Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 2. szám - A biztosító magánvállalatok hatályosabb állami felügyeletéről

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadó­hivatal : BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71-65. ALAPÍTÓ : FŐSZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ ny. m. kir. igazságügyminiszter curiai tanácselnök SZERKESZTIK : Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi tanár ügyvéd, felelős szerkesztő Előfizetési ár: Első negyedévre 300 korona. Egy füzet ára 120 korona. A cikkek Dr. Kuncz Ödön egyetemi tanár ur cimére (VIII., Üllői-ut 36. Telefon: József 119—13) küldendők. HUSZADIK ÉVFOLYAM 2. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1923. FEBRUÁR U TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Túry Sándor Kornél, igazságügyminisztori titkár. A biztosító magánvállalatok hatályosabb állami fel­ügyeletéről. Dr. Blau György, ügyvéd. Trianoni perfelfüggesztés. SZEMLE : Grecsák Károly — ügyvéd. — A m. kir. Kúria évnyitó teljes ülése. — A budapesti birói és ügyvédi vizsgálóbizottság. — Uj irányok és uj kér­dések a valutajogban, (sz. I) — A jog mindennél hatalmasabb ereje. — A személyiség védelme, (n. e.) — Az aranymérleg, (n. e.) — A csehszlovákiai taka­rékbetétek, (n. e.) — A magyar királyi Kúria tanti' cnainak beosztása az 1923. évre. — A német vegyi szabadalmak sorsa Amerikában, (n e.) — Az entente­bizottságok tagjai feletti birói joghatóság. — A tisz­tességtelen versenyről szóló 1923. évi V. t.-c. ma­gyarázata. IRODALOM : Hazai irodalom, — Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 12. H. T. illetékes­sége. — 13. Tőísdebirósági alávetés. — 14. Elévülés. 15. Részvénytársaság. — 16., 17. Valuta. — 18. Zsák­kölcsön. — 19., 20., 21., 22., 23., 24. Vétel. — 25. Árkülönbözet. — 26. Gazdasági lehetetlenülés. — 27. Kölcsön. — 28., 33. Különbözeti ügylet. — 29. Bi­zományi ügylet. — 30. Vasúti fuvarozás. — 31. Váltó. — 32. Hajózási vállalat felelőssége. A biztosító magánvállalatok hatá­lyosabb állami felügyeletéről.* Irta: dr. Túry Sándor Kornél igazságügyminiszteri titkár. A biztosítási és a jogászi köröknek régi óhaját valósította meg a biztosító magánválla­latok állami felügyeletéről szóló 1923 : VIII. törvénycikk (T.) és az e törvényben kapott fel­hatalmazás alapján 196/1923. M. E. sz. alatt kiadott minisztériumi rendelet (R.), amely az állami felügyelet mibenállását és tartalmát részleteiben megállapítja. E rendelkezésekben a mintegy három évtized előtt már kifejezésre jutó és azóta többször megismételt az a meg­állapítás nyert törvényi elismerést, hogy a ke­reskedelmi törvényben (K. T.) a biztosító ma­gánvállalatok alapítására és működésére meg­szabott rendelkezések a nagy közönség érde­keit nem minden tekintetben elégítették ki és emellett a szolid biztosító vállalatokat sem mentesítették az eszközökben kevésbé válogatós egyes vállalatoknak az üzleti tisztességgel sok­szor nehezen összeegyeztethető konkurenciá­jától, amihez az is járul, hogy egyes sajnála­tos visszaélések, nemcsak a hazai biztosító in­tézetek, de általában a biztosításügy iránti hitet és bizalmat a külföldön is alkalmasak voltak megrendíteni. E megállapítás helyességét a K. T. meg­alkotása óta szerzett tapasztalatok alapján ma már alig lehet "kétségbe vonni. A K. T. a megalkotásakor uralkodó felfogásnak meg­felelően a biztosító vállalatokkal szemben is az úgynevezett gazdasági liberalizmus álláspont­jára helyezkedett, abból indulván ki, hogy a biztosító vállalatok hatékony ellenőrzése első­sorban azoknak a feladata, akik bennük köz­vetlenül érdekelve vannak, vagyis maguknak a biztosítottaknak és hogy ehhez képest az államnak a feladata a biztosító vállalatokkal szemben és a biztosítottak érdekeinek meg­óvása végett csupán az lehet, hogy módot nyújt az utóbbiaknak az ellenőrzés gyakorlá­sára azzal, hogy egyfelől a biztosító vállalatok megalakulását bizonyos formális kritériumok fenforgásához köti, másfelől, hogy a vállala­tokat működésük tartama alatt azoknak az adatoknak nyilvánosságra hozására kötelezi, amelyekből üzletvitelük szoliditása, valamint az is megítélhető, vájjon képesek-e a biztosí­tási szerződésekből őket terhelő kötelezettsé­geknek eleget tenni. Ez az úgynevezett publi­citási rendszer, amelyet korábban a külföldi államok is követtek. A gyakorlat korán rámutatott arra, hogy a K. T. most érintett elvi álláspontja nem min­den tekintetben vált be. Ha a biztosítottak mindegyike a biztosítási ügyben szakképzett­séggel rendelkeznék, amely képesítené Őt annak a megítélésére, vájjon a vállalat eleget tesz-e kötelezettségeinek pl. a díjtartalékok ki­számítása, gyűjtése és elhelyezése tekintetében, vájjon vagyoni helyzete olyan-e, amely biz­tosítékot nyújt arra, hogy kötelezettségeinek eleget tenni képes lesz, hatályosabb állami

Next

/
Thumbnails
Contents