Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 6-7. szám - Fizetési nap a váltótörvényben

84 KERESKEDELMI JOG 6. sz. telese meg nem születik, uem létezik; minélfogva a részvénytársaság hitelezői az ilyen nem létező követelést joghatályosan le nem foglalhatják és a Végr. T. 124. §-a alapján az igazgatósági tagok ellen a végrehajtást szenvedő részvénytársaság jogán fellépő ügygondnok keresete sikerre nem vezethet. Bank felelőssége letett papírokért. 84 A letétet kezelő pénzintézet, bank, köteles a papírokhoz kapcsolódó és a letevő tetszésétől függöen gyakorolható jogok (pl. elővételi jog) keletkezéséről, a gyakorlás lehetőségének megnyíltáról a letevőt értesíteni; ellenesetben megbízójának vagyonjogi felelősséggel tartozik. (Kúria P IV. 7083/1923. sz. 1924. május 2-án.) Indokok: Alperes nem vette tagadásba, hogy alperes a szóban forgó papírokat kezelés végett vette őrizetbe. Az igy mi nősített őrizetbevételből kifolyóan azonban az a kötelezettsége hárul a letétet kezelő pénzintézetre, bankra, hogy ö köteles a papírokhoz kapcsolódó és a letevő tetszésétől függően gyakorolható jogok keletkezéséről, a gyakorlás lehetőségének megnyíltáról a letevőt értesíteni, annyival inkább, mert a közönséges élettapasztalat szerint a papírokkal üzletszerűen és nagyobb tömegekben foglalkozó letéteményes pénzintézet, illetve bank ezen üzletszerű foglalkozásánál fogva eme lehetőségekről inkább bír tudomással és a letevő magánosok épen ezen szakbeli biztosabb értesülés elnyerése érdekében helyezik az u. n. kezelési letétbe papírjaikat. Ez?kböl pedig okszerűen következik az, hogy abban az esetben, ha~a letéteményes bank vagy pénzintézet az említett értesítést elmulasztja és emiatt a letevő elesik attól a lehetőségtől, hogy a papírokra vonatkozó elővételi jogát gyakorolhassa, a letéteményes szerződési kötelességének elmulasztása folyományaképen megbízójának vagyonjogi felelősséggel tartozik. Ez a felelősség azonban a vitás jogeset szempontjából más-más tartalmú aszerint, amint a letéteményes alperes az elővételi jog megnyíltának a megbízó előtt elhallgatásával felperesnek nála kezelésben volt régi részvényei alapján gyakorolható elővételi jogot a maga részére gyakorolta, vagyis, hogy az újonnan alakított részvénytársaság által az alapító anyarészvénytársaság részvényeinek nyújtani kívánt annak az előnynek kihasználásával, hogy a régi részvényesek az újonnan alapított részvénytársaság részvényeit a meghatározott számarányban mérsékelt összeg fizetése ellenében megszerezhetik, az uj részvénytársaságnak szóbanforgó részvényeit a maga részére beszerezte, avagy ezt meg nem tette. Amennyiben ugyanis a letéteményes bank vagy pénzintézet ezen uj részvényeket a maga részére az elővételi jog gyakorlása utján megszerezte, miként ennek fennforgását a felperes e perben állítja is, abban az esetben a letéteményes bank vagy pénzintézet ezen uj részvényeket a letevőnek kiadni tartozik azon összegek és ezek kamatainak megfizetése ellenében, amely összegekbe a megszerzés a letéteményesnek került; sőt az esetben, ha a letéteményes időközben tudomást szerzett arról, hogy a letevő az elővételi jogot maga akarná gyakorolni, ugy azon cimen, hogy a letéteményes oly jogot gyakorolt, amelyet a letevő jogán meg nem szerzett, mint rosszhiszemű vagyonkezelő, a későbbi alaptőkefelemelésekkel kapcsolatban vehető volt részvényekkel egyenlő minőségű és mennyiségű részvényeket is szolgáltatni köteles. Abban az esetben azonban, ha az nyerne megállapítást, hogy az alperes az első 25 darab részvényre az elővételi jogot az uj részvénytársasági részvények megegyezése utján nem gyakorolta, ez esetre alkalmazandó a felperes jogállása szempontjából az az anyagi jogszabály, mely szerint mindenki, aki más ellen kártérítési igényt támaszt, tőle telhetően köteles közreműködni azon, hogy az őt fenyegető kárt elhárítsa. mely szabály a jelen esetre alkalmazva a felperesre azt a kötelességet rótta, hogy 1922. évi augusztus hó 24. napja után (NB.), amikor már az alperes eljárásával tisztába jött. vásároljon ugyanily uj kibocsátású és ugyanannyi részvényt. Amennyiben a felperes ily részvényeket vásárolt volna is, ugy az alperes felelőssége abból állana, hogy az alperes az elővételi jognak általa történt értékesítéséből befolyt összeget tartozott volna a felperesnek kiadni s ezenkívül azt az összeget tartozott volna megtéríteni, amennyivel magasabb árban lett volna kénytelen a felperes abban az időben ugyanily uj részvényeket tényleg megvásárolni. Amennyiben pedig felperes ily részvényvásárlást akkor nem foganatosított, az esetben az alperes már csak az elővételi jognak a kellő gondossággal történt értékesítésével elérhető összeg kiszolgáltatása lett volna követelhető. Ugyancsak csupán erre az összegre lett volna igénye a felperesnek az esetben is, ha a kiderítendő tényállással az nyerne megállapítást, hogy — miként azt alperes a per során állítja és bizonyítani kész — az alperesnek még 1922. augusztus 24-én módjában állott volna a szóbanforgó részvényeket e kedvezményes elővételi áron a budapesti pénzpiacon megvásárolni. Valorizáció. 85. A teljesítési kérelemben bennfoglaltatik az előbbi állapotba való visszahelyezés iránti igény. Az előleg vagy foglaló valorizáltan Ítéltetett viszsza, habár az ügylet a felek hibáján kivüli okokból hiúsult meg. (Kúria P IV. 2016/1923. sz. a. 1924. febr. 19-én.) Indokok: Az irányadó, e részben meg sem támadott tényállás szerint a felperes az ügyletkötéskor szem előtt tartott teljesítési határidő, 1919 márciusa után csak több mint fél évvel ajánlotta fel az alperesnek eredeti összegében a vételárhátralékot, holott akkor már a pénz vásárlóerejének közismert folyamatos leromlása folytán a felajánlott összeg koránt sem volt egyértékü azzal az összeggel, melyet az alperes hátralékos vételár címén a szem előtt tartott lebonyolítási időben igényelhetett. Mivel pedig az eladó, aki csak a vételárhátralék teljes értékű megfizetése ellenében köteles a megrendelt árut kiszolgáltatni: kétségtelen, hogy az eladó nem tartozott a tetemesen csökkent értékű pénzösszeg fejében teljesíteni, ha-