Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 1. szám - Igazságügyek

16 KERESKEDELMI JOG zás költségei fejében a kereseti 1004 svájci frankot Svájcban Ottó H. et Comp. szállítmányozó cég fizette ki, akinek Bregenzben, de svájci területen — Budisban — is telepe van, és aki a szállítmányozásnál felperest közvetett szállítmányozóként vette igénybe, és felperest, aki az árut az Ottó j BL et Comp. cég javára utánvételezett összeg be- j szedése nélkül adta ki alperesnek, az 1004 svájci j frankkal megterhelte. A K. T. 388. §-ának utolsó bekezdése értei- j mében. amennyiben az előző követelésére nézve : a követő részéről kielégíttetett, — az előző köve- i telése a követőre megy át. A felperes tehát mint követő, előzőjének a \ követelését csak akkor érvényesítheti, ha előzője követelését már kielégítette. Svájci frankban való ! fizetést felperes ez esetben is csak akkor igényel- ! bet, ha előzőjének ő is svájci frankokban fizetett. Ez esetben t. i. felperes mint H. et Comp. j .szállítmányozó törvényszerinti engedményese ! ugyanazt a jogot érvényesítheti, — amit H. et : Comp. cég érvényesíthetett volna. H. et Comp. i cég pedig alperestől svájci frankokban való fize- j tést követelhetett, mert alperes a K. T. 324. §-a ! értelmében az ő tartozását Buchsban H. et Comp. j cég egyik telepén tartozott kiegyenlíteni, ahol pe- | dig a svájci frank van forgalomban, — a K. T. ; 326. §-ában foglalt az a rendelkezés pedig, hogy az adós tartozását országos pénznemben is kifizet- ; heti, — csak abban az esetben nyer a K. T. 326. j §-a szerint alkalmazást, ha a tartozás olyan pénznemről szól, mely a tartozás helyén forgalomban nincsen. Ebből az álláspontból folyóan ez a per el- j döntésre azért nem alkalmas, mert a fellebbezési bíróság nem állapított meg tényállást abban a j döntő kérdésben, vájjon felperes kifizette-e már előzőjének: H. et Comp. cégnek 1004 svájci frank követelését és ha igen, svájci frankokban vagy | magyar koronákban teljesitette-e a fizetést. VA fenti álláspontból folyik egyúttal az is. ! hogy felperes pusztán azon az alapon, hogy ö az árut a H. et Comp. cég javára utánvételezett I 1004 svájci frank beszedése nélkül adta ki alpe.- \ résnek, csak magyar koronákban való fizetést igényelhet, és pedig annyit, amennyi az alperes által \ magyar koronákban felajánlott, de felperes által | visszautasított fizetés idejében jegyzett árfolyam szériát 1004 svájci franknak megfelel. Esetleg e j részben is tényállás lesz megállapítandó. Alperes azt is vitatta, hogy közte és H. eí Comp. cég között létesitett megállapodás szerint maga H. et Comp. cég sem volt jogosítva az árut svájci frankokkal megterhelni, ha ez az állítás való, ugy svájci frankokban is fizetett, mert az alperes és H. et Comp. cég között létesült megállapodás felperesre mint H. et Comp. törvény szerinti engedményesére is kötelező. Nem alkalmas ez az ügy eldöntésre tehát még azért sem, | mert a fellebbezési bíróság az alperes fenti kifogására nézve sem állapított meg tényállást. Vétel-valuta. 8. A kifejezés, hogy a nem teljesített részt vevő j stornirozza és kártérítést követel, nem egyenlő 1 jelentőségű az elállással. — A K. T. 324. §-a valutáris tartozásra teljesítési helyet jelent. (Kúria P IV. 3137/1923. sz. a. 1923. nov. 13-án.) | Indokok: Tévesen mondotta ki a fellebbezési bíróság, hogy alperes a felperestől kártérítést azért nem követelhet, mivel a szerződésnek még nem teljesített részére vonatkozólag az ügylettől elállott. A ker. .t 265. §-a szerint ugyanis a kereskedelmi ügyletek megbirálásánál és értelmezésé-* nél nem annyira a használt kifejezések betű szerinti értelme, mint inkább a szerződő felek aka^ rata szolgál irányadóul; már pedig nyilvánvaló, hogy amikor az alperesi ügyvéd 1921. évi szeptember hó 16-ikán kelt levelében azt irta ,hogy alperes a szerződés nem teljesített részétől eláll («stornirt») és a nem teljesítés miatt 9090 cseh korona kártérítést követel, ez azt jelentette, hogy a ker. t. 353. §-ában. vagylagosan biztosított jogok közül alperes a nem íeljesités miatti kártérítést választotta, az »eb állás« szónak helytelen használata pedig kétségtelenül és a felperes által is felismerhetően csali ízt akarta kifejezni, hogy alperes a teljesítést most már el nem fogadja. Azonban az alperes felülvizsgálati kérelme mégsem vezethetett sikerre. Alperes ellenkövetelése ekként alaptalan lévén, az egyébként nem is vitás vételár tartozást megfizetni köteles, még pedig cseh koronákban azért, mert az a ker. t. 324. §-a értelmében azon a helyen fizetendő, ahol az ügylet megkötésekor a hitelezőnek kereskedelmi telepe volt, ott pedig a cseh korona az országos pénznem; de az alperes ide vonatkozó panasza különben azért is alaptalan, mert a vételárra, saját előadása szerint, 1554 effektív cseh koronát fizetett, amivel maga is elismerte, hogy a felperesnek járó összeg valóságos cseh koronákban fizetendő. Vétel. 9. Az állandó bírói gyakorlat értelmezése szerinl a minőségi hiány miatt a K. T. 347. §-a értelmében való rendelkezésre bocsátás nem szükségképen való előfeltétele, de nem is akadálya az árleszállítás! igény érvényesítésének s amennyiben az eladó kellő időben kifejezetten nem fogadja el a megtörtént rendelkezésre bocsátást, a kifogásoló vevő nincs elzárva atiól, hogy a K. T. 348. §-a értelmében az elállásból folyó jogok érvényesítése helyeit a vétel tárgyát megtartva, árleszállitási igényeljen. (Kúria P. IV. 7157/1922. sz. a. 1922. okt. 18-án.) 10. A kitétel <<franco Szeged" nem a teljesítési helyet, hanem azt jelenti, hogy a fuvarköltség Szegedig az eladót terheli. (Kúria P. IV. 5554/1922. sz. a. 1923. okt. 31-én.) 11. Az állandó birói gyakorlat szerint az a vevő, aki a vétel tárgyául szolgáló árut nem továbbeladás végett, hanem a saját céljaira vette meg, a szerződéstszegö eladóval szemben árkülönbözet címén kártérítést rendszerint nem igényelhet. Nem nyerhet azonban alkalmazást ez a jogszabály azzal a kereskedővel szemben, aki az árut saját céljaira ugyan, de a gyári üzemének, tehát az ipari termelésének szükségleteire szerzi be. Az árkülönbözet kiszámításánál az eredetileg kitűzött teljesitési ha-