Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 1. szám - A részvényjog és a külföldi tőke

1. sz. KERESKEDELMI JOG 13 Indokok: Nincs megtámadva s így irányadó a fellebbezési biróságnak az az Ítéleti megállapítása, hogy a keresetileg követelt 243,007 K vételárösszeg megfizetése tekintetében az alperes a pert alaptalan védekezésével szándékosan elhúzta, s hogy ezért megtéríteni tartozik az alperesnek a magyar korona romlásából eredő kárát, hogy tehát a kereseti vételár a felperest valorizált összegben illeti meg. A valorizálás mérvét illetően azonban téves a fellebbezési biróságnak az a döntése, hogy a felperest a korona romlásából eredő kára fejében csupán az a különbözet illeti meg, amely a 243,007 magyar korona összegnek a valorizációs igény érvényesítésére vonatkozó keresetfelemelés időpontjában, 1923. évi április hó 14-én és a valorizálatlan vételárköetelésv kifizetésének nem vitás időpontjában, 1923. évi április hó 24. napján volt értéke között mutatkozik. Ugyanis a jelen kereset megindítása az az időpont, amelytől kezdve az alperes a pernek szándékos elhúzása által elzárta a felperest attól, hogy az őt megillető fenti vételárösszeghez hozzájusson, az alperes részéről a keresetindítás időpontjában állott tehát be a valorizációs igény megállapításához az állandó birói gyakorlat értelmében megkívánt, az egyszerű fizetési késedelmet meghaladó vétkesség s ennek megfelelőleg az alperes azt a különbözetet tartozik a felperesnek az alperes vétkes magatartásából származó kár fejében megtéríteni, mely az e tekintetben értékmérőül általánosan elfogadott zürichi árfolyamjegyzés alapulvétele mellett az alperes vételártartozását tevő 243,007 magyar koronának a keresetindításkor és a követelés kifizetésének fentebb megjelölt időpontjában volt értéke között mutatkozik. Nem lehet erre befolyással az a körülmény, hogy a felperes a perben csak 1923. évi július hó 14-én emelte fel keresetét a kereseti követelés varizációjára vonatkozó igénnyel, mert nincs oly jogszabály, amely előírná, hogy a perben a ,valorizációs igényre vonatkozó keresetfelemelés a fellebbezési szóbeli tárgyalás befejezését megelőzőidőben beállott koronaromlásból eredő kár meg kimondaná azt, hogy a követelés valorizált megítélésére vonatkozó kérelem előterjesztése előtti időben beállott koronaromlásból eredő kár meg nem Ítélhető. 13. Kártérítési perben később előterjesztett valorizációs kérelem esetén a valorizáció csak a kérelem előterjesztése időpontjától jár. (Kúria P. II. 4630/1924. sz. a. 1924. nov. 27-én.) Indokok: A pernek a végkimenetelével alperes felelősnek találtatott a felperes helyrepótlandó káresetében, amelyet felperes az alperessel szemben kezdettől fogva követelésül felállított, de amely elől az alperes kezdettől fogva ugyancsak következetesen elzárkózott. Ez a tényállás alperesnek felperes követelesésével szemben mutatott magatartását vétkesen késedelmesnek mutatja és az anyagi jognak a törvénykezési gyakorlatban kifejeződő szabálya szerint megadja az alapját a fellebbezési bíróság amaz ítéleti jogfelfogásának, hogy alperes felperesnek a pénzbeli kártérítést ennek a kárnak csakugyan a megtérítésével vagyis valorizálva adja meg. — Minthogy azonban a maga károsodását észlelni első sorban mégis maga a felperes volt hivatott és az 1923. november 27-iki fellebbezési tárgyalás előtt a korona árfolyamcsökkenése által nem nyilatkoztatta magát kárvallottnak: a valorizálás számvetési alapját ennél korábbi időpontra visszavezetni nem egyeznék meg a pernek konkrét tényállási elemeivel. Ehhez képest a kir. Kúria a felperes kárát teljes összegben ugyan, de csak a mondott időhöz viszonyítottan valorizálta s a fellebbezési bíróság ítéletét ennek megfelelően megváltoztatta. Ezzel viszont azután megadta az okát a még terhesebb valorizálásra célzó csatlakozási kérelem elutasításának is. 14. A Haditermény részvény-társaság a 2072 1915. M. E. sz. rendelettel a közérdekű vagy kiviteli célokra szükséges gabona megvásárlására a nyerészkedés kizárásával megalakult szervezet ugyan, mindazáltal az 1923. évi XXXIX. t. c. 8. §-ban jelzett állami intézmény jellegével nem bir s igy alperesnek az a kérelme, hogy átértékelés (valorizáció) helyett vele szemben csak az e szakaszban meghatározóit mérsékelt összegű kártérítés alkalmaztassék — helyt nem foghat. (Kúria P. IT. 5589/1924. sz. a. 1924. nov. 26-án.) 15. Egyességifeg vállalt összeg valorizációja nem a kereset indításától, hanem csupán a valorizálási kérelem előterjesztésétől. — Kárkamat helyett törvényes kamat. (Kúria P. II. 2237/1924. sz. a. 1924. dec. 9-én.) Indokok: A fellebbezési bíróság ítéletét kizárólag a részben pernyertes felperes és pedig azon az alapon támadta meg, hogy a fellebbezési bíróság a kereset beadásakor (1921. évi április hó 22-én 65,616 K-ban^ jelentkező leszállított kereseti összegét nem teljesen értékelte át (valorizálta) s ekként anyagi jogszabályt sértett akkor, amidőn az alperes fizetési kötelezettségét pusztán ennek az összegnek tízszeres összegében 656,160 K-ban állapította meg. Ez a panasz az alábbiak szerint részben alapos. Meg nem támadott s igy a Pp. 534. és 543. §. alapján itt is irányadó Ítéleti tényállás ugyanis, hogy alperes a borvételre adott megbízási egész viszonyt rendező 1921. évi március hó 19-én kelt C, és D. alatti okiratokban foglalt egyezség szerint az akkor 105,470 K-ban megállapított teljes követelésnek pár nap alatt való megfizetésére kötelezte magát. Alperes tartozása tehát már 1921. évi március havában lejárt. Az alperes ennek dacára az 1921. évi április hó 22-én beadott keresetben foglalt fizetésre való felszólítást sem véve figyelembe, nemcsak az egyesség érvényét vonta kétségbe, hanem a kereseti követelés ellen a fellebbezési bíróság ítéletének ebben a tekintetben jogerős döntése szerint teljesen alaptalan kifogásokat támasztott, amelyeknek bizonyításával a per elhúzódott. A kir. ítélőtábla, mint fellebbezési bíróság, valóban alperest ugy a készpénzkövetelésre, mint az 1558 1. bor kiszolgáltatására irányuló viszonyt, keresetével jogerősen elutasította. Fenti tényekből a kir. Kúria az alperesnek