Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 5. szám - A részvényváltság lerovásának egynehány vitás kérdése

5. sz. KERESKEDELMI JOG 81 HAZAI JOGGYAKORLAT. Jogegységi határozat. 50. A magyar királyi Kúria jogegységi tanácsának 25. számú polgári döntvénye. «1. Megszállás idejében előfordult ellenséges rekvirálás jogos-e, ha a körülményeknői megállapítható, hogy a rekvirálás célja nem a megszálló hadsereg szükségleteinek kielégítése volt, hanem az, hogy a megszálló hadsereg a rekvirált dolgokat harmadik személyekre ruházza át, például avégből, hogy ilyképpen kárpótlást nyerjenek olyanok, akiket valamely rekvirálás aránytalanul) sújtott? I 2. Ha az előbbi kérdésben emiitett rekvirálás nem jogos, lehet-e azt a harmadik személyt, akire a megszálló hadsereg a, rekvirált dolgot átruházta, oly szerzőnek tekinteni, aki jogszabályaink értelmében tulajdonjogot szerez abban az esetben is, ha a dolog nem az átruházó tulajdona?» (Vonatkozással egyfelől a szegedi kir. Ítélőtáblának P. III. 1002/1920. és P. III. 1023/1920. számú, másfelől a kir. Kúriának P. VI. 793/1921. és P. VI. 984/1921. számú Ítéleteire, úgyszintén a kir. Kúriának egyfelől P. II. 83/1921. számú ítéletére, másfelől P. V. 3844/1920. sz. végzésére.) Határozat: 1. Megszállás idejében előfordult ellenséges rekvirálás nem jogos, ha a körülményekből megállapítható, hogy a rekvirálás célja nem a megszálló hadsereg szükségleteinek kielégítése volt, hanem az, hogy a megszálló hadsereg a rekvirált dolgokat harmadik személyekre ruházza át, például avégből, hogy ilyképpen kárpótlást nyerjenek olyanok, akiket valamely rekvirálás aránytalanul sújtott. 2. Az ilyen nem jogos rekvirálás esetében azt a harmadik személyt, akire a megszálló hadsereg a rekvirált dolgot átruházta, nem lehet oly szerzőnek tekinteni, aki jogszabályaink értelmében tulajdonjogot szerez abban az esetben is, ha a dolog nem az átruházó tulajdona. Kelt Budapesten a m. kir. Kúria I. jogegységi tanácsának 1922. évi március 27. napján tartott ülésében. Hitelesíttetett 1922. évi április hó 4. napján. Általános. 51. A Ker. törv. 353. és a Pp. 8. §-ának egybevetett értelme szerint ugyanis az a kár, melynek megtérítését a szerződéshez hü vevő a késedelmes eladótól, a késedelemből kifolyólag, a teljesítés mellett követel, a teljesítés iránti igénynek járuléka; a főköveteléssel egy és ugyanazon jogalapból származó járulék tekintetében pedig a kereseti kérelem a Pp. 188. §. 2. pontja és 494. §-a szerint a fellebbezési eljárásban is felemelhető; és az ilyen kérelem sem keresetváltoztatásnak, sem uj keresetnek nem minősithető (pusztán ebből az okból tehát a kereset el nem utasitható). (Kúria P. IV. 3488/1921. sz. a. 1922. márc. 15.), Könyvkivonati illetékesség. 52. Az állandóan követett birói gyakorlat értelmében és mivel a könyvkivonati bejegyzésnek avégből, hogy az illetékesség a könyvvitel helye szerint megállapítható legyen, a kereskedők közt létrejött, a könyvbejegyzés tartalmával bizonyítható követelést kell tartalmaznia: helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a kereskedelmi könyvnek a kereskedelmi ügyletek nem teljesítéséből származtatott kártérítési követelésre vonatkozó bejegyzései ilyen követelések perlésénél nem szolgálhatnak törvényszerű alapul a könyvvitel helye szerinti bíróság illetékességének a megállapítására. (Kúria P. IV. 3930/1921. sz. a. 1922. március 23.) Lánckereskedés. 53. A láncolatos kereskedésből, mint tiltott ügyletből származó magánjogi követelések birói uton nem érvényesíthetők ugyan; de ennek csak az a jogkövetkezménye, hogy az ilyen ügylet teljesítését egyik fél sem kövelelheti, az emiitett körülmény azonban az ily tiltott ügyletben résztvevő feleknek gazdasági előnyöket egymással szemben nem biztosithat és nem szolgálhat alapul arra, hogy a szerződő felek valamelyike megtarthassa a másik fél részéről tényleg teljesített azt a vagyoni szolgáltatást, amelyre az ügylet érvénytelenségénél fogva jogos igényt nem támaszthat, mert ez beleütközik a jogtalan gazdagodásra vonatkozó jogszabályokba, következésképpen a birói jogsegélynek ebben az irányban való megtagadása a jóerkölcsök megóvásának érdekeit is sértené. (Kúria P. IV. 4555/1921. sz. a. 1922. febr. 8-án; ugyanígy P. IV. 5590/1921. m. a. 1922. márc. 16.) 54. Budapesti kereskedőnek az a ténykedése, hogy külföldi gyártású gépet a gyár budapesti telepénél vagy képviselőjénél fogyasztónak leendő továbbeladásra rendel, nem tekinthető nyilván szükségfelen, az árunak a fogyasztóhoz juttatásánál nem szokásos s e miatt tilos közbenső kereskedésnek. (Kúria P. IV. 3564/1921. sz. a. 1922. március 17.) Részvénytársaság;. 55. Az alaptőkéhez nem készpénzbeli betéttel hozzájáruló alapító vagy részvényes az ezt tárgyazó határozat hozatalában nem vehet részt. Ha a határozatot sérelmesnek tartja, az előzetes megállapodás megszegéséből eredő igényeit birói uton az általános magánjogi elévülési időn belül érvényesítheti. Azonban, ha az igény érvényesítésében gátolva nincs, s ha a szerződő félnek nyomós érdeke fűződik ahhoz, hogy e kérdés sokáig bizonytalanságban ne tartassék, akkor az igény érvényesítése huzamosabb időn át függőben nem tartható, hanem az elvész. - (Kuria P. IV. 4055/1921. sz. a. 1922. március 8.) Indokok: A K. T. 156. §-a értelmében az az állapító vagy résizvényes, aki nem készpénzből álló betéttel kiván az alaptőkéhez hozzájárulni, az