Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 10. szám - A kényszeregyezségi eljárás reformja

136 KERESKEDELMI JOG 10. sz. SZEMLE. 1 Tőry Gusztáv | Közvetlenül lapzárta után ért bennünket Tőry Gusztáv halálának hire. Alig néhány hónappal nyugalomba vonulása után érte jött a halál angyala és elvitte őt az igazak hónába, örök nyugalomba. A háboruelőtti Nagy-Mgyarország reprezentánsai közé tartozott, kiváló, előkelő európai műveltségű jogász, aki nemcsak az ig.-ügyminisztérium kodifikácionális osztályában, hanem a nemzetek tanácskozásainak asztalánál is excellált. A nemzetközi jogi vonatkozások terén époly kiváló volt, mint a magánjogi kodifikáció kérdéseiben, melyeknek előrevitelében szintén nagy része volt. Azok közé az emberek közé tartozik, akikre hivatalnoktársai áhitattal tekintettek és — miként Grecsák, akkori igazságügyminiszter, boldogult főszerkesztőnk tiszteletére rendezett lakománkon Pollák Illés toasztjában szellemesen kiemelte, — ő volt az a bálvány a minisztériumban, akit a szentélyben őriztek és csak akkor vettek elő, ha valami nehéz kérdésben más nem tudott tanácsot adni. Amily kiváló kodifikátor, époly kiváló reprezentáns volt a Kúria elnöki székében is. Tekintélyt, fényt kölcsönzött e legmagasabb bíróságunknak és nehéz időkben megtartotta azt mindnyájunk féltett kincsének. A Kúria remek szépségű, régi jó időkre, Nagy-Magyarországra emlékesztető előcsarnoka Tőry Gusztáv temetésén megtelt még élő nagyjainkkal és az — epigónokkal. — A gyászszertartás Tőry nagyságához méltóan impozáns volt, melyből kiemelkedett Juhász Andor nemes tartalmú emlékbeszéde. Finomabban, találóbban nem lehetett volna az elhunytat jellemezni, mint az emlékbeszéd befejezésben hallottak. «Csöndes, zajtalan és esztétikus volt az elmúlása, miként csöndes, zajtalan és esztétikus volt a megboldogult élete.» Wolf Vilmos A legközelebbi múltban elhunyt kiváló ügyvédek sorában különösen fájdalmasan érintett bennünket Wolf Vilmos halála. Az elhunyt nem tartozott a hiteljog művelői közé, ellenben, mint az Ügyvédek Lapjának megalapítója és hosszú évtizedeken át szellemi vezére, a jogállam, az emberi jogok és az ügyvédség egyaránt harcos szószólója volt és lapját az ideálok szolgálatába állította és mindvégig abban tartotta. Tagja volt a budapesti ügyvédi Kamara választmányának, majd pedig a Kúria ügyvédi tanácsának, melynek fegyelmi határozatait össze is gyűjtötte. Ügyvédi érdemeit a király udvari tanácsosi cimmel ismerte el. Temetésén az ügyvédség s a birói kar impozáns számban jelent meg, ebben is dokumentálva elhunyt kartársunk érdemeinek nagyságát. A kereskedői mérleg felértékelése. A Budapesti Ügyvédi Kör október 8-án dr. Dési Géza elnöklete alatt felolvasóülést tartott, amelyen dr. Rapoch Géza ügyvéd a mérlegvalódiság helyreállítását célzó rendeletnek főleg azon intézkedéseivel foglalkozott, amelyek a jogi tanácsadó szempontjából fontossággal bírnak. Az előadó először azon érdekeltek körét határozta meg, akik mint a társak (részvényesek), nyereségrészesek, adókincstár, a magasabb vagy alacsonyabb értékelés által érintetnek, hangsúlyozván, hogy kivéve a részvényeskisebbséget, mindezek a törvényes határokon belül tartott mérleget magukra, nézve is kötelezőnek kénytelenek elismerni. Azon rendkívül fontos kérdés tekintetében, hogy a megnyitó mérlegben kitüntetett mérlegek a későbbi adókivetések alkalmával mennyiben szolgálnak kiinduló alapul, azon álláspontot képviselte, hogy a törzsállag rendszerénél fogva, amely a társulati adó terén érvényesül, a mennyiségileg nem változott árukészlet a későbbi években is ugyanolyan árakkal értékelhető, mint a megnyitó mérlegben, tekintet nélkül az áruleltárban szereplő javak egyedi azonosságára és így ezen intézkedés által a részvénytársaságok azon közgazdasági szempontból előnyös helyzetben vannak, hogy a megnyitó mérlegben árukészleteiket óvatosan értékeljék és így a jövőre nézve adómentes latens tartalékot alkossanak. A rendelet által statuált felső és alsó határok ismertetésénél az előadó kiemelte, hogy bár a törvény fix pontokként állítja be ezeket, mégis ezek uszó határok, úgyhogy annak megállapítása, hogy rendeletellene® tul- vagy aláértékelés forog-e fenn, nem lesz soha mathematikai biztonsággal, hanem csakis érzés alapján megállapítható. Végül az előadó azon kérdéssel foglalkozott, hogy a tiszta vagyon a passzívák között mikép osztható fel és itt rámutatott arra, hogy a magyar rendelet, ellentétben a német és osztrák törvénnyel, megengedi azt, hogy a tiszta vagyon jelentős része szabad tartalékba helyeztessék, miáltal annak veszélye forog fenn, hogy tág lelkiismeretű vállalati vezetőségek a társaság céljaira eddig megkötött és a hitelezők fedezetéül szolgáló vagyon egy részét a részvényesek között fiktív nyereség alakjában adómentesen kioszthatják. A kereskedelmi jog reformja. — Dr. Tury Sándor Kornél, egyet. m. tanárnak, az ^gazságügyiminisztérium kodifikácionális osztályában működő min. titkárnak a Jogállam szeptemberi számában megjelent e cimü dolgozata, mely a cikkíró személyénél, de tartalmánál fogva is félhivatalos színezetűnek látszott, a jogászvilágban, sőt mondhatni: azon túl is nagy feltűnést keltett. — A napilapok gyakran hoznak a jólértesültség minden mázával ellátott tudósításokat készülő reformokról, javaslatok rendelkezéseiről. Ezeket a gyakorlott olvasó kellő értékükre szokta redukálni. Talán ez az oka annak, hogy — ha jól emlékezünk — a Pesti Naplóban megjelent röpke hírnek sem tulajdonítottunk nagyobb fontosságot; annál kevésbé, mivel e fölött — s ez talán még komolyabb — a kodifikációs osztályban is mosolyogva tértek napirendre. — Tury cikke azonban komolyabb színben tünteti fel az ügyet. És most már komolyan kell a kérdéssel foglalkozni: szükség van-e s ha igen, időszerű-e most, a Kereskedelmi Törvény 50 éves jubileumának (1926 január 1) előestéjén a