Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 10. szám - A kényszeregyezségi eljárás reformja

138 KERESKEDELMI JOG 10. sz. katartozások ugy változzanak át koronatartozásokká, hogy 100 M helyett 117.50 Kc-t tartozzanak az adósok fizetni. Ez a rendelkezés az akkori valutaárfolyamnak meg is felelt és a mai helyzet szerint elég tekintélyes valorizációt jelent. A jogszabály alkalmazásának az volt a feltétele, hogy 1920. május 15-én mind a hitelező, mind pedig az adós Csehszlovákia területén lakjék. Ez a rendelet azonban nem vonatkozott Haatsch és Sandau községekre, amelyeket Csehszlovákia csak 1923. márc. 16-án szállt meg. Ez a két porosz község átélte a márka értékzuhanási folyamatának jelentékeny részét még a Németbirodalom kebelében és még mielőtt ott a valorizáció jogszabállyal megoldását megérte volna, átkerült egy olyan országba, amelynek birói gyakorlata technikai értelemben vett valorizációt nem ismer. Ebből természetesen elsősorban a németországi — most már külföldi — hitelezőkre hárult hátrány, mert az itteni ingatlanokat terhelő követeléseik teljesen elértéktelenedtek, hiszen ma már nincs is forgalomban oly pénz, amellyel adósok tartozásuknak eleget tehetnének. Ujabban az alsóbiróságok segíteni kivánnak a helyzeten és a bíróság egy alkalommal egy özvegynek hagyatéki osztályrész fejében 1921. évben bekebelezett jelzálogos követelését a márka 1921. évi árfolyama alapján számította át cseh koronára. A brünni legfelsőbb bíróság Ítéletéről ebben a valorizációs perben még nincs hir, de valószínű, hogy magáévá fogja tenni az alsóbiróság ítéletének álláspontját, mert egy márka-perben hozott korábbi ítéletében a német valorizációs szabályokra hivatkozó felperest elutasítva, kijelentette, hogy ezek a jogszabályok esetleg analóg alkalmazást nyerhettek volna, ha a felperes azokra már az alsóbiróság előtt hivatkozott volna. A jóhiszemű adósok különben a valorizáló jogszabályok hatálya alól véletlenül kimaradt községekben is a Hultsehiner Landra megállapított szabályok szerint szoktak tartozásaiknak eleget tenni. (n. e.) Hazai irodalom. A trianoni szerződés alá eső külföldi tartozások belső elszámolása. (1923. XXVIII. t.-c. magyarázata.) Irta: Dr. Krahl Vilmos ügyvéd. Sajtó alatt: A fizetésképtelenségi jog kódexe. írták: Dr .Csiky Károly bpesti kir. törvényszéki bíró és Dr. Sommer József ügyvéd. Az első kötet összefoglalóan tartalmazza a kényszeregyesség, csőd és kényszerfelszámolásra vonatkozó hatályos összes jogszabályokat és a kényszer egyességi eljárás kommentárját, birói gyakorlatát és a laikusok részére szükséges tudnivalókat. A mű bolti ára 70.000 korona, előfizetőknek ,amennyiben a megrendelés november 5-ig dr. Csiky Károly kir. törvényszéki biró, Budapest, II., Hunyadi János-u. 13 félemelet 4, cimre beérkezik, 50.000 korona. Külföldi irodalom. Schneider—Dahlheim: Usancen der Berliner Fondsbörse. Ein Handbuch zum praktischen Gebrauch für Börseninteressenten. Bearbeitet von Kurt Hartung. 23. Auflage. Verlag für Börsenund Finanzliteratur A.-G. Berlin. 1925. XVIII. u. 239. u. 676 S. HAZAI JOGGYAKORLAT. Általános. 137. A jelzálogos biztositást nyújtó adós a hitelező követelését csak a zálogjog törlése ellenében tartozik ugyan megfizetni, de a zálogjog törlésének akadálya nem jogosítja fel őt arra, hogy a tartozásának lejárfával ezt egyáltalában ne teljesítse, hanem — késedelembeesés következményének a terhével — köteles a jelzálogos összeget a zálogjog törlésére alkalmas okirat adásától függő kiutalványozás iránti kérelemmel a hitelező javára birói 'letétbe helyezni. (Kúria P. II. 1061/1925. sz. a. 1925. szept. 29-én.)' Indokok: Alperesek ezt nem tették; a fellebbezési bíróság tehát helyes anyagi jogalkalmazással tartotta fenn ellenük az alapperbeli Ítéletnek azt a rendelkezését, amely őket a késedelmük következményéül valorizálás joghátrányával sulytotta. 138. Ha az a szolgáltatás, amelyre az egyik fél kétoldalú szerződésénél fogva kötelezve van, a másik fél hibájából válik lehetetlenné, az előbbi megtartja a viszontszolgáltatáshoz való jogát, de követelésébe betudódik, amit az által, hogy a teljesítés kötelezettsége alól felszabadul, költségben megtakarít és amit munkaerejének egyébkénti értékesítése által szerez, vagy nehézség nélkül szerezhetne. A kártérítésként járó díjazás a szerződésszegéskor esedékessé válik s tehát a keresetindításkor! értékben fizetendő. (Kúria P. II. 1019/1925. sz. a. 1925. szept. 24-én.) Indokok: A kötelmi jognak ez az általános szabálya kiterjed a vállalkozási szerződésre, nemcsak a szolgáltatásnak a megrendelő hibájából történt lehetetlenné válása esetére, hanem még arra az esetre is, ha a mü előállítását oly véletlen eset teszi lehetetlenné, amely a megrendelő személyében, vagy érdekkörében áll elő. A meg nem támadott tényállás szerint az A. alatti szerződéssel felperesnek vállalatba adott építkezést a megbízásadástól számított tizedik napon és a munkának haladéktalan megkezdése és késedelem nélküli folytatása után, felperes hibájára vissza nem vezethető okokból az alperes beszüntette és igy a mű előállítását felperesre nézve lehetetlenné tette. Nincs tehát anyagi jogszabálysértés abban, hogy alperes a kikötött díjazásnak az emiitett megtakarítások levonása után fenmaradó és elmaradt haszonként jelentkező részében marasztaltatott. Az alperes szerződésszegése folytán kártérítésképpen járó díjazás a szerződésszegéssel esedékessé válik; tehát már a kereset beadásakor megillette a felperest; megfelel ezért a birói gyakorlatban megnyilvánuló jogszabálynak az a döntése, hogy a marasztalási összeg a keresetinditákori értékben fizetendő. Nem helytálló alperesnek az a védekezése, hogy az A. alatti szerződés értelmében a munka csak 1924. augusztus hó 1-én volt befejezendő és a honorárium a heti munkabérekkel együtt hetenként lévén esedékes, a pénz értékcsökkenésének alá lett volna vetve; mert, a pénzérték csökkenésével arányban a munkabérek emelkedvén, az értékromlást a magasabb munkabéreknek százalékszerüen megfelelő nagyobb díjazás pótolta