Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 10. szám - Alkalmi egyesülések és csendes társaságok az uj adótörvények után

10. sz. KERESKEDELMI JOG 137 Aminthogy az tartott vissza attól is, hogy a forrás megnevezése nélküli idézések methodusát nevén ne nevezzem. E tekintethen igazán mosolyogni való szerző amaz ellenvetése, hogy azt a helyet igyekezett megjelölni, ahol az olvasó a határozatot legkönnyebben megtalálhatja. Vájjon hol könnyebb egy határozatra reáakadni, Kohler könyvében vagy az amerikai biróságok annaleseiben? Szerző erre a kérdésre, visszaemlékezve műve megszerkesztésére, nagyon könnyen adhatja meg a választ, A lesnjtónak szánt ellenbirálat sem változtat ama meggyőződésemen, hogyha Kohler, Osterrieth és a többi neves jogász «versenytársának» tekintené a szerzőt, ugy az idézésnek egyéni módja ellen lehetne némelyes kifogásuk. Ismételten is hangsúlyozni kívántam ezt annak jeléül, hogy oly kérdésről van szó, amelyet nagyúri gesztussal nem engedek mellékvágányra terelni A mások által hosszas búvárkodás árán összehordott határozatokat, saját munkája gyümölcseként prezentálni, — nem olyannyira bevett szokás, hogy azon csak a tudatlan szőrszálhasogató akadhat fenn. Végül a legeslegutolsó szót erről a furcsa epizódról. Ha a szerző értelmetlennék találja azt a kifogást, amely kodifikációs fogalmazás szempontjából pongyolának találja a «bekezdésbe ütköző magatartást» (magatartás csak rendelkezésbe, tilalomba, tiltó szabályba ütközhetik), ugy néki még a kriminalista jogi szóhasználatát előbb alaposan kell tanulmányoznia, hogy a birálő megjegyzéseket okulására fordíthassa. Dr. Aúer György. Külföldi irodalom. Ottó Schreiber: Handelsbráuche. Bennsheimer, Mannheim, 1922. A kereskedelmi szokások jelentőségének mélyreható feldolgozását tartalmazó aránylag kis terjedelmű munka négy részből áll: 1. Bevezetés. 2. Kodifikált kereskedelmi szokások. 3. Kereskedelmi szokás és törvény. 4. Kereskedelmi szokások a bizonyítási eljárásban. Különösen érdekes felfogásról ad tanúságot a második rész, amelyben Schreiber a kereskedelmi szokások hivatalos gyűjtését és szabályokba öntését rendkívül aggályosnak mondja. Július L. Seiigsohn: Geheimnis und Erfindungsbesitz. Berlin, 1922. V. W. V. Alfréd Manes: Versicherungswesen. Ersler Band: Allgemeine Versicherungslehre. Zweiter Band: Besondere Versicherungszweige. Teubner, 1922. 3. Aufl. Manes alapvető, jóformán nélkülözhetetlen müvének harmadik kiadása feldolgoz minden a korábbi kiadás óta megjelent anyagot és ezért. 100 oldallal terjedelmesebbé vált. Uj rész a könyvvezetési technika vizsgálata. A biztosítási ágazatok sorában külön vannak ismertetve az értéktárgybiztositás és a sztrájkbiztositás, egészen uj a dologéletbiztositás. Az orosz állapotok nehezen kifürkészhetőségét bizonyítja, hogy a szerző azt állítja az előszóban, hogy Oroszországban a biztosítás mint jogintézmény megszűnt, holott 1921. októberében az ott állami monopóliumként újból bevezettetett, sőt az ingatlanokra nézve kötelezővé tétetett. K. A. Lewitzki: Rechtsgrundlagen von Handel und Industrie in Soviet-Russland. Verdeutscht von J. Dunowitsch, Berlin, Heimann. HAZAI JOGGYAKORLAT. Általános. 116. Ha törvényszabályozta jogkörrel bíró gazdatiszt mint olyan jár el az uradalom nevében, ugy tényének joghatályossága szempontjából csak a gazdatiszti minőséggel kapcsolatos szabályok lehetnek irányadók. (Kúria P. IV. 5704/1922. sz. a. 1923. szept. 6-án.) Indokok: Felperes a perben tett előadásának megfelelően a felülvizsgálati kérelmében is ahhoz az állásponthoz ragaszkodik, hogy az uradalmi igazgatóság utasításának késése miatt halogatott ügyletkötés azután létesülvén Sch. A. alperesi intézővel, miután az a felperesi bevásárlónak megüzente «hogy a repce most már eladó >», a felperesi megbízott nem tartozott a meghatalmazást tovább kutatni és joghatályosan megköthette nevezett alperesi intézővel az ügyletet abban a jóhiszemű feltevésben, hogy a szükséges felhatalmazás időközben megjött. Ebből a felperesi álláspontból következik, hogy ő az ügyletet a nevezett gazdatiszttel nem abban a tudatban kötötte, hogy az a viszonyok kényszerítő hatása alatt, törvényes hatáskörét túllépte, a dolog urának a dologgal való rendelkezésében gátolt volta miatt annak érdekei védelmében megbízás nélküli ügyvivőként jár el, hanem abban a hiszemben, hogy az illető gazdatiszt az általa az uradalom nevében kötött ügylet érvényességéhez szükséges külön felhatalmazást időközben megkapta. A felek közt tehát megbízás nélküli ügyvivő révén kötött ügyletről s következőleg az idevágó jogszabályok alkalmazásáról nem lehet szó, annál kevésbé, mert ha törvény szabályozta jogkörrel biró gazdatiszt mint olyan jár el az uradalom nevében, ugy tényének joghatályossága szempontjából csak a gazdatiszti minőséggel kapcsolatos jogszabályok lehetnek irányadók. Az az ítéleti megállapítás, hogy rendes viszonyok közt az alperesi intéző jogköre különös felhatalmazás híján nem terjedt ki a kereseti ügylet megkötésére; hogy az ügylet felől való előzetes tárgyalásokon erről s a külön felhatalmazás hiányáról a felperesi megbízott tudott; hogy valósággal nem volt az alperesi intézőnek az ügyletkötéskor sem ily felhatalmazása, s az alperes a kötéshez utólag sem járult hozzá, sőt arról való értesülésekor attól a jóváhagyását kifejezetten meg is tagadta, nincs is megtámadva. A fellebbezési bíróság tehát ily tényállás melleit az ügylet érvényessége szemponjából helyesen alkalmazta az 1900 : XXVII. t.-c. 2. §-át annál is inkább, mert nincs oly jogszabály, melynél fogva a gazda liszt a negotiorum gestio ezúttal a fent kifejtettek szerint, fenn nem forgó esetétől eltekintve, a különleges helyzet kényszere alatt az uradalom érdekei védelmében törvényes hatáskörét túllépő ügyleteket joghatályosan köthetne. Amennyiben pedig a felperes akár saját gondatlansága, akár az alperesi gazdatiszt megtévesztő eljárása révén is jutott arra a tévesnek bizonyult feltevésre, hogy az1 alperesi intéző a külön felhatalmazás birtokában köti meg vele a törvényes jogkörét meghaladó kereseti ügyletet: a körülményeknek az anyagjogi szabályok szerint