Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 2. szám - A valorizációs gyakorlat túlhajtásai

2. sz. KERESKEDELMI JOG 27 ban a hitelezőt juttatja inflációs haszonhoz, amely­nek kiküszöbölése ugyancsak előfeltétele a gazda­sági konszolidációnak. A korona zürichi jegyzésének múltjából a legkiáltóbb esetre hivatkoztam. Ezenkivül is gyakran fordult .elő, ha nem is ily nagy mérték­ben, hogy a zürichi árfolyam a magyar koronának nem igazi értékét mutatta. Ennek dacára birói gyakorlatunk mereven elzárkózik attól, hogy va­lorizációs döntéseiben más faktor is figyelembe vétessék, mint a zürichi árfolyam. Pedig igen egy­szerű lenne a zürichi árfolyamhoz második ténye­zőként felvenni az adott ellenérték mai forgalmi értékét, mint olyan határt, melyen túl a valorizált ellenérték nem terjedhet. A zürichi árfolyam alapulvételének vázolt hiányosságán kivül valorizációs gyakorlatunk egyéb hibában is szenved. A korona zuhanásának folyamán senkinek sem sikerült vagyonát az elértéktelenedéstől tel­jesen megmentenie, senkinek sem sikerülhetett bir­tokában lévő értékeit valorizálnia. Ilyképen a hi­telezőt az adós késedelme folytán ért kára keve­sebb, mint a követelés teljes valorizált egyenértéke. E tekintetben a Budapesti Áru és Értéktőzsde vá­lasztott birósága találta meg a valorizáció alkal­mazásának helyes útját. A tőzsdebiróság nem al­kalmazza merev érzéktelenséggel a zürichi pari­tást, hanem minden egyes ügy összes körülmé­nyeit mérlegelve, mondhatjuk «individualizált va­lorizáció)) alapján áll. Kiinduló elv az, hogy a hitelezőnek sem állott volna módjában, ha köve­telésének birtokában lett volna is, azt teljes érté­kében konzerválni. Ilyképen a teljes valorizált ér­ték megitélése esetén többhöz jutna, mint amilyen kárt tényleg szenvedett. Figyelembe veszi a tőzsde­biróság az adós vétkességének fokát is és mind e körülmények mérlegelésével részleges valorizációt itél meg. ELŐFIZETŐINKHEZ. 1925. évre az előfize­tési dijat évi 120,000 koronában voltunk kényte­lenek megállapítani. — Előfizetési dijfizetést V-s Va évre elfogadunk. — Kérjük a t. előfizetőinket, hogy az előfizetési dijat mielőbb postán beküldeni szíveskedjenek. A Kereskedelmi Jog kiadóhivatala. SZEMLE. A m. kir. Kúria évnyitó ülésén dr. Tóry Gusz­táv elnök megnyitóbeszédet mondott, mely mél­tán vonja magára a közfigyelmet, mivel abban, különösen a valorizáció kérdésében, elvi jelentő­ségű nyilatkozatot látunk. — A valorizáció kér­dése ide-oda ingadozik. A kormány már régóta Ígérgeti a kérdésnek, ha nem is generálisan át­fogó, de legalább is egyes igen fontos részleteire vonatkozó törvényhozási szabályozását. Addig is például biztosítási összegek, a nyugdijak valori­zációja tekintetében a legmagasabb bíróság a végső döntéstől tartózkodik. Midőn tehát a Kúria elnöke kijelenti, hogy: ha a törvényhozás hallgat, ugy hazai törvényeink szerint a Kúriának jut a feladat, hogy a jogszabályaik hiányait pótolja, il­letve a törvényben nem szabályozott esetekben jogszabály erejével törvényt szabjon, és midőn az elnök kijelenti, hogy a most folyó évben a Kúria ezzel a jogával élni akar, akkor mi ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy a Kúria a valorizá­ció kérdését — esetleg teljesülési határozattal — fogja a bizonytalanság ködéből kiemelni. — Amennyiben törvényhozási intézkedés ezt meg nem előzné, szeretnők, ha e feltevésünkben nem csalatkoznánk, mivel szilárdan bizunk abban, hogy miként a gazdasági lehetetlenülés káoszában, ugy ebben a fontos kérdésben is meg fogja ta­lálni a Kúria a helyes mértéket. (Ebben úgy­szólván megerősit bennünket a Kúriának P. II. 4958/1924 sz. a. ez év január 8-án egy nyugdij­pörben hozott s jelen számunkban közölt Íté­lete is!) Az egységes birói és ügyvédi vizsgáló-bizott­ság évnyitó ülése. Bubla Ferenc elnök kimagasló megnyitó beszéde által nyert jelentőséget. Bubla az ő nyilt, szókimondó őszinteségével megállapítja, hogy a szanálással kapcsolatban reményeink nem nyertek kielégítést. «Nagyitó üveggel vagyunk csak képesek a javulásnak némi apró csiráit fel­fedezni, melyek a sok rossz mellett elenyészően csekélyek. Valutánk ugyan, persze a legalacso­nyabb fokon stabilizálódott, de'stabilizálódott, sőt számos ponton emelkedett a drágaság is. A poli­tikai helyzet folytonos bizonytalansága, az ezzel együtt járó és meg-megujuló gazdasági krízisek, az elzüllő középosztály (főleg a tisztviselők) szo­rult helyzete és sokszor nyomora, a számos bűn­cselekmény, a szellemi és erkölcsi színvonal sülye­dése, az államhatalomnak sok beteges tünettel szemben gyakran a legjobb akarat mellett is nyil­vánulni kénytelen non possumusa nem engedik szembeötlően lábrakapni és erélyes lökésekkel si­keresen célhoz vezetni az egészséges fejlődést. Bi­zony akármerre nézünk és bármely szögletből tekintsük az előttünk lejátszódó eseményeket, sza­nálásnak nyomait alig, vagy csak csekély nyomait észleljük.» Az elnök ezután a bizottság ténykedésével foglalkozott, majd fájdalmasan megemlékezett Grecsák Károlynak legutóbb történt elhunytáról. «Bá,r az utolsó években már nem volt tagja a bizottságnak, előbb sok éven át működött körünk­ben, kezdetben mint censor, később mint elnök­helyettes. Nagy és sokoldalú tudásának, valamint fáradhatatlan munkabírásának gyümölcseiből ek­ként a vizsgálóbizottságot is részesítette. Mint rövid ideig igazságügyminiszter is, meleg figye­lemmel kisérte a vizsgálóbizottság működését. Ki­váló birói, ügyvédi, jogászi, jogi irodalmi és köz­életi működése általánosan ismert és elismert azért ehelyütt külön méltatásra nem is szorul.» Utána Pap}) József mondott emelkedett tar­talmú beszédet, megemlékezvén Jókai Mórról is, mint aki legmélyebben tudott betekinteni a régi nemes vármegye s a régi táblabírák világába és működésébe. A valorizáció felső határa. A fellebbezési bí­róság alperest az eladott áru szállítására kötelezte, azonban az eladás idejekori dollárparitás alapján valorizált vételár fizetése ellenében. Ez ellen fel­peres (eladó) felülvizsgálattal élt, azt panaszol­ván, hogy az áru értéke (piaci ára) az Ítélet kihir­detésekor jóval magasabb volt. Szerinte a dollár-

Next

/
Thumbnails
Contents