Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 2. szám - Külföldi pénzre szóló váltón alapuló visszkereset

2. sz. KERESKEDELMI JOG 35 peres által a drágább importfára eszközölt fedezeti vételt az alperes terhére rótta és ez alapon a szerződési ár és a fedezeti vételár közötti különbözetet, 50,(525 koronát a felperes jogos követeléseként megállapította. Ez az álláspont nem helytálló. Mert állandó gyakorlaton alapuló jogszabály szerint felperes a szerződés tárgyát képezett hazai fa helyett ennél drágább importfái fedezetképpen az alperes terhére csak az esetben vehetett volna, ha kimutatja, miszerint hazai fát a rendes kereskedői gondosság kifejtése mellett sem volt lehetséges beszereznie. Ezt azonban a m. kir. Kúria megitélése szerint nem lehet pusztán a fellebbezési biróság által bizonyítottnak elfogadott azon tény alapján megállapítani, hogy felperesnek a fentebb nevezett két cégtől hazai fát venni nem lehetett. Mert ha ez való is, nem vonható ebből okszerű következtetés arra, hogy felperes hazai fát más cégeknél sem kaphatott, és mert felperes, aki mint fakereskedő tudhatta, sőt akinek tudnia is kellett, hogy hazai fával még sok más cég is kereskedik, és aki igy ezeknél a többi cégeknél a hazai fa vételét nagyobb fáradtságot nem is igénylő utánjárással megkisérelbette volna, az őt terhelő kereskedői gondosságnak nem tett eleget azzal, ] hogy a hazai fa vételét csupán két cégnél meg- | kísérelte. Ezekből folyóan anyagjogi szabályt sértett a j fellebbezési biróság azzal, hogy a felperes által j eszközölt fedezeti vételt az alperes terhére rótta, i és ez alapon a felperes követelését 50,620 koroná- ! ban megállapította. Aranyban teljesítendő fizetés. 29. Méltányossági ok fenforgásának ismérvei. CKuiia P. IV. 4665/1923. sz. a. 1923. dec. 20-án.) Indokok: A 950/923. M. E. számú rendelet 2. §-a szerint az adós az aranyban teljesítendő pénztartozásának a méltányosság alapján való megfelelő leszállítását csak abban az esetben kérheti; ha a rendelet 1. §-a rendelkezéseinek megfelelő teljesítés — tekintettel az ügylet kötése óta megváltozott gazdasági viszonyokra, a pénz érté- j kében beállott eltolódásra az adós vagyoni és kereseti viszonyaira — az adósra méltánytalan lenne. A fennforgó esetben azonban a magyar kir. Knria az alperest illetően ilyen méltányossági okot nem talált megállapíthatónak. Ugyanis alperesnek saját (felülvizsgálati) előadása szerint 1922. évi december hó 31-én: összesen 78.903,800 korona aranykövetelése volt, ami a cs. és kir. aranyaknál általa kimutatott \ 2535 darab hiány 68.440,000 koronát kitevő összegét még mindig 10.463,800 koronával felül- ' haladja. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperesnek aranytarto- j zásaira aranyköveteléseiben bőséges fedezete van. [ De mindezektől eltekintve a fellebbezési eljárásban becsatolt 1922. évi zárszámadás és mérleg adataiból kétségtelenül kitűnik, hogy alperes üzletmenete rendkívül virágzó és hogy alperes az utolsó üzletévben is tetemes nyereségre tett szert. ' A 10.000,000 korona alaptőkéjű vállalalata ugyanis az 1922. évi üzleti évben 4.761,492 kor. 13 fillér, tehát csaknem 50%-os nyereséggel zárult, részvényeseinek 20%-os osztalékot fizetett, tartalékalapja az alaptőkéjét meghaladta, ezenfelül külön rendelkezésre álló tartalékalapja, jelentékeny ériékpapir állománya (9.077,984 korona 20 fillér) és a 205,000 koronában felvett intézeti házán kivül 7.085,325 korona 20 fillér értékben felvett ingatlan vagyona is van; alaptőkéjét alperes saját felülvizsgálati előadása szerint a folyó évben 20 millió koronára emelte fel, amellyel kapcsolatosan a csatolt igazgatósági javaslatból megállapíthatóan tartalékalapja további 13 millió koronával gyarapodott. Nem hagyható figyelmen kivül az sem, hogy a 77 koronás árfolyamon a mérlegbe beállított 417,000 korona névértékű 4%-os magyar koronajáradék tőzsdei árfolyama ma már 900—950 kor. között mozog, tehát tízszerese annak, mint amennyiben a mérlegben szerepel. Mindezekből az adatokból nyilvánvaló, hogy alperes az aranytartozásait eredeti tartalmuk szerint, teljesíteni képes: következéskép a fellebbezési bíróságnak az a elöntése, amely szerint alperest a 950/923. M. E. számú rendelet 1. §-a rendelkezéseinek megfelelő teljesítésre kötelezte, a fennforgó esetben anyagjogi szabályt nem sért. De nem sért jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása sem, hogy az alperesre az idézett rendelet 2. §-ának 3-ik és 4-ik bekezdése nem alkalmazható, mert a rendelet 2. §-ának rendelkezéseit egybevetve, kétségtelen, hogy e szakasznak 3., 4., és 5. bekezdései csakis a kötvény és záloglevél kibocsátással foglalkozó intézetek javára jöhetnek alkalmazásba, alperes pedig ezek közé az intézetek közé nem tartozik. Szállítmányozás. 30. A K. T. 391., 375. és 414. §-ainak egybevetéséből nyilvánvaló, hogy oly esetben, midőn a megbízó, — mint az ezúttal történt, — a szállítmányozót a szállítási költségeknek utánvételezésére kifejezetten utasította, — és a szállítmányozó ettől az utasitástól eltérve, az árut az utánvéted összegnek kifizetése nélkül az átvevőnek kiszolgáltatja, — a szállítmányozó megbízójával szemben a szállítási költségekre vonatkozó visszkereseti jogát elveszti. (Kúria P. IV. 218/1923. sz. a. 1923. dec. 7-én.) Fuvarozás. (Elévülés.) 31. Fuvarozási jogi szempontból elveszettnek csak az az áru tekinthető, amely a fuvarozás folyamán elpusztult vagy nyomtalanul eltűnt, vagy amelyre vonatkozóan a fuvarozó rajta kívül eső okokból nincs abban a helyzetben, hogy azt belátható időn belül kiszolgáltassa; a körülmény azonban, hogy a szállítmányozó a raktárában tároló árut harmadik személynek eladta és ezáltal azt a felperes rendelkezése alól elvonta, az áruelveszésnek fen-