Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 11. szám - A specialista ügyvéd fogalma ...

11. sz. KERESKEDELMI JOG 151 Indokok: Ugyanis sem a törvény, sem a vonatkozó rendelet a feleknek a magánjog: körébe tartozó szerződéses jogait nem érinti, igy a forgalmi adó a kikötött vételáron felül utólagosan csakis ugy követelhető, ha erre nézve a felek kölcsönösen megállapodtak, de sem a törvény, sem a rendelet nem nyújt alapot arra, hogy ily megállapodás nélkül a forgalmi adó külön követelésének minden esetben belyc lenne. Minthogy pedig az e tekintetben megállapított és meg nem támadott tényállás szerint ily megállapodás az ügylet kötése idején a peres felek között létre nem jött, az alperes a 115 K vételárnak megfelelő összegen felül az ügylet teljesítése után igényelt, de a vételár összegébe be nem számított 25,900 K forgalmi adó összegét az alperestől követelni nem jogosult. Keresetváltoztatás. 12G. A birói gyakorlat értelmében felperes a keresetileg követelt teljesítés helyett tárgyi vagy gazdasági lehetetlenülés cimén kártérítést is követelhet, de ez esetben konkrét tényekkel kell a viszonyokban beállt változásokra rámutatni. '(Kúria P. VII. 7834/1922. sz. a. 1923. szept. 26.) Indokolás: A birói gyakorlat értelmében a felperes a keresetében követelt teljesítés (áruszállítás) helyett követelheti a nem teljesítésből származott kárának megtérítését abban az esetben, ha a teljesítés az alperesre nézve időközben tárgyilag vagy gazdaságilag lehetetlenné vált; a felperes azonban a teljesítésre irányuló kereseti kérelmének megváltoztatásával kapcsolatban csak általánosságban utalt a viszonyok megváltozására anélkül, hogy megjelelte volna a kártérítésre való igény érvényesítésének azt az alapját, amely őt a fenntebb kiemelt birói gyakorlat értelmében kereseti kérelmének megváltoztatására feljogosítja. Ily körülmények között a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a felperest keresetével az elsőbiróság Ítéletében helyesen felhozott indokok elfogadásával elutasította és az alperes javára fellebbezési költségben is marasztalta. Lánckereskedés. 127. Az a vállalkozó, aki saját gépével más részére cséplést vállalván, ezért gabonát kötött ki magának, ezen gabona eladásával nem követ el árdrágítást. (Kúria P. VII. 6418/1922. sz. a. 1923. szept. 4.) Indokok: A fellebbezési bíróság Ítéleti döntését arra a tényállásra alapította, hogy az alperesnek sem saját termésű gabonája, sem gabonával való kereskedésre hatósági engedélye nem volt. 128. Az importkereskedő (importőr) a termelővel azonos elbírálás alá esik s aki importőrtől vásárol (mint kereskedő) közszükségleti cikket, ennek az ügyletnek megkötésével nem üz láncolatos kereskedést. (Kúria P. VII. 7989/1922. sz. a. 1923. okt. 4-én.)* * Ugyanígy: P. IV. 5786/1922. sz. a. 1923. szept. 13-án. Állandó joggyakorlat. Indokolás: A nem vitás tényállás szerint az alperes külföldi kereskedőtől megvett és külföldről behozandó marónátron árut adott el a felperesnek. A külföldről beszerzendő áru importárunak s az, aki a belföldi vevőnek ilyen árut ad el, a termelővel azonos elbírálás alá eső importőrnek tekintendő. Minthogy pedig az a kereskedő, aki közvetlenül a termelőtől szerzi meg a közszükségleti árut, nem közbenső kereskedő, fogalmilag ki van zárva, hogy felperes, aki a termelőnek tekintendő importőrtől vásárolta a közszükségleti cikknek minősülő marónátront, ennek az ügyletnek megkötésével törvényileg láncolatos kereskedést űzött volna. Jogszabályt sértett tehát a fellebbezési bíróság azzal, hogy a peres felek között létesített vételi ügylet tekintetében a láncolatos kereskedés tényét állapította meg, s ez alapon a felperes kártérítési követelését elutasította. Valuta. 129. A vételár fizetése cseh koronában köttetvén ki, a vételár helyébe lépő kárösszeg szintén cseh koronában fizetendő s a K. T. 326. §. szerinti átszámításnak nincs helye. (Kúria P. IV. 3216/1923. sz. a. 1923. szept. 21.)* Indokok: I. A közszükségleti cikkek forgalomba hozatala tekintetében korlátozó szabályokat felállító 3678/1917. M. E. sz. rendelet célzatát tekintve, a belföldi forgalomba került közszükségleti cikkekkel való üzérkedés és káros visszaélések meggátlására irányul és nem vonatkozik sem a termelőkre, sem azokra, akik mint külföldön levő áruk tulajdonosai kívánják e külföldi termeivényüket vagy árukészletüket a belföldi forgalom rendelkezésére bocsátani és belföldi kereskedőknek eladni. Adott esetben a 3. jelű szerződés a megszállott területről Sárospatakra áttelepedett felperes és az alperes egri kereskedő között a fel-, peresnek megszállott s igy külföldnek jelentkező kitermelő helyen fekvő tűzifája tekintetében létesült. Ez ügyletre tehát külföldön fekvő és külföldön átveendő áru szolgálván tárgyául, az id. rendelet korlátozó szabályai nem alkalmazhatók annak ellenére, hogy az eladó felperes az ügyletkötéskor már belföldi kereskedő volt. Az ügyletkötésre való jogosultság hiányára alapított panasz tehát helyt nem álló. II. Alperesnek az a további panasza azonban, hogy nincs törvényes alap arra, hogy a kár felmerültének s ebből folyóan kártérítési kötelezettségének összegszerű megállapítása esetében cseh korona fizetésére köteleztessék, sőt azt a gazdasági lehetetlenülés is gátolja, nem alapos. * Érdekes az az ellentét, mely a IV-es és VH-es tanácsok között a K, T. 326. § tekintetében kialakulóban van. A IV-es tanács simul az élethez s a K. T. 326. §-át olykép alkalmazza, hogy a vételár valutája még a kártérítésre is kiterjed, mig a VH-es tanács mai számunkban közölt váltójogi határozata még a váltókötelezettség egyetemlegessége ellenére is magyar koronában marasztalja a forgatót, mert annak telephelye Budapest. L. ugyancsak a mai számunkban közölt P. VII. 7668/ 1922. sz. ítéletet s König Vilmos cikkét.