Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 11. szám - A nyugdij felértékelése

11. sz. KERESKEDELMI JOG 155 á valorizáció határát abban a keretben megvonni és pedig ugy, hogy a járandóság átértékelt összege ne haladhassa meg a pénzérték csökkenéséből eredő hátrány teljes kiegyenlítését." Valamivel lejebb: «Az arányszám különösen akkor nem fogja a vagyoni helyzetet hiven feltüntetni, ha az utolsó békeévben sok volt a vállalat rejtett tartaléka, mert ebben az esetben az igazi vagyonnövekedés kisebb, mint amekkorára az arányszám mutat, valamint akkor, ha az utolsó békeévben lényegesen kevesebb volt a rejtett tartalék, mint most, mert ebben az esetben az igazi vagyonnövekedés nagyobb, mint amekkorát az arányszám feltüntetett.)) (37. old.) A gyakorlat emberei ezt a feltevést meglepetéssel fogják fogadni, de a javaslat szerzői is csak némi logikai hibával juthattak erre a gondolatra, mert hiszen magának az indokolásnak általános részében olvassuk, hogy «a pénzérték csökkenésének idején nemcsak azok vesztettek vagyonukból, akiknek még ma is fennálló pénzkövetelésük van, hanem a háború szerencsétlen befejezése és az ország feldarabolása következtében előállott helyzet folytán senkinek sem volt módja arra, hogy a háború előtt meglevő vagyonát ugyanabban az értékben tartsa meg». Anélkül, hogy ezen az ellentmondáson immorálnánk és anélkül, hogy vállalataink aranymérlegének közzétételét be kellene várni, kétségtelennek tekinthetjük, hogy vállalataink részben a tényleges vasryonveszteségek folytán, részben a már méltatott és az arany mérlegrendelet jogszabályai által megengedett kereskedői óvatosságból, a megnyitó mérlegekben olyan saját vagyont fognak kimutatni, amely messze el fog maradni a háboruelőtti utolsó mérlegben kimutatott saját vagyon aranyértéke mögött, és hogy a törvénnyjavaslat szerint irányadó arányszám messze elmarad azon 40, 50, 60, 70 százalékos aránykulcs mögött, amelyet az eddigi birói gyakorlat a konkrét esetek összes körülményeinek mérlegelésével a nyugdijak átértékelésére nézve megállapított. Nem utasíthatjuk el magunktól azt a feltevést sem, hogy amennyiben a javaslat törvényerőre emelkednék, maga az ismertetett rendelkezés is nyomatékosan befolyásolná vállalataink vezetőit arra, hogy a megnyitó mérlegben saját vagyonukat annál csekélyebb keretek között mutassák ki. Az indokolás (36. oldal) felismerte és nyíltan hirdeti, hogy «az arányszámot maga a vállalat állapítja meg». Igen súlyos anomáliának tartom, hogy az adósra bizzuk annak az arányszámnak a megállapítását, amely az ő kötelezettségének mértékére nézve majdnem egyedül irányadó. Erre a mi magánjogi törvényhozásunkban alig van példa. Előrelátható tehát, hogy a nyugdijasoknak minden okuk meg lesz arra, hogy a törvényjavaslat értelmében a vállalat által megállapított arányszám alapján kiszámítandó nyugdijakkal elégedetlenek legyenek. így tehát a nyugdíj átértékelése átlagos mértékével a javaslat nem éri el azt a célját, hogy a nyugdijperek nagy számának elejét vegye. Amit a javaslat a nyugdíj-átértékelés általános mértékének helyes és méltányos megállapításával kellett volna, hogy elérjen és nem ért el, azt eléri a birói útnak olyan szabályozásával, amely a jog érvényesítését úgyszólván teljesen meghiusítja. Az arányszámm helyesbítésére irányuló jogvitának az egész országra nézve egyetlen illetékes fóruma lesz, a kir. Kúrián alakuló külön bíróság, amely a kir. Kúria egy tanácselnökéből és két itélőbirájából, továbbá két közgazdasági szakférfiúból áll. Az arányszám megváltoztatását rövid záros határidőre, t. i. a közzétételtől számított 3 hónap alatt kérheti egyfelől a vállalat, másfelől az igényjogosultak, az utóbbiak azonban azzal a korlátozással, hogy a kérelmet az igényjogosultak közül legalább 20 személy, vagy ha az igényjogosultak száma a 100-at meg nem haladja, az igényjogosultaknak legalább Vs része terjesztheti elő. Igényjogosultak alatt a javaslat értelmében, nemcsak a nyugdijasok, hanem az igényjogosult tényleges szolgálatban álló alkalmazottak is értendők. Hogy a tényleges szolgálatban alatt állók a függőségi viszonynál fogva soha nem fogják magukat arra elhatározni, hogy a vállalat vezetősége által megállapított arányszám ellen nyíltan fellépjenek, ez nagyon természetes. Ha tehát a nyugdijasok száma a 20-at, vagy a 100-nál kevesebb igényjogosult esetében az Vs részt el nem éri, a vállalat által egyoldalúan megállapított arányszámnak a nyugdíj jogosultak által való megtámadása gyakorlatilag kizártnak lesz tekinthető. A külön bíróság a feleknek írásban vagy szóval történt meghallgatása és «szükség esetében)) a Pénzintézeti Központ Írásbeli szakértői véleményének megszerzése után végérvényesen határoz, határozatát nem indokolja. A szakértői véleményt zárt borítékban kell eszközölni és ezt a felek nem tekinthetik meg. A javaslatnak ezek a rendelkezései a mi polgári peres eljárásunk alapelveivel, az általános perképességgel, a felek rendelkezési jogával, a bizonyítékok szabad mérlegelésével, a feleknek a per egész anyaga feletti észrevételezési jogával, a birói indokolási kötelezettség elvével olyan éles ellentétben állanak, hogy a bírálatnak tulajdonképpen elegendő ezeket a tételeket minden kisérő megjegyzés nélkül a nyilvánosság elé terjeszteni. A javaslat azt is kimondja, hogy amenynyiben a törvény életbelépte előtt kelt jogerős ítélet állapította meg magasabb összegben a nyugdijjárandóságot, a vállalat által egyoldaruan megállapított arányszám közzétételét követő hónap első napjától kezdve a nyugdíj-