Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 1. szám - Uj irányok és uj kérdések a valutajogban [1. r.]

1. sz. KERESKEDELMI JOG » 15 tételezetten látta csak elrendelhetőnek és azért a rendelkező rész értelmében határozott. (1922. oki. 14., 6. P. 8269/1922. sz.) A kir. Kúria: Dr. H. L. és dr. L. B. felfolya­modásának helyt nem ad. Indokok: A másodbiróság végzését dr. H. L. és dr. L. B. felfolyamodásai folytán véve elbírá­lás alá, azt indokainál fogva és — a felfolyamo­dásokban foglaltakra való tekintettel — meg az­ért is helyben kellett hagyni: mert a közgyűlésen hozott határozat mikénti foganatosításának köze­lebbi meghatározása kétségtelenül a cégbíróság hatáskörébe tartozik és mert igaz ugyan, hogy a szóbanforgó elsőbbségi részvények a másodbiró­sági végzésben foglalt és az itt is elfogadott ren­delkezés folytán lényegileg névre szólók lesznek; ámde annak, hogy ugyanazon r.-t. részvényeinek egyik meghatározott csoportja bemutatóra, másika pedig névre szóljon, törvényes akadálya nincs. Kártérítés. 6. Ha a pénz belső- (vásárló-) ereje, a károkozás és a jóvátétel közötti időben lecsökkent, akkor a kártokozó annyival nagyobb pénzösszeget köteles fizetni, amennyivei a pénz vásárló ereje időköz­ben csökkent. (Kúria P. IV. 5455/1922. sz. a 1922. nov. 29-én.)* Indokok: A megállapított tényállás szerint a felperes az F/2, alatt csatolt kötlevél feltételeinek kiegészítéséül kikötötte azt, hogy az általa meg­őrzés és esetleges eladás céljából az alperesnél elhelyezett hálószoba-berendezés az ő előzetes ér­tesítése és hozzájárulása nélkül el nem adható; az pedig nem vitás a peres felek között, hogy al­peres e kikötés dacára eladta a kérdéses bútor­zatot anélkül, hogy az eladás felöl a felperest elő­zetesen értesítette, s annak a vételár megállapítá­sához való hozzájárulását kikérte volna. Ezzel a szerződésellenes ténykedésével alperes az őrizetére bízott bútorokat jogellenesen elvonta a felperesnek mint tulajdonosnak és megbízónak rendelkezése alól. s így az ezzel okozott kárért az anyagi jog értelmében felelős. Felperes keresete a neki okozott dologi kár pénzbeli megtérítésére irányul, alperes tehát az anyagi jogszabályok értelmében oly összeget tar­tozik kárpótlásul fizetni, amely összeg fedezi a felperesre nézve elveszettnek tekintendő bútorbe­rendezésnek a károkozás idejében volt értékét. Ez a szabály azonban nem jelenti azt, hogy a kárt­okozó fél a dolog értékét a károkozás idejében kifejező pénzösszeg lefizetésével eleget tehet kár­térítési kötelezettségének abban az esetben is, ha a pénz belső ereje (vásárló értéke) a károkozás és a jóvátétel közötti időben lecsökkent. A károsult fél ugyanis ily esetben tényleges kárának meg­térítéséhez csak akkor juthat, ha neki a kötelezett fél ánnyival nagyobb összeget fizet, amennyivel a pénz értéke időközben csökkent, mert a pénz érté­kének csökkenéséhez viszonyított nagyobb összeg szolgáltathatja csak ebben az esetben azt a való­ságos pénzértéket, amelyet a kártérítésre jogosult fél a károkozás idejében a pénz akkori értékéhez képest kártérítésül igényelhetett. Ezekből önként folyik az, hogy amennyiben alperes, a kár kése­delem nélküli jóvátételét vétkesen elmulasztotta, kártérítésül azt az összeget köteles a felperesnek megfizetni, amely a pénznek a fellebbezési tár­* L. mai cikkünket. Szerk. gyaláson előterjesztett keresetfelemelés idejében volt értékéhez viszonyítva, megfelel annak az ősz­szegnek, amely a kártétel idejében való teljesítés esetén a pénz akkori értéke szerint szolgált volna teljes kártérítésül; mert az alperes jóvátételi ké­sedelme felperesnek a teljes kártérítésre való igé­nyét nem csorbíthatja. f Békeszerződés-valuta. 7. A békeszerződés életbeléptéig a Magyarország­tól elszakított területen élő polgárok magyar ál­lampolgároknak voltak tekintendők, kiknek ügyle­teinél a magyar jog volt irányadó és alkalma­zandó. A cseh megszállás alatt kiadott cseh kor­mányrendeletnek nem volt tehát joga a magyar állampolgároktól a magyar koronában kapott ösz­szeget cseh koronában visszakövetelni. (Kúria P. IV. 917/1922. sz. a. 1922. okt. 25-én.) Indokolás: Magyarország és a cseh-szlovák állam közt a békeszerződés az 1921. évi július hó 26. napján lépett életbe. A békeszerződés életbeléptetéséig a Magyar­országtól elszakított csehszlovák államnak jutott területek csupán a csehek által megszállott, de jogszerűit még magyarországi területek, s az oda való illetőséggel biró lakók magyar állampolgárok voltak, akiknek ügyleteinél a magyar jog volt még akkor irányadó és alkalmazandó. Habár tehát a megszállás „után a békeszerző­dés életbeléptetése előtt, a cseh kormány akként rendelkezett is, hogy a megszállott területen esz­közlendő fizetések cseh koronában teljesiteudők, ez a rendelkezés a megszállott területen kivül lakó magyar állampolgárok fizetési kötelezettségeik teljesítésére kihatással nem bírhatott és az' emlí­tett rendelkezés nem adott jogot a felperesnek arra, hogy az alpereseknek „magyar koronában adott kölcsönösszegnek cseh koronában leendő visszafizetését követelhesse. A békeszerződés rendelkezései nyilvánvalóan csakis a békeszerződós idején még fennálló tarto­zásokra vonatkoznak, nem alkalmazhatók tehát azokra a tartozásokra, amelyek már a békeszer­ződés életbeléptetése előtt kiegyenlittettek. Helyes indokolással és anyagi jogszabály sértés nélkül állapította meg tehát a fellebbezési bíróság, hogy a békeszerződésnek, a háború be­fejezése előtt fennállott, de a békeszerződés életbe lépése előtt már kiegyenlített követelésekre vissza­ható ereje nincs. Minthogy pedig, a fentebb kifejtettek szerint, felperesnek a cseh megszállás alatt kiadott cseh kormányrendelet alapján nem volt joga alpere­sektől a magyar koronában adott kölcsönnek visszafizetését cseh koronában követelni, a ma­gyar honos alperesek a magyar koronában fel­vett kölcsönösszeget, a Magyarországban fennálló jogszabályok értelmében jogosítottak voltak ma­gyar koronával visszafizetni. Valuta. 8. Amennyiben a lejáratkor még (Ausztria és Magyarország közt) egységes és egyenlő értékű volt a pénznem, az adós fizetési késedelme az osztrák korona elértéktelenedéséből folyó károso­dást a hitelezőre nem háríthatja át. (Kúria P. IV. 751/1922. sz. a. 1922. oki. 19-én.)* * L. mai valutaügyi cikkünket. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents