Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 11. szám - A valorizációs javaslat

150 KERESKEDELMI JOG 11. sz. felemelésének, mint a minimum leszállításának volna helye, ha a skála alkalmazása az adós, vagy hitelező vagyoni romlását okozná, vagy ha a skáiaszerü mértek alkalmazása az eset rendkivüii körülményeinél fogva egyébként súlyos méltánytalanságra vezetne, továbbá családi vagy öröklési jogon alapuló és olyan pénztartozásoknál, amelyeknek lényegileg valamely közösség megszüntetése, illetőleg vagyonközösség felosztása a tárgya. A minimum alá mehetne a biró, ha az ügyleti feltételek meghatározásakor felek a bekövetkezett pénzromlást egészben, vagy részben számításba vették. Az ilyen szabályozás, amely élénken emlékeztetne a Btk. büntetési tételeinek rendszerére, a rendkívüli enyhítés és jelen esetben a súlyosbítás lehetőségének fentartásaval, szerintem a javaslat teljesen kötetlen rendszerével szemben sok nagy előnnyel járna. Gyakran kell engednünk a törvényhozási szabályozásnál az igazságosság ideális mértékéből a törvényalkalmazás nagyobb ökonómiája érdekében. A jogszabályok elméleti abstrak helyességének követelménye mellett azoknak az u. n. likviditását, egyszerű, gyors jogvitákat lehetőleg csökkentő és olcsó alkalmazhatóságát mindenkor döntő fontossági szempontnak kell tekinteni. A javaslat mai tartalma szerint a pereknek özönét zúdítja majd a bíróságra s az igazságszolgáltatásnak mar ma is aggasztóan tulternelt apparátusát a; összeroskadás veszélyének teszi ki. Miután a javaslat a valorizálás mértékére nézve semmi számszerű zsinórmértékel nem ad, miután minden egyes követelésre nézve csak a harmadfokú jogerős ítélet után lehet majd megtudni, ki mennyivel tartozik, minden követelésnek perre kell vezetni, ha csak véletlenül nem találkoznak olyan felek, akik mindkettejét a békülékenység és önmérséklet elég ritka tulajuonsága jellemez. r^s csak az egyik, talán kisebbik baj a keletkező perek óriási száma. Sokszorosan fokozza ezt a bajt, hogy a javaslat intézkedései szerint a perek anyaga „wáchst ins Uferlose". Ha a biró figyelemmel akar lenni mindarra, aminek figyelembe vételére őt a törvény utasítja, sokszor vizsgálat tárgyává kénytelen lenni mindkét peres léinek az elmúlt viharos esztendők alatt kifejtett egész gazdasági gesztióját, jelenlegi vagyoni helyzetét. Az ilyen per Ítéleti ténymegállapítása, ha a biró lelkiismeretes, sokszor egyesítené magában a fiatalkorúak bűnügyeiben ismeretes, mindkél peres félre vonatkozó környezettanulmányt és az adóügyi nyomozó közegek puhatolódzásait. Még ha ez az eljárás rettenetes munkával lefolytatván lényegesen igazságosabb megoldásra vezetne is a skálaszerü elintézésnél, akkor is oly sok energiát fogyasztana improduktív módon, hogy le kellene mondanunk a legigazságosabb megoldások keresésének luxusáról es abban a korszakban, amidőn minden szempont, minden téren a legmeszszebbmenő takarékosságra ulal, meg kellene elégednünk kevésbé tökéletes megoldásokkal. De a javaslat rendszerének végiggondolása, valamint a valorizáló bíráskodás terén szerzett némi tapasztalataim alapján merem állítani, hogy a felek vagyoni helyzetének teljes ismerete és a javaslat által emiitett összes szempontok figyelembevétele mellett is, a nem teljes valorizálás mértékének megállapítása mindenkor csak önkényes, érzésszerü lehet. A javaslat 10. §-ában megjelölt talán tizenkét tényező felfedése után is matemaiikailag teljes határozatlan egyenlet az, amelyet a bírónak meg kellene oldani. Olyan ez a helyzet, mintha a Btk.felsorolná gondosan az enyhítő és súlyosító körülményeket, de nem adna büntetési téleleket; vagyis utasítást adna a bírónak, mikor kell emelni, vagy leszállítani a büntetést, de nem mondaná meg, mennyi ez az emelendő vagy leszállítandó normális büntetési tétel. A javaslat szem elől téveszti, hogy a törvény elsősorban a felekhez, nem pedig a bíróhoz szól, tehát lehetőséget kellene nyújtani arra, hogy a felek a törvényhez per és biró nélkül alkalmazkodni tudjanak. Az indokolás is hangsúlyozza a jogbiztonság követelésének elsőrendű és alapvető pontosságát. Jelen tartalma mellett azonban a javaslat amikor csak a valorizálás elvét mondja ki anélkül, hogy annak bármi számszerű mértékét megadná, s jogbizonytalanság fokát csak kevéssé csökkenti; ugyanakkor azonban azáltal, hogy szabállyá emeli a valorizálást, az esetek körét, amelyen belül ez a jogbizonytalanság uralkodik, lényegesen kiterjeszti. A fentebb indítványozott skálaszerü megoldás a jogbizonyosság követelményét az individualizálás lehetőségével törekszik összeegyeztetni. Módot ad a feleknek, hogy peren kivül rendezzék a skála alapján a követeléseket és a valorizálás mértéke miatti per indítása rendszerint csak akkor válnék szükségessé, ha az egyik vagy másik fél a fentebb ielsoroit csekélyszámu lelteiéi vitatásával a skála mellőzését követelné. Emellett per esetén is ennek anyaga a skála alkalmazását kizáró egy vagy több vitatott konkrét ténykörülmény tisztázására szorítkoznék. Ilyen tényék alaptalan, könnyelmű állításától és ezzel a per provokálásától bizonyára viszszatartaná a feleket a perköltség viselésének veszélye, míg ott, ahol a mértek megállapítása teljesen a biró belátásától függne, a pluszpeticiónak a költség viselése kérdésére nem lehetne kihatása. A koronaromlás előrehaladásához képest degresszív mértékű valorizálásnak az az indoka, hogy minél hosszabb időn át volt az adós az infláció hatásának kitéve, vagyonának annál kisebb részét tudta általánosító következtetés szerint átmenteni, másfelől a hitelező is feltehetőleg ugyanebben a helyzetben volna, ha az adós fizetett, avagy, ha a követelésnek megfelelő vagyonérték egyébként az ő, a hitelező gazdaságában leit volna. A teljes szabad bírói valorizálás rendszerének fentartása esetén is szerencsésebbnek tartanám a 10. §. 2-ik bekezdésének kissé messzemenő kazuisztikája helyett az elvi szempontoknak jobban leegyszerűsített kidomboritását. A javaslatnak legfontosabb intézkedései azok. amelyek a valorizálást a követelések bizonyos nemeire teljesen kizárják, vagy ami ezzel gyakorlati jelentőségében a régi követelések tekintetében kb. egyértelmű, bizonyos magánjogi tartozások megfizetése alól az adósokat felmentik. Ide lényegileg két csoport tartozik, az u. n. tiszta-pénztartozások és az államnak és törvényhatóságnak mindennemű magánjogi pénztartozásai. Az utóbbi szabályról kétségtelen, hogy a valorizálás kizárásának nincsen valami mélyebb, elvi, jogászi, igazságossági alánja. A javaslat indokolása nem is igen igyekszik ilyen okokat felhozni. Az államé a törvényhozó hatalom és ezzel élve, hatalmi szóval mentesiti magát és a törvényhatóságokat a valorizálás terhei alól. Ezzel az álláspont-