Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 1. szám - Igazságügyek

18 KERESKEDELMI JOG 1. sz. vagy a teljesítés helyett a nerateljesités miatt kártérítést igényelhet, vagy végül a szerződéstől elállhat: — kétségtelen, hogy a felperes, aki a tényállás szerint a maga részéről az ügyletet teljesítette, jogosan igényelheti az alperestől a teljesítést vagyis azt, hogy az alperes az általa átveti cseretárgynak megfelelő állapotban levő használt írógépet szállítson. Ezzel szemben az alperesnek a gazdasági lehetetlenülésre alapított védekezése a fellebbezési bíróság Ítéletében felhozott okokon felül még azért sem volt figyelembe vehető, mert felperes a teljesítés révén csak azt, vagy ahhoz hasonló állapotban levő cseretárgyat kapja vissza, amit ő az alperesnek átadott, viszont az alperes is csak az átvett, vagy az ahhoz hasonló Írógépet tartozik felperesnek szolgáltatni s igy sem a felperes nem jut jogosulatlanul rendkívül nagy vagyoni előnyhöz, sem az alperesre nem hárul az ő kétségen felül fennforgó mulasztásával arányban nem álló vagyoni hátrány. A háború által előidézett gazdasági eltolódásokra pedig nem lehet, sikerrel hivatkozni akkor, amikor a mulasztó fél a teljesítési idő eltelte után bekövetkezett rendkívüli értékemelkedés kellő gondosság mellett elhárítható volt volna. 15. Felperes azzal a nyilatkozatával, hogy nem teljesítés esetén neki jogában lesz az árut máshonnan beszerezni, még nem meriti ki a K. T. 353. §-ában biztosított választási jogot; a meghitelezett összegre vezetett bűnügyi zárlat sem jelenti azt, hogy felperes választási jogát ezzel a kártérítésre szoritotta. — A szerződésnek gazdasági lehetetlenülése nem zárja ki a kártérítési jogot; aki azonban az árut (tűzifát) saját szükségletére vette, nem követelheti a szerződési és piaci ár közti különbözetet. A vevő ily esetben, amennyiben az árut máshonnan beszerezte, csupán az esetleges, a rendes forgalmi árat azonban meg nem haladható többlet vételárát igényelheti. (Kúria P. VII. 876/1923. sz. a. 1923. okt. 25-én.) Indokok: A nem vitás tartalmú 1922. évi augusztus hó 14-én kelt A ./• alatt csatolt okirat szerint a felek abban egyeztek meg, hogy alperes legkésőbb 1922. évi szeptember hó 15-ig vagononként 26,100 koronáért a felperesnek 15 vagon tűzifát szállít s nem szállítás esetén felperes vevőnek jogában áll a fát bárhonnan bármily áron beszerezni s az ebből eredő költséget az alperes eladó terhére irni. Nem vitás az sem, hogy az alperes csak három vagon fát szállított. A még hátralékos 12 vagon leszállítására irányuló kereset ellenében az alperes elsősorban azzal védekezett, hogy felperes tőle teljesítést nem követelhet, a K. T. 353. §-a értelmében a felperes ugyanis az őt választása szerint megillető jogok közül nem a teljesítést, hanem a kártérítést választotta, — azzal, hogy ugy az A ./• alatti okiratban, — mint később már a teljesítési határidő lejárta után, de még az 1922. évi szeptember 25-ig adott utólagos teljesítési határidő lejárata előtt azt jelentette ki, hogy nem teljesítés esetén jogában lesz a fát bárhonnan bármi áron beszerezni és az ebből származó költséget az alperes terhére irni. Az alperesnek ez a kifogása nem alapos. Mert I felperes azzal a nyilatkozatával, hogy nem telje| sités esetén neki joga lesz a fát alperes terhére | bárhonnan beszerezni, az őt a K. T. 353. §-a szerint megillető jogok közül még nem választott, hanem csak az öt ilyen kikötés nélkül is már a ; törvénynél fogva megillető jogra utalt, — és pe, dig anélkül, hogy ezzel az őt törvény szerint megillető többi jogról, — köztük a teljesítés követelhetéséről lemondott volna. Ilyen lemondásnak az A ./• alatti okiratban nyoma nincsen, — és olyan concludens tények sincsenek megállapítva, melyekből a vitatott lemondásra kétségtelen következtetés volna levonható. Már pedig a lemondásnak j vagy határozottan kifejezettnek, vagy concludens tényekből következtethetőnek kell lenni. Ezekből folyóan az a körülmény, — amit alperes az elsőbiróság előtt. 1922. évi október hó 24-én felvett jegyzőkönyv szerint bizonyítani kívánt, perdöntő jelentőség nélkül való. Nem perdöntő jelentőségű kérdésben a bíróság bizonyítást rendelni nem tartozik, az emiitett jegyzőkönyvben alperes által ajánlott tanubizonyitás elmellőzésével tehát a fellebbezési bíróság jogszabályt nem sértett, az ajánlott bizonyítás mellőzése miatt emelt panasz ezért alaptalan. Megállható alap nélkül vitatja alperes azt is, hogy felperes, mikor az alperes által meghitelezett összegre bűnügyi zárlatot kért. azzal annak adott volna kifejezést, hogy az őt megillető jogok közül nem a teljesítést, hanem a kártérítést választja. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a felperes a bűnügyi zárlat kérésével nem a K. T.-ben irt választási jogát, hanem a büntető perrend szerinti jogát gyakorolta. Alapos azonban alperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróságnak az alperest teljesítésre kötelező ítélete a gazdasági lehetetlenülésre vonatkozó anyagjogi szabályokat sérti. Köztudomású ugyanis, hogy a fa ára az ügylet megkötése óta olyan rendkívüli mértékben emelkedett, hogy az ügylet teljesítéséből a felperesre aránytalan vagyoni előny, alperesre viszont aránytalan vagyoni hátrány származnék. Ilyen esetben a m. kir. Kúria állandó gyakorlata szerint a teljesítés gazdasági lehetetlenülés okából nem követelhető. Ezt a jogszabályt a m. kir. Kúria gyakorlata csak az esetben nem alkalmazza, amikor az eladónak, — az eladott áruja az ügyletkötéskor már megvolt, azí azonban másnak adta el. A fennforgó esetben nincs tényként megállapítva, hogy alperesnek az áruja már megvolt volna, teljesítést ezeknél fogva a felperes nem követelhet. A szerződésnek gazdasági lehetetlenülés okából való nem teljesithetése azonban nem zárja el felperest esetleges kárigényének az érvényesithetésétől. A fennforgó esetben, amint ez nem vitás, felperes a fát saját szükségletére vette. Ilyen esetben a m. kir. Kúria joggyakorlata szerint a szerződési és piaci ár közötti különbözet nem követelhető, hanem a vevőnek, feltéve, hogy az árut máshonnan beszerezte, csak az esetleges a rendes forgalmi árat azonban meg nem haladható többlet vételárra van igénye.