Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 5. szám - Moór Gyula: Bevezetés a jogfilozófiába. Budapest, 1923 [Könyvismertetés]

KERESKEDELMI JOG 79 olyan esetben, amikor a zálogtárgynak, valamely törvényes intézkedés folytán, teljes fedezetül kell szolgálnia a követelés biztositására. (Kúria P. IV. 3975/1922. sz. a. 1923. márc. 15-én.) Az alperes — az irányadó tényállás szerint — 50,000 korona névértékű hadikölcsönt a 3. alatti tanúsítvány szerint, a m. kir. kormány által kibocsátott 2. alatti aláírási felhívás folytán, az abban foglalt feltételek mellett jegyzett és a jegyzett címleteket az abban foglalt feltételek mellett adta a felperesnek lombard zálogul, a jegyzéskor lefizetett 6000 koronán felül még befizetendő összeg fedezésére. A 2. alatti aláírási feltételek szerint azonban, a 100 koronát meghaladó aláírásoknál — amenynyiben az aláírás alkalmával, az aláirt összeg egészben be nem fizettetett, hanem a jegyzett címlet lombard zálogul leköttetett, -a lombard hitel biztositására maga a .jegyzett cimlet szolgál. A fenforgó esetben tehát az adós további biztosíték adására, a zálogtárgy netáni értékcsökkenése esetén sem kötelezhető, és pedig készpénzben való kiegészítésre annál kevésbé, mert a biztosíték kiegészítésének ez a módja lényegében a kölcsön részbeni visszafizetésével volna azonos, már pedig az 1921. évi XXVI. t.-c. 2. §. második bekezdése értelmében a pénzintézetek azoktól a cimlettulajdonosoktól, akiknek hadikölcsön cimlpteit 1921. évi január 1. napja előtt nyújtott kézizálogkölcsön terheli, az 1925. év végéig a kézi zálogkölcsön visszafizetését per utján nem követelhetik. Az 1921. évi XXVI. t.-c. 2. §-a első bekezdése értelmében pedig, ha a vagyonváltság kötelezettnek, vagyonváltság alá eső államadósság címletét valamely pénzintézettől 1921. évi január i. napját megelőzően felvett kézizálogkölcsön terheli, ugy az ilyen címletek után vagyonváltságot csak az után az összeg után kell leróni, amivel a címletek névértéke a zálogkölcsön összeget meghaladja. Nem alapos telát a felperesnek az az érvelése sem, hogy az alperes elzálogosított címleteinek a névértéke az 1921. évi XXVI. t.-c. 1. §-ában megszabott 20% vagyonváltság folytán 20%-kal csökkent. Lánckereskedés. 72. Külföldi eredetű, uton levő árunak belföldi behozatali cégtől vagy külföldi cég belföldi képviseletétől, nagykereskedő által való megszerzése egymagában nem alkalmas a csupán belföldi közszükségleti cikk vagy a már belföldi kézbe jutóit import áru forgalmában vizsgálható láncolatos kereskedés megáliapitására. (Kúria P. IV. 3280/1922. sz. a. 1923. márc. 16-án.) Valorizáció. 73. Az osztrák hitelező két évvel ezelőtt már esedékes és osztrák koronában kifejezett követeléséi az osztrák korona értékcsökkenése folytán magyar koronában valorizálva érvényesitheti. (Kúria P. IV. 3147/1922. sz. a. 1923. márc. 8-án.) Indokok: De alaptalannak ítélte a m. kir. Kúria az alperesnek az A) alatti számla 3. és 4. tételél illetően a marasztalási összeg tekintetében emelt felülvizsgálati panaszát is. Ugyanis a meg nem támadott, tehát itt is irányadó tényállás szerint az alperes a most emiitett .tételek alatt felsorolt ruhák 24,000 koronát kitevő vételárát 1920. évi május hónapban tartozott felperesnek Bécsben megfizetni; ennek dacára azonban ezt az 1920. évi május 30-án esedékessé vált tartozását mindezideig nem fizette ki. Oly tényeket, amelyekből az a következtetés volna levonható, hogy az alperesnek két évnél is hosszabb időre terjedő ez a késedelme menthető, a fellebbezési bíróság Ítélete nem tartalmaz, de ilyeneket az alperes maga sem hozott fel. Kétségtelen ezek szerint tehát az, hogy az alperes a vételár megfizetésére nézve a felperessel szemben vétkes fizetési késedelembe esett; ebből pedig következik, hogy az alperes az osztrák korona időközi elértéktelenedéséből előállott kárt, a maga teljes összegében a felperesre át nem boríthatja, mert különben a két évnél hosszabb idő előtt szerződésileg kikötött vételár távolról sem nyerne kielégítést. A fellebbezési bíróság az A) alatti számla 3, és 4. tétele alatti ruhák 24,000 koronában kikötött s osztrák pénznemben számítandó vételára fejében a felperes által követelt 24,000 magyar koronából az esedékesség idejében volt 95-ös árfolyam alapul vételével 22^800 koronát itélt meg. Minthogy pedig az ekként megállapított marasztalási összeg kétségkívül jóval kisebb annak a kárnak az összegénél, amely a felperest az osztrák korona vásárló képességének, köztudomás szerint időközben rohamosan beállott s aránytalanul nagymérvű csökkenése következtében az alperes vétkes fizetési késedelméből kifolyólag érte, és minthogy a tényállás szerint az alperes maga sem hozott fel oly tényeket, amelyek reá nézve ezt a marasztalást elviselhetetlenné tennék: a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése sem sért anyagi jogszabályt, amely szerint az alperest a 3. és 4. tétel alatti ruhák vételára fejében 22,800 magyar koronában elmarasztalta. Vétel. 74. Az a vevő, aki a vétel tárgyául szolgáló árut nem továbbeladás céljából, hanem saját használatára vette meg, a nem szállításból kifolyóan a szerződésszegő eladótól az anyagi jog értelmében árkülönbözetet nem igényelhet, mert a törvény értelmében csakis a továbbeladásra vásárolt és tőzsdei, vagy piaci árral biró áruk tekintetében illeti meg a vevőt s nem szállítás esetében az a jog, hogy a szerződésben kikötőit s a teljesítés idejében létező vételár közti különbözet megtérítését a tényleges károsodásnak kimutatása nélkül is követelhesse a szerződésszegő eladótól. (Kúria P. VII. 4067/1922. sz. a. 1923. márc. 23-án.) 75. Az az árverés, melyet nem az eladó a maga vevőjének rovására, hanem az eladó rovására harmadik személy, az ő eladója foganatosított, a