iránti per folyamán is áttérhet a nemteljesités miatti kártérítés követelésére. Alaptalan tehát az alperesnek az a felülvizsgálati panasza, amely szerint a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett volna azzal, hogy a felperest kártérítésre irányuló kereseti kérelmével a K. T. 353. §-a alapján a már választott jogról egy másik jog érvényesítésére történt meg nem engedett áttérés okából el nem utasította. Alaptalan az alperesnek az a felülvizsgálati panasza is, amely szerint a fellebbezési bíróság megsértette volna az irányadó anyagjogi szabályt azzal, hogy nem utasította el a felperest kárkövetelésével azért, mert a vételár fizetésének elmulasztásával a vételi szerződésben vállalt kötelezettségnek a maga részéről sem tett eleget. Ugyanis a felek közt létesült vételi szerződés nem vitás tartalma szerint a vevő felperes csak a szállítás után, 30 nap múlva, tartozott az eladó alperesnek vételárat fizetni, a hátralékos kereseti árukból pedig, amelyek nemszállitásából a felperes kárkövetelését származtatja, az alperes a felperesnek a nem vitás tényállás szerint semmi sem 'szállított s így a felperes ezek vételárának fizetése tekintetében késedelembe nem is eshetett. Bészben alapos azonban az alperesnek a megítélt kárkövetelés valorizációjára vonatkozó felülvizsgálati panasza. Ugyanis az alperes a perben a jogalap, az alperes kártérítési kötelezettségét illetően, a fenti döntés szerint nyilván alaptalanul védekezett, a kártérítésnek a fellebbezési bíróság ítéletében meghatározott 420,900 korona összege sem lehetett az alperes előtt kétséges, mert a fellebbezési bíróság, az összegszerűség tekintetében az alperes védekezését elfogadva, állapította rheg ítéletében a felperesnek járó fe*nti kárösszeget: ily összegű kárkövetelés ellen tehát az alperes a perben nyilván alaptalanul védekezett. Minthogy pedig ily védekezés az állandó birói gyakorlat értelmében alapul szolgál az egyszerű fizetési késedelmet meghaladó vétkesség megállapítására s ez okból a követelés valorizált megítélésére: nem sértette meg a fellebbezési bíróság az irányadó anyagi jogi szabályt azzal, hogy a felperes követelését valorizálva ítélte meg. A felperes kárkövetelése azonban csupán az 1923. évi november 22-én fennállott koronaértékre valorizálható, mert a periratokból kitünőleg a felperes csupán ezen a napon tért át a 14. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint a teljesítés gazdasági lehetetlenülésének megállapítása esetén, másodsorban kártérítési igény érvényesítésére, eddig az időpontig tehát, amig a felperes az alperestől kártérítést egyáltalán nem követelt, az alperes a felperest megillető kárösszeg fizetése tekintetében egyáltalán késedelemben, annál kevésbé vétkes késedelemben nem lehetett. Az ezt megelőző időre történt valorizált megítélésével a felperes kárkövetelésének tehát a fellebbezési bíróság megsértette az irányadó anyagi jogi szabályt. Ennélfogva a kir. Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt adva, a fellebbezési bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a felperes 420,900 korona kárkövetelését az irányadó zürichi . árfolyamjegyzés alapulvétele mellett 1922. évi október hó 10-ike helyett 1923. évi november hó 22-én fennállott értékre valorizálta, s e valorizált összeg után a kamatot is csak ugyanettől a naptól, mint az alperes fizetési késedelme beálltának fent kimutatott időpontjától kezdődőleg ítélte meg a felperes részére. 1923. évi december hó 16-tól kezdődően az 1923. évi XXXIX. t.-c. 2., 3. és 6. §-ai értelmében kamat helyett megítélt kártérítés mérve 1924. évi szeptember 18-tól számitandólag évi 183/4%-ra