Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 12. szám - Valorizáció a fuvarozási jogban

12. sz. tanácsát vezette, meggyőzte a jogászvilágot arról, hogy a régi IV-es tanács hagyományai benne termékeny talajra találtak s a IV-es tanács uj elnökének bizony az ő egész rátermettségére lesz szüksége, hogy tanácsának elsőbbségét a hiteljogi tanácsokban megóvja. — Kolos az ő előkelő zárkózottságában nem is venné jó néven, ha valaki i'óla sokat ima. Mi is tehát csak annyit írunk: the right man on the right place. Gaár Vilmos az I-ső tanácsban. Személyi változások a tanácsbeosztásokban nem nagyon szoktak érdekelni bennünket. Hogy mi mégis megemlékezünk arról, hogy Gaár Vilmos, a IV-es, majd a Vll-es tanácsok egyaránt oszlopos tagja, a par excellence hiteljogász, kinek éles judiciuma, liberális felfogása mindenki teljes elismerését vivta ki, a hiteljogi tanácsból kiválik s az l-es tanácsba kerül, mi ezzel csak a fájdalmas veszteség érzetének adunk kifejezést, melyet hiteljogászaink sorainak ritkulása ébreszt bennünk; remélve azonban, hogy ez uj beosztás ránézve nem lesz — végleges. Vaiutatartozás és korona-letét. Gyakori s a devizaközpont lassú — sőt gyakran nemleges — kiutalásával kapcsolatos eset az, hogy a vevő a külföldről vásárolt áru ellenértékét a megállapodásszerű határnapra magyar koronában eladónál, vagy megbízójánál (képviselőjénél vagy bankjánál) az akkori devizaárfolyamon deponálja azzal a kötelezettséggel, hogy azt a külföldi deviza emelkedése esetén kiegészíteni tartozik, illetve avval az összeggel egészíti ki, mely a deviza kiutalásakor a magyar korona s az illető deviza közt mutatkozni fog. — Fennforog a kérdés: mi történjék a letéttel? Kötetes-e a letéteményes, azt — külön kikötés hijján — kellő, alkalmas időben lefedezni vagy gyümölcsöztetni: kosztba adni stb.? Az osz- j trák legfelsőbb bíróság e kérdést nemlegesen dön- '• tötte el. «Es besteht keine Verpflichtung des Gláu- ' bigers, sich aus einem als Pfand für eine Valutaschuld gegebenes Kassendepot einzudecken, solange der Schuldner den Gláubiger hiezu nicht beauftragt oder wenigstens ausdrüklich ermách- j ügt hat. — Lángeres Zuwarten mit der Einmah- J nung oder Einklagung einer durch ein Kassen- j depót, gesicherten Valutaschuld ist an sich nicht j unzulássig.» (Ob. III. 289/23. Rechtsprechung der .Yfitteilungen. 12 Juli, 1923.) — Ez a kérdés nálunk is gyakran fog felvetődni s azért helyénvalónak látszik ezt a — különben is meggyőzően megindokolt — Ítéletet közzétenni. Ügyvédi költség-valorizáció. A Kúria Vll-ee tanácsa által inaugurált, de -— sajnos — nem minden tanács és nem minden alsóbiróság által méltányolt ügyvédi költség-valorizáció praegnans kifejezést talált a budapesti kir. Ítélőtábla egyik nemrég hozott Ítéletében. Míg a Kúria fenti Ítélete egyszerűen kijelenti, hogy a pertárgy értékének a per folyama alatt történt emelkedése a perköltség emelését is indokolttá teszi, a kir tábla most hozott ítélete (3. P. 7490/1923. sz. a. 1923. nov. 3-án) e kérdést nemcsak hasonló szellemben oldja j meg, de azt meggyőzően meg is indokolja. — Felperes ügyvéd egy 13,111 cseh koronás perben fellebbezéssel élt a költség kérdésében, mivel a budapesti kir törvényszék keresetért, perfelvételi- és két érdemleges tárgyalásért, továbbá egy előkészítő iratért összesen 100,000 koronát állapított meg. A kir. ítélőtábla a perköltséget 600,000 K-ra emelte fel, mondván: «Nincs oly jogszabály, melynek értelmében akár a PP-nek azok a szabályai, amelyek szerint a hatáskör megállapításában, valamint a fellebbezési és a felülvizsgálat megengedhetőségének kérdésében, hacsak a keresetet fel nem emelik, vagy le nem szállítják, a per tárgyának a keresetlevél beadása napján fennállott értéket kell alapul venni, akár az 1914. évi XLIII. t.-c. 31., 35. §-ainak a perbeli illeték megállapítására vonatkozó hasonló rendelkezései a perköltségekre és különösen a megtérítendő költséghez számítandó ügyvédi dijak és kiadások mennyiségének meghatározására nézve is irányadók lennének. Pusztán a felek vagyonjogait érintő ebben a kérdésben, a gazdasági élet felfogásával ellenkeznék az, ha az ügyvéd perbeli munkájának értékelésénél a gazdasági viszonyok változása és ezzel kapcsolatban a per tárgyának értékében beállott emelkedés figyelmen kivül hagyatnék. Ennek a tevékenységnek rendszerint egységes természetére való tekintettel tehát döntőnek kell venni azt a valóságos értéket, amellyel a per tárgya a költségek birói megállapításakor birt, mert azokért a marasztalt feltétlen felelőssége ekkor állott be. Ezekre való tekintettel a kir. Ítélőtábla ugy találta, hogy az elsőbiróság az alperesek által fizetendő perköltség összegét ezzel az értékkel szemben túlalacsony összegben állapította meg, miért is azt megfelelően felemelte.» Hinni szeretnők, hogy ma, midőn minden tisztviselő, munkás valorizálva kapja meg munkájának diját, mikor az állam az illetékeket az aranyparitásra emelte (meghatalmazási bélyeg I korona helyett 5000 korona!), akkor nem kívánható az ügyvédségtől sem, hogy fsak az ő költsége maradjon ki a valorizációból. Effektivitás megállapítása valutaperekben. A bíróságok ellentétes állásfoglalását eklatánsán bizonyítja a következő példa: Ugyanazon felperesnek, ugyanazon számla alapján (Zahlbar und Klagbar in Brünn, Wert ab Fabrik Brünn) két pere folyt két különböző bíróságnál. Alperes mindkét perben ugyanazzal védekezett: hogy t. i. a deviza-központnál hiába sürgette a kiutalást. A budapesti kir. törvényszék, mint elsőfokú bíróság, továbbá a szombathelyi járásbíróság és törvényszék mindkét fokon alperesi védekezés alapján megállapították az effektivitást (deviza kérés, mint factum concludens), mig azonban a budapesti kir. tábla helybenhagyta a törvényszék Ítéletét, addig egy nappal megelőzőleg a győri Ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság, mindkét alsófoku bíróság ítéletét megváltoztatta s alperest csupán a lejárati nap árfolyamán magyar korona fizetésében marasztalta. A győri tábla szerint sem a számlabeli kikötés, sem cseh koronában történt részfizetés, sem a cseh deviza igénylése, sem egyezségi tárgyalás nem elégségesek a cseh korona határozott kikötéséhez. Az ítélet szerint: et si fractus . .. ö mégis csak magyar koronában marasztal. Ez is álláspont!? . .. Valutajogi kérdés eldöntése vasúti fuvarozási jogban — nálunk és — Németországban. Folyó iratunk októberi és novemberi számában (118. és 131. sz. a.) közöltük a Kúriának nemzetközi vasúti fuvarozás jogban felmerült két azonos valutajogi döntését. (P. IV. 5784/1922. és P. IV. 2524/1922.