Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 11. szám - Csődönkivüli kényszeregyezség

160 KERESKEDELMI JOG 11. sz. egyezséget; ez a módszer a legirtózatosabb pusztításokat idézte elő a gazdasági életben. Azért a törvényhozás elejtette és az 1883-ban életbe lépett Bankruptcy Act a kényszeregyezséget a legintenzívebb birói ellenőrzés alá helyezte, még pedig olyképpen, hogy organikus összefüggésbe hozta a csődeljárással. Ennek első stádiuma ugyanis abból áll, hogy mindenekelőtt eldöntetik, vájjon van-e helye egyezségnek vagy az adós bankerottnak nyilvánitandó-e? Az egész eljárás a csőd büntetőjogi szankciói alatt áll és ha csalás által lett kieszközölve az egyezség, azt a biró bármely hitelező kérelmére semmisnek nyilványitja. A kényszeregyezség tehát a csőd kapuján át kerül a bíróság elé. Én azt hiszem, hogy ez a szomorú ut mementoképpen hatna és sokakat visszatartana könnyelmű életmódtól és üzletviteltől. A mai eljárás, ha félretoljuk a cifraságokat, melyek a lényeget elfedik, közel áll a biróságonkivüli kényszeregyezséghez. Innét egész hiteléletünk összeomlásának a veszélye. Tévednek azok, akik ezt a veszélyt lekicsinylik vagy a hitelezői autonómia jogosultságára hivatkoznak. Autonómiáról csak addig lehet szó, amig a hitelező saját jogával rendelkezik, de véget ér ott, ahol harmadik személyre rá akarja kényszeríteni saját elhatározását. Abban a lehetetlenségben vagy legalább is nehézségben valamennyi hitelezőt egy kalap alá hozni, nagy védelem rejlik az adós rosszhiszeműsége, könynyelmüsége vagy indolenciája ellen. A legtöbb hitelező gyáva, örül ha egy kis kvótát megmenthet ós nem gondol arra, hogy rossz példát ad és hogy mikor biztonságba helyezi kis követeléstöredékét, veszélyezteti összes künnlevőségeit, veszélyezteti saját ekszisztenciáját. Nem szabaci a védegyleti mentalitást, azt a szükeszü felfogást, mely a 40% után szalad, ismét szóhoz engedni. Itt magasabb szempontok döntenek és ezeknek kell érvényt szerezni. Mindenekelőtt ugy, hogy felfüggesztik a mostani eljárást. Akármi áron el kell nyomni a kényszeregyezségi láz pusztításait. SZEMLE. ELŐFIZETŐINKHEZ. Van szerencsénk t. előfizetőinket ériesiteni, hogy lapunk terjedelmét ezentúl 20 oldalra emeljük, hogy ugy ebben, mint a papir minőségében is a háboruelőSti számokat megközelitsük. Folyóiratunk 1926. évi előfizetési diját az évközben ismétellen történt emelések és a lap terjedelmének növelése arányában évi 14 pengőben, vagyis 175.000 koronában állapítottuk meg és kérjük t. előfizetőink további támogatását. A valorizációs törvényjavaslat annyi ismételt beharangozás után — megjelent. S ezzel aztán megindult a kritikának oly áradata, amilyennek eddigelé kevés törvényjavaslat örvendhetett. Mert ezt a javaslatot csak bírálat illetheti meg. — Amit eddig hangoztattunk, ma is valljuk. Valahogy ugy érezzük s ezt az érzésünket Térffy Gyula kúriai tanácselnök ur, a kodifikációs osztály vezetőjének jogászegyleti bekonferálása se változtatta meg, hogy e javaslat apaságát az igazságügyi kormány csak contre coeur vállalja. Ez tisztán a fináncok javaslata, mely kizárólag a fiskust és a nagytökét patronizálja. Azok a kritikák, melyek vele szemben a Magyar Jogászegyletben eddig kiváló jogászok részéről — a szakértő hallgatóság helyeslése mellett — elhangzottak, lesujtóak ugy a Javaslat szelleme, mint egyes fontos részletei tekintetében. Az a kritika, melyet Schuszter Rudolf a Javaslatról általában és részleteiben; továbbá Gallia Béla a nyugdijvalorizációról teljes tárgyilagossággal, de annál meggyőzőbb szociális érzékkel a Jogászegyletben elmondtak, midőn Gallia kijelentette, hogy a Javaslat: «a vállalatok érdekében a szükséges és megengedett határon túlmegy)), oly lesújtó, hogy annak figyelembevétele elől a kormány nem zárkózhatik el, ha a Javaslat teljes bukását el akarja kerülni. (sz. I.) A csődönkivüli kényszeregyesség reformja küszöbön áll. Az igazságügyminisztérium elkészítette «tervezetét», melyet a szakkörök most vesznek bonckés alá. Álláspontunkat már röviden ismertettük. A reformra nagy szükség van és pedig — sürgősen. Azonban a kereskedelmi körök talán túllőnek a célon, midőn az alkotandó Országos Központi Hitelvédelmi Szervezetnek, oly nagy hatáskört, mely majdnem a bíróságokéval egyenlő volna, biztositana. Mi nem vagyunk száz percentben meggyőződve arról, hogy ez a szerv mindig az összes hitelezők érdekeit szolgálná túlsúlyban majorizáló határozataival; sem pedig arról, hogy a «védegyleti költségek» mindig jóval alatta fognak-e maradni az általuk proponált vagyonfelügyelői dijaknak; sem pedig arról, hogy a kereskedő-vagyonfelügyelők mindig fognak-e bírni a Védegylettől s egyéb érdekeltségektől szükséges függetlenséggel! (sz.) Hazai irodalom. A felértékelésről szóló rendelet gyakorlati cégjogi útmutatója. írták: Dr. Tolnay Iván és dr. Biber Dezső bpesti kir. törvényszéki tanácselnökök. A kereskedői mérleg valódiságának helyreállításáról megjelent pénzügyminiszteri rendelet munkát fog a bíróságokra zúdítani. De nem csekély munka elé állítja a részvénytársaságok igazgatóságát és felügyelőbizottságát is, különösen azért, mert őket a rendelet igen sok uj forma betartására kötelezi. Hogy az e jegyzőkönyvek bemutatásával járó munkát csökkentsék és lehetőleg elhárítsák azokat a tetemes költségeket, melyek a közgyűlési határozatok megsemmisítése folytán az uj közgyűlések összehívása által a részvénytársaságokra és szövetkezetekre hárulnak, szerzők lehető rövidséggel, de mindenre kiterjedően útmutatást adnak kizárólag azokban a kérdésekben, amelyeknek felülvizsgálása a törvényszékek, mint cégbíróságok hatáskörébe tartoznak. A Polgári Jog határidő zsebnaplója az 1926. évre. Szerkesztette: Dr. Frankéi Pál bpesti ügyvéd. Kiadj a a Polgári Jog folyóirat. Ára 50.000 korona.