Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 9. szám - Ellenbirálat

9. sz. KERESKEDELMI JOG 123 előre is megtagadta, következésképen az összeg­nek visszautalását az alperesek tartozásuknak cseh koronában kifizetése előtt előreláthatólag sikertelenül kérték volna. Emellett az alperesek a kérdéses összeget, a fent előadottak szerint, a felperes folyószámlája javára fizették be. A folyó­számla természetéből pedig az következik, hogy az ilyen számlára befizetett összegek nem elkülöni­tetten, a befizetőnek letétéi gyanánt kezeltetnek, hanem hogy azokat a számla tulajdonosa rend­szerint fel szokta saját céljaira használni és az ilyen számla egyenlege sok esetben rövid időkö­zökben is változik. S hogy a felperes is a kérdéses összeget nem az alperes letétje gyanánt kezelte, az abból is következtethető, hogy a felperes az al­peresi felülvizsgálati kérelemre adott válaszira­tában a kérdéses összeg után számitott kamatnak, tehát használati dijnak, az alperes részére való megtéritésére is hajlandónak nyilatkozott. Ezekre való tekintettel a fenforgó esetben a felperesnek kell kimutatni és igazolni azt, hogy az alperesek által befizetett kérdéses összeget ő tényleg az al­peresek letétje gyanánt kezelte, illetve kezeltette S igy azt saját céljaira fel nem használta és azzal nem rendelkezett. Ezek szerint a fellebbezési biró­ság ebben az irányban a tényállást egyfelől az l/F. a. levél azon tartalmának figyelmen kivül hagyá­sával, tehát a Pp. 270. §-ának megértésével álla­pította meg, másfelől pedig az ezirányu tényállás megállapításánál a bizonyitási teher szabályai­nak helytelen alkalmazásával járt el, amiért is ez a tényállás felülvizsgálat alapjául nem szolgál­hat s annak alapján az ügy végeldöntésére nem alkalmas. Az erre vonatkozó tényállásnak szabály­szerű megállapítása pedig az ügy megfelelő el­döntéséhez azért szükséges, mert ha a felperes nem mutatja ki, hogy ő a szóban forgó összeget az alperesek letétje gyanánt kezelte s igy azt sa­ját céljaira fel nem használta; s ha ennek folytán következtethető lesz, hogy a felperes a kérdéses összeggel, mint sajátjával rendelkezett, akkor a felperes olyannak Jesz tekintendő, mint aki az l/F. a. levélben alperesekkel közölt attól a szán­dékától, hogy a szóbanforgó összeget kereseti kö­vetelésének cseh koronában való kifizetéséig csak letétként (Depót) tartja vissza, utóbb elállott és a saját céljaira felhasznált kérdéses összeget ille­tőleg annak felhasználásakori árfolyam szerinti értékének megfelelő cseh koronaösszeget a kere­seti követelésének részbeni törlesztésére fordította s igy a jelzett árfolyam szerinti értéknek meg­felelő cseh koronaösszeg az alperesek kérelméhez képest a kereseti követelésből levonandó, ellenkező esetben pedig az alpereseknek ez a kérelme helyt­álló alappal nem bir. Gazdasági lehetetlenülés. 113. Az állandó birói gyakorlat szerint az az el­adó, aki a vételi ügylet megkötésekor vagy a tel­jesítésre kitűzött határidőben a vétel tárgyául szol­gáló áruknak birtokában volt vagy azok szállítása tekintetében megfelelően rendelkezhetett, a gazda­sági lehetetlenüléssel az állandó birói gyakorlat értelmében sikerrel nem védekezhetik. (Kúria P. VII. 498/1923. sz. a. 1923. június 19-én.). Indokok: Mert a szállításnak a teljesítési idő­ben való igazolatlan elmulasztásával szerződés­szegővé vált, jogellenes magatartásának jogkövet­kezményeként tehát viselnie kell azt az anyagi hátrányt, amelyet a vétel tárgyául szolgáló áruk árának későbbi emelkedése vont maga után. A fellebbezési bíróság által megállapított, meg nem támadott, tehát a Pp. 534. §-a értelmében irányadó tényállás szerint az alperes tescheni gyá­rának üzeme sem 1917-ben, sem pedig 1918-ban nem szünetelt, másrészt a forgalmi akadályok sem voltak oly mérvűek, hogy a teljesítést állandóan lehetetlenné tették volna és a gyár mindkét évben szállított is rendelőinek nagyobb mennyiségű szé­keket. Ebből a tényállásból az következik, hogy alperesnek a székek nagymérvű áremelkedése előtti időben módjában állott az, hogy szállítási kötelezettségének a felperessel szemben eleget te­gyen, a szállítás elmulasztásának jogkövetkezmé­nyei alól tehát csak annyiban mentesülhet, ameny­nyiben kimutatja azt, hogy gyártmányainak a megrendelői között való aránylagos szétosztása mellett sem szállíthatott a felperesnek több széket, mint amennyit annak részbeni teljesítésül tényleg szállított. Ebből a szempontból azonban a tényállás nincs tisztázva és igy az ügy döntésre nem alkal­mas. Tisztázni kell tehát azt, hogy az 1917. évben hány darab és mily székekre volt az alperesnek megrendelése, hogy ebben az évben összesen hány darab széket gyártott s ezekből kiknek, mikor és hány darabot szállított? S ugyanez állapítandó meg az 1918. évre is abban az esetben, ha az tűn­nék ki, hogy az 1917. évben előállított készletből a felperes rendelése nem volt foganatosítható. Vasúti fuvarozás. 114. A kereskedőileg csomagolt áruk az utipodgyász fuvarozásból ki vannak zárva s azokért a vasút szavatossággal nem tartozik. (Kúria P. IV. 5582/1922. sz. a. 1923. június 12-én.) Indokok: A vasúti Ü. Sz. 30. §. 1. bekezdése szerint az utas olyan tárgyakat, amelyekre az uta­zásnál szüksége van, utipodgyászként való szállí­tásra adhatja fel; a 3. bekezdés szerint azt, hogy az uti szük­séglethez nem számitható tárgyak utipodgyászként felvétetnek-e s minő feltételek mellett, a díjszabás­ban kell egységesen meghatározni; és ugyané §. II. végrehajtási határozmánya meg is engedte, hogy nagyobb, kereskedőileg cso­magolt ládák, bizonyos feltételek mellett, utipod­gyászként feladassanak; ámde a kereskedelemügyi m. kir. miniszter 47,755/111./1915. sz. felhatalmazása alapján Máv. ad. 162,548/1915. F. IV. a. szám alatt kibocsátott és a «Vasuti és Közlekedési Közlönye 1916. évi 114. számában közzétett rendelet a kereskedőileg csomagolt ládáknak, tonnáknak és egyéb, utiszük­séglethez nem számitható tárgyaknak utipodgyász­ként való szállítását — mivel e tárgyak szállítása a .podgyászkocsiban rendelkezésre álló hely hiánya miatt nehézségekbe ütközik — beszüntette és az Ü. Sz. 30. §-ához tartozó II. díjszabási végrehaj­tási határozmánynak az emiitett tárgyak utipod­gyászkénti feladását megengedő rendelkezését ki­fejezetten is hatályon kivül helyezte.

Next

/
Thumbnails
Contents