Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 2. szám - Trianoni perfelfüggesztés. Megjegyzések a 9590/1922. ME. sz. rendelethez

22 KERESKEDELMI JOG 2. sz. geszteti az eljárást, s csak ezen megállapítás után engedi a felfüggesztést megszüntetni. (3. §. eleje.) Ez a megszüntetés eszerint nem azért, áll be, mert a realiter fenforgott felfüggesztési ok (a clearing-akadály) később elesett, hanem mert később megállapítást nyert, hogy a fenforogni látszó akadály csak téves látszat volt. Ahol azonban a hitelező clearingbe nem eső követelését nem is koronáról átvalorizáltan érvényesiti,4 ott egyáltalán nem kell a magyar bíróságnak eljárását felfüggesztenie. Másszóval ahhoz, hogy a felfüggesztést mellőzhesse, a magyar bíróságnak nem elég ugy találnia, hogy a konkrét ügy nem esik a 231. cikk alá; kell még az is, hogy a hitelező is igy találja: azaz ne támasszon va. lorizációs igényt, vagy legalább is ne magyar koronáról támassza azt más pénznemre. A clearingre nem optált államok közül a) azok, amelyek ezideig nem ratifikálták a békeszerződést (Lengyelország, Portugál, Kina, Nikaragua, Panama), még választhatják a clearingrendszert,5 amit a pénzügyminiszter közzé fog tenni (rend. 5. §. 1. p.); akkor a felfüggesztés (az 1. §. 1. pontjának stilizálása folytán) automatice ki fog terjedni ezen relációkra is; ellenben b) azok, amelyek a békeszerződést már ratifikálták, ezután már nem is választhatják a clearinget, mert a határidő lejárt: ezekkel, illetve polgáraikkal szemben tehát egyáltalán .szóba sem jön a clearingakadály s az eljárásnak emiatti felfüggesztése. A clearing-akadályra a rendelet következő részei vonatkoznak: bevezetés 1. bekezdése; 1. §. 1. p.; 2. §.; 3. §. 1. esete; 4. §.; 5. §. 1. p. II., Az alkalmazandó anyagi jog bizonytalansága nézetem szerint csak akkor kielégítő indok az eljárás felfüggesztésére, ha az eljáró biróság maga nem oszlathatja el a bizonytalanságot, hanem azt kell várnia, hogy az arra illetékes egyéb faktor határozzon. A Valorizáció körül ma még (1922. végén irok) többrendbeli materiális bizonytalanság áll fenn. Ezek némelyikét a rendelet elég oknak tekinti az eljárás felfüggesztésére, másnémelyikét nem. 1. Ismert kérdés, hogy az oly állammal (pl. Olaszországgal, Japánnal, az Amerikai Egyesült Államokkal) szembeni relációban, amely nem optált a clearingre, van-e valorizáció. Másutt fejtem ki, hogy az igenlő választ tartom helyesnek; ehelyütt elég annyi, hogy e pont vitás. * Ami tudvalevőleg nem zárja ki azt, hogy másképpen valorizálta n: pl. az angol polgár francia frank helyett fontot követel. — Vagy pedig változatlanul koronában követeli névértéken. — Vagy~azon más valutában követeli, melyre az eredetileg szólt. ' 231. cikk e): „.. . a jelen szerződés megerősítő okiratának az érd ek el t Hatalom részéről foganatosított letételétől... egy hónapon belül..." Ennek a bizonytalanságnak említését a rendelet gondosan elkerüli; ez alapon nem ad eljárásfelfüggesztést.6 2. Ha helyes az a most emiitett nézet, hogy clearing nélkül is van valorizáció, feltéve, hogy az illető ántánt-állain azt ki nem zárja (233. utáni függ. 14. §. 2. bek.), ugy materiális bizonytalanságot jelent az ily kizáró-nyilatkozat megtörténte és tartalma körül netán fennálló homály. Erre csak egy eset ismeretes: az S. H. S. állam állítólag bejelentette a magyar kormánynak, hogy valorizációt nem kiván. A bejelentés szövege nincs közzétéve és nem tiszta, vájjon az az S. H. S. állam egész területére és mindennemű pénztartozásra akar-e vonatkozni.7 A rendelet e pontot nem érinti. 3. A békeszerződés 231. cikkének d) pontja a valorizáció tekintetében általánosságban meghatározza, melyik legyen a lerovó-pénznem, és az erre átszámító kulcs tekintetében is rendelkezik: a kulcs mikénti kiszámítására utasítást ad (2. bek.), de nem számítja ki, nem határozza meg azt explicite, összegszerűen. Ez bizonyos határozatlanságot involvál, mivel a szabály alkalmazásához nemcsak a számbaveendő konkrét adatokat kell megállapítani és a számvetési müveletet technikailag elvégezni, hanem más kérdések is felmerülhetnek {mely tőzsde árfolyamai? stb.).8 Az egyes Felülvizsg. és Kiegy. Hivatalok közé szokták tenni a számszerű kulcsokat, melyeket alkalmaznak. Az ekörüli bizonytalanságokat a rendelet nem említi, ez okból nem ad felfüggesztést. Vájjon azon felfogásban van-e, hogy a magyar biróság maga is megoldhatja e kérdéseket? vagy ellenkezőleg ugy gondolja, hogy ahol valorizáció van, ott clearing is van, s tehát utóbbi cimén úgyis beáll a felfüggesztés? 4. A Romániához és Jugoszláviához átcsatolt magyar terület tekintetében is meg van állapítva a lerovó-pénznem és az átszámítási kulcs, de utóbbi a genfi tőzsdének 1918. szeptemberében és októberében jegyzett árfolyamai alapján (254. cikk 2. bek.), holott Genfben akkor a leit és dinárt hivatalosan nem jegyezték. Kérdés,9 hogy a létezett genfi magán8 Alkér (Magyar Jogi Szemle 1922. 220.) ez okból helyesnek tartotta a fellüggesztést. Hivatkozik arra, hogy a francia-német vdb. kimondotta, liogy clearing nélkül is van valorizáció, — bár ő maga az ellenkező nézeten van. 7 „Ordó" lapja, 1922. febr. 16-iki számának 4. oldalán. Tárgyalta Nyulászi a budapesti ügyvédi Körben 1922. nov. 23-án tartott előadásán is. 8 L. Krahl, Feladatok a békeszerződés végrehajtása körül, 13. skk. 0 Miután itt három valuta szerepel (korona—svájci frank—dinár, illetve korona—svájci frank—lei), az is küíön kérdés, hogy az átlagárfolyam megállapításánál előbb kell-c minden jegyzési napon viszonylatba hozni a koronát az illető entente-pénzzel, s e viszonyszámok sorából aztán átlagot vonni, — vagy pedig előbb átlagolni az egész időszakra külön a koronát, külön az entente-pénzt svájci frankokban s azután hozni egymással viszonyba a két átlagszámot. A két eljárás mathematikailag nem aequivalens, mást eredményezhet.