Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 3. szám - Befeketítés (dénigrement)

36 KERESKEDELMI JOG 3. sz. Befeketités (dénigrement).* Irta: Kuncz Ödön. 13. §. Verseny céljára nem szabad oly valótlan tényt állítani vagy híresztelni, valamely tényre közvetlenül utaló oly valótlan kifejezést használni, vagy az üzleti tisztességbe ütköző más oly cselekményt elkövetni, amely valamely versenyvállalat hitelét vagy jóhirnevét veszélyezteti vagy hitelképességét csökkenti. 1. A 13. §. «hirnévrontás ós hitelrontás* elnevezés alatt biztosítja a magánjogi oltalmat a tisztességtelen verseny (t. v.) egyik legveszedelmesebb és legalávalóbb megjelenési alakja: a befeketités (dénigrement) ellen. Amig az eddig tárgyalt déloyalitások (reklámszédelgés, bitorlás és utánzás) a tettes és áruinak nagyobbra értékelésével igyekeznek a tettes pozícióját tisztességtelen módon megerősíteni és a versenytársak jóhirnevét közvetlenül nem támadják meg (sőt a bitorlás és utánzás quasi elismerése a sértett versenytárs kiválóságának; hiszen másképen a tettes nem tudna idegen tollakkal «ékeskedni»), addig a befeketités a létért folytatott küzdelem legdurvább és legvisszataszitóbb eszközeként jelentkezik. Az egyik eszkimó megeszi a másikat, hogy neki több fóka maradjon. De nem nyiltan ós a saját életét is kockáztató vakmerőséggel teszi ezt, hanem alattomban, ég felé forditott szemekkel és sokszor krokodilus könnyekkel. És ennek a zajtalan, láthatatlan «kivégzésnek)) az üzleti életben igen egyszerű a módja. A befeketítő jobb helyzetben van, mint Archimedész volt, mert számára adva van a pont, amelyre rálépve, sarkaiból fordítja ki — a kellemetlen konkurrenst. Ez a pont a jóhirnév, a goodwill. Taposd el a versenytárs jóhirnevét, s azután nem lesz vele több gondod. A jól elhelyezett «pletyka», «on dit», egy jól alkalmazott fejcsóválás vagy ümmögés sokkal biztosabb és veszélytelenebb eszköz a versenytárs megsemmisítésére, mint bárminő erőszakos és éppen ezért kockázattal járó cselekedet. A kereskedő «becsüíete», jóhirneve és hitele úgyszólván szabad prédája volt 1914-ig minden tisztességtelen versenytársnak. Pedig ez sokkal fontosabb minden más értéknél és éppen ezért sokkal nagyobb veszedelemben is forog, mint a kereskedő bármely más «java». (Die Éhre ist eine Eigenschaft der Person, aber auch ein Rechtsgut derselben», Dernburg). Shakespeare, aki a jóhirnév (good name) végtelen nagy'értékét oly világosan látta, nem gondolt még a befeketitésre, mert máskép nem mondaná, hogy; «But he that filches from me my good name robs me of that which not enriches Mm, and makes me poor indeed»; mert a befeketitő a jóhirnév elrablásával igenis «gazdagodik»; végérvényesen megszabadul a neki kellemetlen * Részlet szerzőnek a tisztességtelen versenyről szóló 1923 : V. t.-c.-hez irt kommentárjából. versenytárstól. És ebben van a befeketités veszedelme, amely ugrásra készen leselkedik minden «révbejutott» kereskedőre és amely hálás talajt talál a felfelé törekvő, érvényesülésért küzdő névtelenek mohó, ós egocentrikusan gondolkozó lelkületében, valamint a nagy közönség naiv hiszékenységében. Az életnek nagy princípiuma: «fejlődés, kifejlődés, hanyatlás)), — a kereskedelmi foglalkozást is végig kíséri. A «modern ujitók», az uj szint és stílust megalapítók az idő múlásával ((maradiakká)) válnak. A hátuk mögött álló ((törtetők)) fiatalos buzgalmukban, mohó életvágyukban lenézik őket, és teljesítményeiket szigoru, sokszor elfogult kritikával illetik. Ezt a vehemens kritikát — habár tudat alatt is — már az önérdek füti. A kritika, amennyire szükséges motora a fejlődésnek, ép oly könnyen csaphat át a befeketités végletébe. És a befeketités ellen oltalmat adó biróságnak egyik legnehezebb feladata éberen vigyázni arra, hogy a jogos kritikát befeketitésnek ne nézze. Mert kritikára, és pedig.erős és szigorú kritikára, nemcsak magának a kereskedelemnek, hanem elsősorban a neki bizonoys fokig kiszolgáltatott nagyközönségnek van szüksége. Igen szomorú dolog volna, ha a törvényes oltalom éppen azokat a vállalatokat venné szárnyai alá, amelyeknek leleplezése, pellengérre állítása egyenesen közérdek! A befeketités igen közel áll a becsületsértéshez, amit különösen az a körülmény is bizonyít, hogy a jog mindkét magatartást egyforma technikával kezeli. Közelebbi vizsgálat mellett azonban rá kell jönnünk arra, hogy a jogi oltalomnak mindkét esetben más ós más a tárgya. Amig ugyanis a becsület elsősorban erkölcsi érték, addig a «hirnév» és a «hitel» elsősorban vagyoni érték (nem ugyan «jószág», de olyan «jószágforrás», amelynek segitségével a tulajdonos* javakat szerezhet). És igy nincs igaza v. Lisztnek, amidőn a hitelt «a becsület gazdasági oldalának» minősiti (mert a hitel alapja a fizetőképesség: ós igy a hitel sokkal szivesebben kacérkodik a becsületnek nem örvendő gazdagokkal, mint a becsületes szegénnyel), de azoknak sincs igazuk, akik a becsületsértésnek hitelrontó erejét tagadásba veszik. Lehet u. i. a befeketités egyben becsületsértés vagy rágalmazás is (amennyiben a becsületsértés vagy rágalmazás egyben a hitelt vagy jóhirnevét veszélyezteti vagy a hitelképességet csökkenti), de nem okvetlenül szükséges, hogy az legyen. Az a valótlan állítás pl., hogy a «Hunyadi János» keserüvizben arzén vagy más mérges anyag van, még nem becsületsértés, de mindenesetre befeketités. 2. Az 1923 : V. t.-c. (tvt.) a befeketités ellen csupán magánjogi oltalmat ad. Ennek oka, hogy a büntetőjogi oltalomról az 1914 : XLI. t.-c. 24—26. §-ai részben gondoskodnak. E törvény 24. §-a szerint u. i. «Vétséget követ el