Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 5. szám - A részvényváltság lerovásának egynehány vitás kérdése

74 KERESKEDELMI JOG 5. sz. nyert teljes biztosíték esetén fogja a fizetést megtagadni, akkor sem szívesen, mert a bankra nézve minden fizetés-megtagadás egyúttal prestige-rontást is jelent. Összegezve tehát a mondottakat, a kereskedelmi forgalomban elfogadott felfogás szerint a megbízott bank a kedvezményezett meghitelezettet a megbízás vállalásáról csakis a megbízó külön utasítása folytán szokta hivatalosan értesíteni, ha ezt teszi, külön kikötés hiányában ezen értesítés («igazolás») folytán kötelezettséget vállal a meghitelezettel szemben, hogy az igazolt megbízás illetőleg közölt utasitás értelmében, az ebben megjelölt korlátok között a kedvezményezettnek fizetni fog. Ezen kötelezettség nem az egyetemleges, de mégis az együttkötelezés jellegével bír; nem tekinthető a megbízóéval «közös» kötelezettségnek (kt. 268. §.), mert más kötelemből ered, de tárgya azonos a megbízó kötelezettségével és ennek folytán a megbízót a kedvezményezettel szemben a megbízás okául szolgáló jogviszonyból eredő kifogások a bank részéről érvényesíthetők. Az előadottakban fősúlyt helyeztem a kereskedelmi forgalomban hosszas megfigyelésem során megállapodott gyakorlatra és felfogásra és azt hiszem, hogy a kifejtetteknek legfőbtTértéke éppen ezen megállapításban található, miután nem minden jogásznak áll módjában ezen megfigyeléseket közvetlenül és hosszabb időn át teljesíteni. Kevésbbé fontos, vájjon az általam észlelt gyakorlatnak vagy tényállásnak jogi minősítése és u. n. jogászi konstruálása tekintetében az általam előterjesztettek a kritikát kiállják-e. Koncedálom, hogy a közölt tényállás alapján a kérdéssel foglalkozó jogászok esetleg; más konklúziókra fognak jutni, minden esetre azonban a helyzet az eddiginél annyiban lesz kedvezőbb, hogy a következtetések szilárd alapból, a való tényállásból, vagyis az ismertetett kereskedelmi gyakorlatból indulhatnak ki. Befejezésül megemlitendőnek tartom, hogy a «meghitelezés» intézménye körül nemcsak a megbízott bank ós a meghitelezett fél közötti viszony természete tekintetében, hanem más irányban is merülhetnek fel nem könnyen megoldható kérdések, amelyek helyes megoldása pedig a «meghitelezés »-nek a forgalom biztonsága igényelte gyors és ugy a «Treu und Glauben» elvének, mint a felek jogos érdekeinek megfelelő lebonyolítása szempontjából kívánatos, így felvetődik az a kérdés, hogy felel-e a megbízott bank a bemutatott okmányok valódiságáért ( a fuvarlevél-másodlat hamisítása előfordulhat), átruházhatja-e a kedvezményezett az igazolt meghitelezésből a bankkal szemben eredő (az okmány bemutatásától feltételezett) követelését harmadik személyre; mi a helyzete a banknak, ha megbízója utasítása folytán más helyen, illetve más banknál nyittatott ilyen meghitelezést? stb., stb. Mindezen eshetőségek arra indították a Magyar Általános Hitelbankot, hogy az évek hosszú során gyűjtött tapasztalatok felhasználásával az ezen intézmény körül felmerülhető különböző viszonyok szabályozására külön üzleti határozmányokat létesítsen és ezen pénzintézet már évek óta meghitelezési megbízást rendszerint csak akkor vállal, ha a megbízó a maga részéről ezen határozmányokat elfogadja. Miután a gyakorlat azt igazolta, hogy ezen határozmányok beváltak, hogy jelesül a külföldi megbízók is ezen határozmányokat készségesen elfogadták, — a Takarékpénztárak ós Bankok Egyesületébe tartozó összes pénzintézetek e határozmányokat magukóvá tették és így remélhető, hogy a szerződési autonómiából kiindulva oly gyakorlat fog fejlődni, amely a nemzetközi forgalom szempontjából nagyjelentőségű «meghitelezósi» intézménynek megadja a jogbiztonság nélkülözhetetlen alapját, A részvényváltság lerovásának egynehány vitás kérdése. Irta: dr. Euncz Ödön. Éppen egy évvel ezelőtt foglalkoztunk e lapnak hasábjain Hegedűs Lóránd merész koncepciójával: a rész vény váltság szabályozásával. Mennyi bizalom és hit töltötte be akkor ennek a gondviselésszerű államférfiunak személyes varázsára a mi porba sújtott országunkat! A végzet kifürkészhetetlen akarata azonban vetőt mondott. A mesterien felépített, emberfeletti lendülettel valóságra érlelt koncepció nem érte el célját... A, törvényhozás azonban életet adott a váltságtörvényeknek; a pénzügyi hatóságok a végrehajtás nehéz munkáját végzik és nekünk, jogászoknak, nem kis nehézséget okoz a részvényváltság lerovása körül felmerült vitás kérdéseknek megfelelő eldöntése. Az I. váltságtörvény (1921 : XV. t.-c.) a részvénytársaságok vagyonváltságának két módját ismeri: a készpénzváltságot és a természetben (részvényben) lerovandó váltságot. Azt a célt, hogy az államkincstár a részvénytársaság vagyonának (és nem alaptőkéjének) 15%-át a valóságban is megkapja és a részvénytársaság se szolgáltasson be ennél többet,