Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 9. szám - A német valorizációs törvény

126 KERESKEDELMI JOG 9. sz. által adott haladék folytán 1924. évi május hó 2-án a felperesnek kifizeti. A kifejtettekből önként következik, hogy a 30.000,000 korona vételárhátraléknak alperes részéről jogos ok nélkül történt birói letétbehelyezése a felperes javára való fizetés hatályával nem bir. Üzletátruházás. 126. Üzletátruházás csak akkor forog fenn, ha az átruházás tárgyául szolgáló üzleti értékek a maguk összességében kereskedelmi üzlet folytatására alkalmasak. (Kúria P. VII. 7172/1924. sz. a. 1925. jun. 16-án) Indokok: A megállapitctt, meg nem támadott tényállás szerint a felperesnek adósa B. J. E. tönkrement, üzletével felhagyott, megmaradt áruraktárát harmadik személynek, G. J.-nek eladta, üzlethelyiségének bérletét felmondotta és az üzlethelyiségnek az alperes cég részére leendő bérbeadásához csak annak ellenében járult hozza, hogy az alperes cég az üzleti berendezést — állványokat ég kirakóasztalt — tőle megvette. Nincs megtámadva a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt az a megállapítás sem, hogy az alperes cég az üzleti berendezési tárgyakon kívül B. J. E.-től semmi más üzleti értéket — vevőkört, követeléseket stb. — nem kapott. Ezen tényállás mellett nem lehet szó az alperes cég és B. J. E. között történt üzletátruházásról, mert üzletátruházás — az állandó birói gyakorlat értelmében — akkor forog fenn, ha az átruházás tárgyául szolgáló üzleti értékek a maguk összességében a kereskedelmi üzlet folytatására alkalmasak, már pedig az üzleti berendezéssel egymagával nem lehet kereskedelmi üzletet folytatni. Ezzel szemben semmi jelentősége sincs az alperes cég részéről a perben csatolt hirlappéldány szerint közzétett annak az értesítésnek, hogy ő az addig B. J. E. által K. J.-tól bérelt bolthelyiséget átvette és az üzleti berendezést megvette, amivel nyilvánvalóan csak az volt a célja, hogy az eladó hitelezőinek juttassa azt a 450.000 K-t, amelyet ő B. J. E.-nek az iizletberendezési tárgyak vételára fejében, a nem vitás tényállás szerint fentartással fizette ki. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy a felperest az 1908. évi LV1I. tc. 1. §-ának rendelkezésére alapított keresetével elutasította. Főnök és alkalmazott. 127. Az 1900: XXVII. t.-c. 16. §-a értelmében a birtokos az ott felsorolt okokból gazdatisztjét felmondás nélkül azonnal elbocsáthatja ugyan; ha azonban az azonnali elbocsátásra feljogosító okok ismerete mellett gazdatisztjének a szolgálatot csupán felmondja: ezzel annak a szándékának ad kifejezést, hogy az ismert tények alapján a felmondásnélküli elbocsátás jogával élni nem kiván. (Kúria P. II. 2183/925. sz. a. 1925. szept. 10-én.) Indokolás: Ehhez képest a birtokos ettől a nyilatkozatától egyoldalúan el nem állhat és ugyanezen okok alapján gazdatisztjét utóbb felmondás nélkül el nem bocsáthatja, hanem e jogával csak akkor élhet, ha a felmondás megtörténte után és a felmondási idő eltelte előtt oly uj tények jutnak a tudomására, melyek önállóan is jogot adnának neki a felmondásnélküli elbocsátásra. Kamat. 128. Dollár után heti 1% kamat kikötése — a kikötés idejében uralkodó gazdasági viszonyok alapulvételével — sem törvénybe, sem a jó erkölcsökbe nem ütközik. (Kúria P. VII. 6632/1924. sz. a. 1925. jul. 1-én.) Alperes az A. alatti okiratban foglalt megállapodás értelmében arra is kötelezte magát, hogy a hitelezett vételárösszeg 2000 dollárnyi része után — amennyiben azt annak megállapított esedékességekor meg nem fizeti — hetenként előlegesen lesz köteles a mindenkori hátralék után számítandó heti 1% kamatot fizetni. Ez a megállapodás, amely a kamatfizetés időszakát és időpontját illetően az A. alatti kelte (1923. évi október hó 31.) idejekori gazdasági s pénzügyi viszonyok folytán a kamatfizetés terén az időben kialakult szokással nem ellenkezik, sem a jó erkölcsökbe, sem pedig jogszabályba ütközőnek nem tekinthető és igy joghatályos. Nem sért tehát anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az alperest 2000 dollár után heti 1% kamat fizetésére kötelező rendelkezése sem s alperesnek emiatti felülvizsgálati panasza is alaptalan. De nem bir helytálló alappal az alperesnek a gazdasági lehetetleülésére alapított védekezésének elvetése miatt emelt panasz sem, mert a gazdasági lehetetlenülésre, mint a teljesítés iránti igény érvényesítését kizáró körülményre — az állandó gyakorlatot értelmében — sikerrel csak az áruszállításra kötelezett eladó hivatkozhatik és nem a vevő is, aki saját hibájából jutott abba a helyzetbe, hogy vételártartozásának későbbi fizetése reá nézve sokkal terhesebb és aránytalanul nagyobb vagyoni hátránnyal jár, mintha tartozását kellő időben megfizette volna. Valorizáció. 129. A hátralékos vételár időközi pénzromlás esetében nem a lejáratkori, hanem a vétel megkötéseken érték alapulvételével valorizálandó. (Kúria P. II. 844/1925. sz. a. 1925 jun. 12-én.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint felperes 1919 november hó 1-én eladta a gyöngyösi fél házat alperesnek 30.000 K vételáron, azal a kikötéssel, hogy a vételár 1922 december 15-énr fizetendő; alperes korábbi fizetés elfogadását nem kívánhatja, de felperes követelését, mely után évi 5% kamatot kapott, 1920" december 15-étől kezdve hat hóra felmondhatta. Kétségtelen, hogy az eladott ingatlan vételárának meghatározásánál a felek akarata a megfelelő érték kicserélésére irányult; ennélfogva annak a szabálynak kell érvényesülnie, hogy a felek mindegyike megkapja azt az értéket, melyet a felek az ügyletkötéskor kölcsönösen szem előtt tartottak. A felek egyező előadása szerint a vétel-' árfizetés elhalasztásának az volt az oka, hogy időközben a korona megszilárdulásában, illetőleg megjavulásában reménykedtek, a felek tehát a vételár meghatározásánál a pénz javulásával számoltak és nem vették számításba azt az eshetőséget, hogy a pénz értékében lényeges romlás áll be. Minthogy pedig a szóbanforgó ügylet megkötése óta a pénz értéke a gazdasági viszonyokban beállott változások folytán az ingatlanok értékéhez viszonyítva,