Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 3. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1923-ban

3. sz. alkotó elemévé lép elő, hogy hozzá fontos jogi következmények fűződnek. A feltevés ily értelemben vett jelentőségének felismerését észlelhetjük már birói gyakorlatunkban s meg van az alap ahhoz, hogy a kérdés szabályozása teljesen kiépittessék. (Magánjogi dtár. XV. 86., XVI. 59., 60.) Ahhoz, hogy a feltevés, melynek kilátástalansága esetén az illető ügyfél a szerződést bizonyára meg sem kötötte volna, be nem következett, kétféle következmény csatlakozása képzelhető. Az egyik az, hogy a szerződés felbomlik s annak alapján teljesítés nem követelhető, a másik az, hogy a kötelem egyik oldalán oly változás történik, mely a másik oldalnak arányos gazdasági egyenértékéül fog szolgálni. A birói gyakorlat az első alternatívát fogadta el az u. n. gazdasági lehetetlenülés esetén akkor, ha a teljesítés tárgya valamely dologszolgáltatás volt és pedig majd egyszerűen a jogügylet felbomlásának álláspontjára helyezkedett, majd pedig a kötelem tárgyának szolgáltatásában álló kötelezettséget tekintette megszűntnek s helyébe kártéritési kötelem lépretett. Ez a megoldás, mely egyszerűen önként jelentkezik abban az esetben, ha az adós a dologszolgáltatással van késedelemben, nem kínálkozik akkor, midőn az adós pénzszolgáltatással tartozik és pedig származzék ez akár egyszerű kölcsönből, akár más kötelemalapitó tényből. Itt az igazság követelménye azt látszik indokolni, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányba hozassék s az adós .kötelezettsége ily módon állapittassék meg a birói ítéletben. Ily a felek ügyletkötö nyilatkozatait, sőt e feleknek az ügyletkötésnél szerepet játszó érdekmérlegelését is helyettesítő kontitutiv ítélet azonban nem képzelhető. Történt ugyan elvétve ily kísérlet a judikaturában, de jelenleg már az az álláspont tekinthető irányadónak, amelyet a 26. számú j. egys. határozat kifejezésre juttat, amely szerint: «a birói döntésnél csak azok a megállapodások szolgálhatnak zsinórmértékül, amelyek mellett magát a tulajdonos a teljesítésre kötelezte* .. . mert «a tulajdonos nem szorítható akarata ellenére arra, hogy a szerződéses vételár helyett elfogadja ellenszolgáltatásként azt az összeget, amelyet a vételi jog gyakorlásának idejében az ingatlan értékéül a másik szerződő fél egyoldalúan, vagy pedig a szerződésen kívül álló becsüs vagy szakértő meghatározott)). Az ítéletet tehát a jogügylet nem pótolhatja. A megoldás kérdésében tehát csak egy bizonyos és ez az, hogy a teljesítés tárgya, ide értve a követelés összegének nagyságát is, csak az ügyleti nyilatkozatok alapján és ezekre, mint a jngok s kötelezettségek kölcsönösen megépített alapzatára helyezkedve határozható meg, az adós magatartásával összefüggő szerződésen kívül eső tényálladék pedig nem játszhatik szerepet ebben a kérdésben. A hitelezőnek ugyanis ahhoz, hogy az adós ellenszolgáltatását a részéről nyújtott szolgáltatás értékarányában megkapja, feltétlen, vagyis attól független joga van, hogy az adóst terheli-e vétkesség a késedelemben, vagy hogy tud-e bizonyítani oly tényálladékot, mely a késedelmi kamatot meghaladó kártérítésre teszi jogosulttá, de emellett annak, hogy az átértékelés a vétkességhez, mint az ügylethez kívülről fűződő tényállás eredményéhez fűződjék, egyéb akadálya is van. Az adós ugyanis a lejáratig késedelembe sem eshetik s ekként a késedelemből eredő vétkesség a lejáratkor való fizetés idején nem is lehet az alapja semmi átértékelésnek. Viszont kétségtelen, hogy igazság követelménye, hogy ha az adós a pénzt vagy a másik fél bármely szolgáltatását annak idején teljes értékben kapta meg, akkor a hitelezőt már a lejárat idején sem lehet egy töredék viszonszolgáltatással kielégíteni. Szemben áll ugyan ezzel az az álláspont, melyet Kolos Jenő is elfoglal, hogy a pénz vásárló értékében már a lejárat előtt netalán beállott csökkenést a hitelező viseli, de ez az ellentét nézetem szerint csak látszólagos, mert hiszen a kockázatnak ez a viselése ugyancsak egy normális időkre szabott .jogtételből ered s a hitelező által rendes időben viselt kockázatot nem lehet azonosnak tekinteni a rendkívüli időknek méreteiben eltérő kockázatával. Nézetem szerint tehát a kötelemnek átértékelését abból a szempontból kiindulva kell megoldani, hogy a kötelmek által átfogott szolgáltatásnak s ellenszolgáltatásnak a felek ügyleti feltevése alapján, mely a rendkívüli viszonyok beállta folytán a kötelem elhatározó elemévé lép elő, egyensúlyban kell lennie és ebben az irányban a birói gyakorlat utja teljesen szabad. JÉs ezért nem arra van szükség, hogy az átértékelés elve jogszabály által törvényhozás utján kimondassák, hanem arra, hogy amenynyiben az elv következetes keresztülvitele a gazdasági életben nem kívánt eredményekre vezetne, megfelelő szabályok utján szükséges kivételek állapíttassanak meg. \J Kereskedelmi joggyakorlatunk A 1923-ban. Irta: Dr. Szenté Lajos, ügyvéd. Ha 1923. évi Hazai joggyakorlatunk összefoglalására egy futó pillantást vetünk, mindjárt szembetűnik a vétellel összefüggő jogesetek után a valorizációs és valutáris jogesetek nagy száma. — De a non numeratur sed