Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 6. szám - Az opció mibenléte [2. r.]

6. sz. KERESKEDELMI JOG 82 ződést, stb. És pedig a meghatározott időn belül. Az opció mint alanyi jog előre meghatározott élettartamú jog. Ha ez az idő eltelik anélkül, hogy az optatus élne jogával, a jogviszony megszűnik s vele az opció. Félreismerése volna a lényegnek azt mondani, hogy opció esetében az optatus már is megvette a dolgot, már is haszonbérlő, stb. mihelyt opciót nyert. S ha nem él a joggal? Hogyan, miáltal szűnik meg vevő, bérlő, stb. lenni, amivé vált az opcióval? Nyilvánvalóan zsákutcába jutnánk azzal a felfogással, hogy az opció végleges szerződés az előbb mondott értelemben. Bizonyára ezeknek a nehézségeknek átgondolása vezette a Jogegységi határozat meghozóit arra az eredményre, hogy az opcióban halasztó feltételhez kötött szerződést láttassanak, amely hatályba csak akkor lép, ha a kikötött feltétel teljesül. Mi volna azonban a feltétel? Kétségkívül az optatusnak a tetszése, akarata. Tehát egy kondició potestativa forog szóban, amely abban áll, hogy az optatus tetszése szerint veszi vagy nem, bérli vagy nem a dolgot stb. Más feltétel alig képzelhető el, amelytől függhet opció esetében az ügylet sorsa. Léte — ahogyan feltétel esetében én látom a dolgot; mert felfogásom szerint a feltétel az ügylet exisztenciáját érinti s nem annak hatályosulását, miként a dies, az idő, vagy a meghagyás, a modus. Ha a feltétel teljesül: van ügylet ex tunc; ha meghiúsul: nem volt ügylet megint ex tunc. De még ha a hatály van is függőben feltétel tűzés esetében, vájjon nem önellenmondás van-e abban, hogy attól függjön a hatály, ami máris megvan? Ha van vétel, függhet-e ennek hatályosulása attól, hogy az optatus azt mondja hallgatólagosan — eltelni hagyván az időt, — hogy nem veszem meg a dolgot? Az ilyen perplex feltétel vagy nem létezőnek tekintendő vagy a szerződést teszi érvénytelenné. Halasztó, felfüggesztő feltétel mellett kötött szerződésnek tehát az opció semmi esetre sem mondható. A visszalépés csak bontó feltétel lehet. Már pedig legföllebb erről lehetne szó. Ugy, de a visszalépés véglegesen megkötött szerződést tételez fel, mégha nem kívánjuk is meg a teljesítést. Azt meg láttuk, hogy végleges szerződésről opció esetében szólani nem lehet. A végleges szerződés, pl. vétel esetében — ha erre szól az opció — kölcsönös jogviszonyt eredményez, amelyben a vevő már is kötelezve van. Az opció pedig éppen azt célozza, hogy az optatus csak akkor legyen vevő, ha ez neki tetszik; addig nincs kötelezve. Akárhogyan nézem, bármely oldalról, mindenképen csak az domborodik elém, hogy az opcióban még nincs jelen a jogviszony, amely az általa biztositott, benne rejlő joggal való élés következtében áll elő. Tehát ha eladásra irányul, az eladás még nem történt meg; ha bérletre, a bérleti viszony még nem létesült; ha szerzői jog megszerzésére az még nem szereztetett meg. Ez vezetett arra a felfogásra, hogy az opció ajánlat, amihez első pillantásra csakugyan hasonlít, IV. Ha azonban nem ajánlat — amint láttuk — mert már is alanyi jog amellyel szemben kötelezettség áll, s amely jog szerződés által keletkezik (opció-szerződés) s ha e szerződés nem létesiti még azt a jogviszonyt, amely a joggal, az opció jogával való éles következtében áll elő: akkor nem marad más hátra, mint benne pactum de contrahendo-t látni, előszerződést. Ma már nem vitás az, hogy előszerződés consensualis szerződés tekintetében is köthető. Az optv. 936. §-a is már ezen az alapon áll. Az is tárgya lehet tehát előszerződésnek, hogy valaki magát valamely dolgának eladására, bérbeadására, erdejének kitermelésre való átengedésére, szellemi termékének kiadása céljából való átbocsátására stb. kötelezze le. Nem lényege az előszerződésnek, hogy mindkét fél kötelezve is legyen, a célzott, a főszerződés megkötésére. A felektől függ a szerződést ugy megkötni, hogy az egyiket csak jog illesse, a másikat pedig csak kötelesség a célba vett szerződés megkötésére. Az előszerződés szülte jogviszony élettartamának meghatározása szintén a feleken fordul. Az optv. 936. §-a csak a felek nem intézkedése esetére állapit ja meg a szerződés megkötésére kiszabott időponttól számított még egy további évben az élettartamot. De ez diszpozitív jellegű szabály. Egészen helyesen mondja Stubenrauch, hogy az előszerződés pozitiv lekötöttséget eredményez. De ugyanez megvan az opció esetében is. Aki arra ad opciót, hogy egy hónapon belül a házát tízmillióért eladja, az pozitive le van arra kötelezve, hogyha az egy hónapon belül az optatus jelentkezik, köteles vele a vételszerződést tizmillió árban megkötni. Hogy ebben a lekötöttségben az is benne van, hogy egy hónapon belül másnak még drágábban sem adhatja el, hogy tehát harmadikkal nem szerződhetik, az bizonyos. De ez mint kevesebb van a többen: abban, hogy egy hónapra az optatussal szemben magát lekötötte. Ez a negativ lekötöttség csak mint a pozitiv lekötöttségnek következménye jelentkezik. A Stubenrauch tévedése abban van, hogy a mellékzöngét felcseréli a főhanggal, s a tulajdonképeni lekötöttségtől különvált kötelezettséget lát a lekötöttség negativ következményében s a kettőt egymással szembeállítja, holott a negatívum a pozitiv kötelezettségben benne van. Nem látja a kettő között fennálló okozatossági kapcsolatot. Egyébként pedig adós marad a felelettel arra a kérdésre, amit ő fel sem vet. hogy mi hát az opció, ha nem előszerződés?