Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 2. szám - Az aranymérlegről

KERESKEDELMI JOG 2. sz. tálni, mint a mai ködös káosz. És nem igaz, hogy az aktivum és passzívum reális megállapítása valami boszorkányos mesterség volna. A német gyakorlatból tudjuk, hogy e téren nehézségek nem állottak elő. Minden keres kedő, aki jóhiszeműen jár el, könnyen megtalálja a megfelelő beállítást. Veszély csak egy ponton keletkezhet, ha az osztrák javaslat szerint megengedtetnék, hogy a vállalat jövedelmezősége mint értékelési faktor szerepeljen. Ez a momentum semmiképen sem illik bele az egyes mérlegtételek valódiságának keretébe. Lesz vállalat, mely egy értékes géppel keveset keres és lesz olyan, mely egy rozoga géppel sokat keres. Ezért ez utóbbit értékén felül felbecsülni képtelenség volna. A jövedelmezőség hiánya, ok lehet a vállalat szanálására, de nem az érték meghamisítására. Ezen az uton észrevétlenül visszakerülünk a mai álmérlegek rendszerébe. Mert a vezetőségek nagy részi1 azon lesz, hogy ezen* az. alapon kevés értéket mutasson ki. Mert ezáltal leszállitj a a felelősséget a bekövetkezhető rossz eredményekért és nagy érdemeket biztosit magának a legsilányabb jövedelmezőség esetére. Ilyképen kiküszöböljük az ambíció, a törekvés és a szorgalom potenciáit. És azután milyen problematikus momentum e jövedelmezőség a jövőre nézve. Ki láthatja előre egy üzlet konjunktúráit, avagy azért érjen a gép kevesebbet, mert valaki nevetséges pamutspekulációkba bocsátkozik? De itt egyéb nehézségek is fennforognak. Az érték körül lehetnek viták, de azokat az érdekelt felek közt méltányosan el lehet intézni. Azonban a jövedelmezőség fixirozása a jövő szempontjából egy megoldhatatlan rejtvény. Avagy a múltból kellene kiindulnunk? Ez metsző irónia volna, mert évek óta a vállalatok jövedelme a sötétség sülyesztőjébe került, A jövedelmezőség révén való vagyoneltüntetés lehetősége a legeminensebb veszélyt jelenti a részvényesre nézve. Mert ezt a: vagyonpluszt a beavatottak később száz módon elsajátíthatják. Az indokolatlan vagyoneltüntetés azonban előbb-utóbb energikus adókéz alatt kimutathatóvá válik. De akkor már nem vagyonplusz, hanem jövedelemplusz jellegét ölti. Véleményünk szerint a mérlegtételek értékelésére irányuló behatóbb szabályozás teljesen mellőzhető. A gyakorlatban ugy sem válnak be, legtöbbször a korrekt eljárás kerékkötői. Elég volna az az általános rendelkezés, hogy vagyon és tartozás a rendes kereskedői gondossággal, a hűség és bizalom elvének megfelelően állapítandó meg. A teljes részletezést tartalmazó anyagba pedig engedtessék meg a részvényeseknek a zavartalan betekintés. Ha pedig kontroverziák merülnek fel a vezetőség és az elégedetlen részvényesek közt, döntsön egy szakértőkből álló választott bíróság. Némi gondot okozhatnak azok a tételek, melyek valorizációs igények alatt állanak. Itt azonban tartalékolásokkal lehet segíteni, pláne ha a pénzügyminiszter ur beváltja igéretét és javaslatát legközelebb beterjeszti. Érthetetlen volna, ha a kormány tovább halogatná ezt. Soha égető kérdés ilyen hanyagul kezelve megnem lett. A sok megfontolás ürügye alatt nem lehet örökké bujkálni. Ne tegyük nevetségessé és ne járassuk le egészen a jogot; már nagyobb problémák is meg lettek oldva. Végtelenül fájdalmasan érint, hogy a folyóirat igen tisztelt főszerkesztője Bubla Ferenc ur is az ingadozók sorában helyezkedett el. Valóban, a jogérzet nagy krizis elé néz. A főszerkesztő ur azt, amit Németországban kezdeményeztek, a «Freiheitsschule» emanatiójának tekinti ós a visszaható erő nem eléggé elitélhető konstrukciójába illeszti be a valorizációt. Csodálatos, hogy a jogtalan gazdagodáson nyugvó igényt a visszaható erő szempontjából lehessen elvetni. És amint dicsérjpleg szenlbehelyezi az osztrák legfőbb ítélőszék gyakorlatát a német gyakorlattal, megtörtént, hogy előbbi immár elhagyta a magasztalt irányt ós valorizálja a biztosító társulatok részéről lekötött járadékokat, sőt valorizálta a jelzálogilag biztosított kölcsönt, melyet az adós örököstársának kielégítésére fordított, Különben az osztrák legfőbb ítélőszék judikaturája sohasem vitte előre a jogfejlődést, de a német Reichsgericht mindig előharcosa volt az igazságnak és a jövő joga ebből fog táplálkozni, vagy nem lesz. Az arany mérleg részvény jogi vonatkozásai közt legfontosabbak az alaptőke leszállítására, az alaptőke és a részvények névértékének minimumára és a töredékrészvények szabályozására irányuló intézkedések. A kodifikáció itt a német rendelet és az azt tárgyaló irodalmi termékek ismeretével teljesen kifaposott útra ér. Persze azt beismerni és a felfedező hírnévről lemondani, jneni kis áldozatot jelent. Igazi 'akadály csak egy van és ez az adó kérdése. Mert \arra, hogy a restituált értékek nem fognak adóalapul szolgálni, erre kimerítő garanciák kellenek. A pénzügyi kormányzatnak az az aggodalma, hogy előirányzott társulati adó veszélyeztetve volna, arra mutat, hogy az aranymérleg jelentőségével nincsenek tisztában. Mert ez okvetlenül nagyobb nyereségek kimutatására és*igy az adóalap növelésére kell, hogy vezessen. A mai állapot, helyzetünk komolysága dacára, nem nélkülözi a humort. A társulatok folyton hangoztatják, hogy nem I mutathatják ki a nyereséget, mert nem fizethetnek annyi adót. A pénzügyi kormányzat pedig helyeslőleg tudomásul veszi, hogy a nyereségek a nagy adók miatt nem mutathatók ki. Valóban kedélyes adópolitika, melynek árát a szegény részvényes, de végelemzésben egész közgazdasági életünk adja meg. .