Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 6. szám - A középiskolai jogi oktatás bevezetését ...

G. sz. 93 az alperesi ügyvédnek ez iránti fellebbezése folytán a rendelkező rész szerint azért emelte fel, mert habár szabály szerint, amely a Pp. 8. §-ában is kifejezést nyert, a pertárgy értékét a kereset beadása napján fennállott értéke szerint keli meghatározni s habár eszerint a jelen per tárgyának értéke csak körülbelül 100,000 K-t tett ki, mindazonáltal a kir. Kúria a pertárgy értékének a per folyamán bekövetkezett nagymérvű emelkedésére s a perben vitatott kérdésnek nagyobb tanulmányt igénylő voltára is tekintettel, az alperesi ügyvéd emiitett munkadija és kiadásai összegének a rendelkező részben meghatározott összegre való felemelését indokoltnak látta és az alperesi ügyvéd ezuttali fellebbezési diját és kiadását is saját felével szemben az 1868: LIV. t.-c. 252. §-a alapján a2 imént jelzett szempontokra való figyelemmel állapította meg. Békeszerződés. 78. A csehszlovák állampolgárokká vált, volt magyar állampolgároknak 1916-ból eredő valorizált követelései egyelőre per utján nem érvényesithetők. (Kúria P. IV. 2258/1922. sz. a. 1923. márc. 23-án.) Végzés: A m. kir. Kúria ebben a perben a birói eljárást felfüggeszti azzal, hogy a felfüggesztés megszüntetése tárgyában akkor fog intézkedni, ha az átszámítási árfolyam a magyar állampolgárokra kötelező alakban megállapítást nyer és ez alapon a m. kir. miniszterrium a felfüggesztő rendelkezést hatályon kívül helyezi (9590/1922. M. E. számú rendelet 3. §-a). Indokok: A nem vitás tényállás szerint a felperesek 1916. november 20-án Nemsó állomáson Budapest—Nyugoti pályaudvar rendeltetéssel I. r. alperesnek cimezve gyorsáruként frissen lőtt állapotban 24 drb. vad disznót és 1 drb. szarvast adtak fel, amely küldemény csak november 29-én érkezett meg teljesen megromolva, ugy, hogy azt megsemmisités végett az állategészségügyi hivatal elkobozta. E tényállás alapján felperesek II. r. alperes ellen 5778 kor. tőke és jár. iránt kártérítési keresetet indítottak s a 37. alszámu csatlakozási kérelmükben bejelentették, hogy mivel ők cseh-szlovák területen laknak, ottani illetőségűek és ekként az 1921. évi XXXIII. t.-cikkel becikkelyezett trianoni békeszerződés 61. §-a értelmében cseh-szlovák állampolgárokká lettek, követelésüket az idézett békeszerződés 231. cikkének d) pontja és 254. cikke értelmében valorizálva cseh koronákban érvényesitik. Minthogy pedig a kereseti követelés a fenti tényállás szerint a háború alatt keletkezett: kétségtelen, hogy a fenforgó esetben olyan követelésről van szó, amely esetleg a békeszerződés 254. cikke és a 231. cikk d) pontjának utolsó bekezdése értelmében a Cseh-szlovák köztársaságra megállapítandó pénznemben és átszámítási árfolyammal lesz fizetendő. Ennélfogva a m. kir. minisztériumnak 9590/ 1922. M. E. számú rendelete 1. §-ának 2. pontja értelmében a birói eljárást hivatalból is fel kellett függeszteni. 79. Amennyiben felperes a per folyamatba tétele után lett jugoszláv állampolgárrá, a perköltségbiztositásra irányuló pergátló kifogás a per folyama alatt később is megtehető, de a legközelebbi tárgyaláson terjesztendő elő, különben elkésett. (Kúria P. IV. 7121/1922. sz. a. 1923. ápr. 6-án.) Indokok: Alperes a perköltségbiztositék adása iránti pergátló kifogását a Pp. 180. §. 8. pontja értelmében azon a nem vitás alapon terjesztette elő, hogy a felperes a per folyamán a trianoni békeszerződés következtében jugoszláv állampolgárrá vált. A Pp. 125. §-a értelmében ugyan az alperes abban az esetben is követelhet biztosítékot, ha a biztosíték adásának oka a per folyamán áll be; mivel azonban a Pp. 180. §-a első bekezdése értelmében a pergátló körülmények előadása, mint a per megállapításával kapcsolatos cselekmény, az alperes perbe bocsátkozása előtt terjesztendő elő: kivéve, ha a pergátló körülményre alapított kifogás oly akadályokra vonatkozik, amelyet a bíróság az ítélethozatal előtt az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe venni köteles, vagy amennyiben az alperes nyomban valószínűvé teszi, hogy kifogását korábban hibáján kívül nem érvényesíthette; mivel továbbá a Pp. 180. §. 8. pontjára alapított pergátló kifogást a Pp. 180. §-a utolsó bekezdése a per bármely szakában felhozható, előbb emiitett s egyenkint felsorolt kifogások között fel nem említi; ezért a per folyamán beállott körülmény folytán a Pp. 125. §-a alapján emelt kifogás s a kifogás alapjáról történt tudomásszerzést követő legközelebbi tárgyaláson terjesztendő elő, kivéve, ha az alperes nyomban valószínűsíti (180. §. 1. bek.), hogy kifogásait korábban önhibáján kívül nem érvényesíthette. Ebből kifolyóan az alperes jelen pergátló kifogását a trianoni békeszerződés 61. cikkére tekintettel a békeszerződés életbe léptetése után következő tárgyaláson tartozott volna előterjeszteni, tehát az 1921. évi november 11-én tartott tárgyaláson; alperes azonban eme kifogását nem ezen, hanem a békeszerződés életbeléptetését követő 3. tárgyaláson, t. i. 1922. év július li-én terjesztette elő, ellenben ezt megelőzően, de a trianoni békeszerződés életbelépte után t. i. 1922. évi február 15-én megtartott szóbeli tárgyaláson még az ügy érdemében tárgyalt és az ügy érdemére tartozó bizonyitásfelvételt érintő kérelmet terjesztett elő. Ennélfogva alperes eme pergátló kifogását elkésetten terjesztette elő, miért is az birói figyelembe már nem vehető. Általános. 80. A kereskedőnek fióktelepe nem önálló jogalany: a jogok és kötelezettségek alanya a kereskedő, aki jogosítva van a K. T. 18. §-a értelmében főtelepétől különböző helyen vagy községben fióktelepet felállitani, amely az idézett 18. §. második bekezdésében foglaltakból folyóan a főtelepnek tágabb értelemben vett tartozéka, azonban sem a főtelep, sem a fióktelep nem lehet jogok és kötelezettségek alanya, hanem e telepeken saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerüen foglalkozó kereskedő. (Kúria P. IV. 4532/1922. sz. a. 1923. márc. 23-án.) Lánckereskedés. 81. A lánckereskedés tilalma nem zárja ki, hogy az (erre nem jogosult) eladó, visszakövetelje azt a kárát, melyért való felelősség a vevőt, mint az áru