Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 5. szám - Elővételi jog és haszonélvezet

5. sz. KERESKEDELMI 'JOG 73 igen helyesen fejti ki azt, hogy az elővételi jogban a gyümölcsi minőség felismerhető, tul megy azonban a célon akkor, amikor azt vitatja, hogy az elővételi jog gyakorlása a haszonélvező részéről semmi vonatkozásban sem csonkítja a haszonélvezett dolog állagát. Amint az már rendszerint történni szokott, az igazságot a két álláspont között a középúton kell keresni. A fentebb már idézettek közül Franké ismeri fel az elővételi jog összetett voltát. Planck pedig a gyümölcsi minőség mellett nyilatkozván, kiemeli, hogy a kérdést ellenkezőleg csak annyiban lehet megoldani, amennyiben az elővételi jogból származó előny a régi részvény tőkeértékében az alaptőkefelemelés következtében előálló csökkenés aequivalense. Az elővételi jog gyakorlása, amely kétségkívül vagyoni előnyt jelent (ami a jog piaci árában jut kifejezésre), uj befizetéssel jár. Emellett a részvény árfolyamértéke az alaptőkefelemelés következtében rendszerint csökken. Ezért vezet igazságtalan eredményre mind az, ha az elővételi jogot tisztán a tulajdonost illető jogként fogjuk fel, inert ekkor a haszonélvezőtől az elővételi jogban rejlő nyereséget vonjuk el és csorbitjuk a tőke állagát, mind az, ha az elővételi jogot teljesen a haszonélvezőnek Ítéljük, mert ebben az esetben az állag csorbulása a tulajdonos érdekeit sérti. Az elővételi jogot a részvénytársaság voltaképen a nyereséghez való igény egy részéről való lemondás és bizonyos befizetés ellenében biztositja. Annak a nyereségnek a mennyisége, amelyről a jogosult az uj részvények fejében lemond, nézetünk szerint a legegyszerűbben ugy állapitható meg, ha az uj részvények egy részének a régiekhez csatolásával Planck által szem előtt tartott régi értéket visszaállítjuk, a többi uj részvény értékéből pedig a ténylegesen befizetett összeget levonjuk. A fentebb már felhozott példára visszatérve, a következő tényállás alapján kiséreljük meg a megfelelőnek vélt közvetitő álláspont helyességét kimutatni: Az 1919. év végén az alaptőke 4000 darai) 200 K névértékű részvényből állott. A részvények árfolyamértéke 2500 K volt. Az összes részvények értéke tehát, vagyis a részvénytársaság vagyonának értéke 10 millió K-t tett ki, a haszonélvezettel terhelt részvények értéke pedig 50,000 K-t. Az 1 : 1 arányú alaptőkeemclésnél 1000 K részvényenkénti befizetéssel 4 millió K-val 14 millióra szaporodott a részvénytársasági vagyon értéke, a részvények száma viszont 8000-re emelkedett. Ha a részvény piaci ára ennek megfelelően 1750 koronára csökkent volna, akkor az ujakkal együtt a 40 részvény értéke a régi 50,000 K helyett 70,000 K-t tett volna ki. Minthogy 20,000 K befizetés történt, oly nyereség, amely a haszonélvezőt illetné, nincsen. A haszonélvezet tárgyát azonban csonkítani nem lehet és ezért a haszonélvezőt 50,000 K értékű részvény, vagyis 20 helyett 28*56 részvény haszonélvezete illeti. 11*44 részvény pedig korlátlan tulajdonul azt illeti, aki a felek megállapodása szerint a 20,000 K-t fizette. Az elővételi jog ára ebben az estben nem lett volna több darabonként 750 K-nál, ami épen arra lett volna elégséges, hogy a részvények értékcsökkenését fedezze és ezért a jog eladása esetében befolyt összeg (15,000 K) a haszonélvezet tárgyául szolgáló részvények mellé lépett volna a haszonélvezeti jogviszonyba. Nyereség az alaptőkefelemelésnél épen akkor van, ha az árfolyam nem csökken olyan mérvben, mint amilyen mérvben a fenti számítás szerint a friss, még meg nem forgatott tőkének a beömlesztése indokolná. Ehhez képest, ha az árfolyam csak 2200 K-ra esik, a 40 részvény értéke 88,000 K lesz, vagyis a nyereség (38*20) 18,000 K. A haszonélvezet tárgya 20 részvény helyett 50,000 K értékű 22*73 részvény lesz. Ha a 20,000 K elővételi árt a tulajdonos fizette meg, a haszonélvezőnek a 18,000 K nyereséget is megfizetve, korlátlan tulajdonul 17*27 részvényt tarthat meg magának. Ha viszont a befizetést a haszonélvező teljesiti, ennek, valamint a nyereségnek fejében 17*27 részvény őt illeti. Az elővételi jog eladása esetében a vételárból 6000 K kerül haszonélvezetbe, mig a többi mint nyereség a haszonélvezőt illeti. Ha az uj részvények befizetés nélkül adatnak ki, akkor azok a részvények, amelyek nem szükségesek ahhoz, hogy a haszonélvezet tárgyának korábbi értéke velük helyreállittassék, a dolog gyümölcseként a haszonélvezőt illetik. Kétségtelen, hogy a részvény értékének megállapítása nem mindig könnyű feladat, különösen, ha az elővételi jog ára nagyobb hullámzást mutat. Kétségtelen az is, hogy a tört eredmények alkalmasak nehézségek felidézésére. Az előbbi nehézség eloszlatására a tőzsdén jegyzett papirok tekintetében oly jogszabályt lehetne alkotni, amely a részvény árfolyamváltozásának megállapítására az alaptőkefelemelést kimondó közgyűlés napjához viszonyítva, két Stichtagot állapitana meg. Tőzsdén nem jegyzett pénzintézeti részvények tekintetében a Pénzintézeti Központ, egyéb részvények tekintetében más szakértő véleménye segíthetne. Az utóbb emiitett nehézségen a felek megállapodásának hiányában az segíthetne, ha valamelyik fél részére a tört darabok tekintetében jogszabály megváltási jogot biztositana. Egyébként azonban a haszonélvezet magánjogi szabályainak csak ez a megoldás felel meg.