Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 7-8. szám - A kisebbségek nyelvjoga tekintetében ...

106 KERESKEDELMI JOG 7—8. sz. IRODALOM, Hazai irodalom. Beck Salamon—Vámbéry Rusztem: A tisz­tességtelen versenyről szóló törvény magyarázata. Budapest 1923. Szerzők, miután az 1923 : V. t.-c. szövegét leközölték, müvük 19—106. lapjain tö­mören összefoglalt magyarázatát adják a törvény szövegének. xIgen szerencsés és a törvény rendsze­rével is összhangzatos gondolat volt az anyagnak egymás közötti felosztása, mert kétségtelen, hogy ebben a végtelenül érdekes és kényes jogmaté­riában csakis a magán- és a büntetőjogász váll­vetett együttműködése lesz képes az eligazodáshoz vezető utat megtörni. Anélkül, hogy a nagy szak­avatottságot első tekintetre is eláruló műről ez alkalommal érdemlegesen akarnánk nyilatkozni, mint első impressziót leközölhetjük, hogy Beck Salamon dr. borotvaéles analyzálásai és Vámbéry Rusztem dr. lebilincselően érdekes, átfogó fejte­getései nagy mértékben hozzájárulnak a tisz­tességtelen versenyről szóló törvény helyes ma­gyarázásának és alkalmazásának megkönnyí­téséhez. Dr. Krahl Vilmos ügyvéd: A francia—magyar és a belga—magyar vegyes döntőbíróság. — Buda­pest, 1923. Kilián Frigyes utódai kiadása. Külföldi irodalom. Róbert Mayr: Lehrbuch des bürgerlichen Bechts. I. Band. Gebrüder Stiepel, Beichenberg 1922. Az általános tanokat és a dologi jogot öleli fel Mayr tankönyvének első kötete, amely az osztrák ptk. rendelkezéseinek tanításán felül a jogászi gondolkozásmód és ítélőképesség neve­lését célozza. Kari Kober: Die Verordnung über das Erb­baurecbt, Ergánzungsband zu Staudingers Kom­mentár zu B. G. B. Bd. III. Zweite durchgese­hene Auflage. J. Schweitzers Verlag. München und Berlin 1923. A német ptk.-nek a felülépit­ínényi jogra vonatkozó rendelkezései a gyakor­latban nem váltak be és ezért a német kormány 1919. januárban, főként a középosztály lakásépít­kezésének előmozdítására, törvényerejű rendelet­ben szabályozta az építményi jogot. A rendelet arra törekedett, hogy lebetővé tegye az építményi jog alapján nyújtandó építési kölcsönöket. Ko­bernek a rendeletet kimerítően tárgyaló kommen­tárja már második kiadásban jelent meg, jeléül annak, hogy a rendelet életképesnek bizonyult, a bírói gyakorlatban azonban jogeset még alig for­dult elő. Blühdorn: Bie Rechtsátze der gemischten Schiedsgerichtshöfe. V. öst. Bankén und Ban­kiers. 1923. Wien. Az aránylag kis terjedelmű munka szakszerűen • csoportosítva és vezérszavak szerint betűrendben tartalmazza azokat a jog­tételeket, amelyek a vegyes döntőbíróságok ítél­kezésében előfordultak. A gyűjtemény pontosan közli a jogtételt tartalmazó határozatnak a «Becueil»-beli oldalszámát és ezzel legalább a feldolgozott évfolyam tekintetében feleslegessé teszi a nehézkes kutatást. A kis munka a béke­szerződés jogászainak jóformán nélkülözhetetlen. HAZAI JOGGYAKORLAT. Békeszerződés. 95. Perfelfüggesztés a trianoni békeszerződés alap­ján. (Kúria P. VII. 7645/1922. sz. a. — 1923. márc. 16.) A megállapított tényállás szerint a felperes az 1918. évi február hó 10. napján 100 hl bort vett az alperestől s ennek a bornak hektónként 500 K-ban számított vételára fejében az alperesnek 50.000 koronát osztrák-magyar koronaértékben előre lefizetett. A bort az alperes azonban le nem szállította, felperes tehát keresetében az alperest 100 hektó bor leszállítására, vagy 50.000 cseh korona meg­fizetésére kérte kötelezni. A perfelvételi határnap előtt az 1921. évi jú­nius hó 28. napján alperes az 50.000 korona fel­vett borvételárt és járulékait felperesnek magyar koronában megfizette. Felperes azonban ezt a fizetést csak a tőke követelésének résztörlesztéséül, 3. K 80 fill. árfo­lyamon átszámítva fogadta el és az 50.000 ma­gyar korona fejében 13.150 cseh koronát a tőke­követelésébe betudva, keresetét 36.850 cseh ko­rona tőkére és járulékaira leszállította, a bor természetben való leszállítása iránt támasztott követelésétől pedig elállott. Alperes vitatta, hogy felperes nem jogosított a magyar koronában fizetett vételárnak cseh ko­ronában való visszafizetését követelni, mert a vé­telárat alperes még a békeszerződés baíálybalépte előtt magvar koronában visszafizetni jogosított volt. Vitássá vált eszerint, hogy a felperes, — fi­gyelemmel a békeszerződés 231. cikk d) pontjának rendelkezésére, a Csehországgal beállott háborús állapot előtt keletkezett és eredetileg osztrák-ma­gyar pénznemben fennállott követelését valori­zálva, érvényesíteni jogositott-e. Ennélfogva a 9590/1922. M. E. rendelet 1. §. 2. pontja alapján a peres eljárás hivatalból fel­függesztendő volt. Lánckereskedés. 96. Az a jogszabály, hogy az árdrágitási törvény rendelkezései nem nyernek alkalmazást külföldre szánt áruknál, csak oly esetben alkalmazható, ha az ügylet kiviteli engedély alapján már eredetileg külföldre való kivitelre irányult. Maga a szándék nem elégséges. (Kúria P. IV. 5718/1922. sz. a. 1923. május 8-án.) A perben nem vitás meg nem támadott tény­állás szerint a felperesek, — akik vendéglős üz­lettel foglalkoznak, — a Budapesti Húskereske­delmi Bészvénytársaságtól az 1920. év szeptember hó 30. napján az általuk 20 kor. literenkinti egy­ségárban megvett 350 hl. bort, még az áru átvé­tele előtt, néhány hét múlva az ügylet átruházá­sával és literenkint 7 kor. nyereséggel az alperes­nek eladták. A felperesnek ez a cselekménye, amely sze­rint a közfogyasztás céljaira szükséges áruk által • az árdrágításra alkalmas módon a szükségtelen közbenső kereskedés utján megdrágították és ezzel a közszükségleti cikknek a termelőtől a fogyasz-

Next

/
Thumbnails
Contents