Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 4. szám - A pénz elértéktelenedésének kérdésével kapcsolatban ...

4. sz. KERESKEDELMI JOG 63 volna. A versaillesi szerződés értelmében tehát a német vagyonok lefoglalása szempontjából csak Ó-Szerbia és Montenegró területe jöhet számí­tásba. Ez az érvelés a mi szempontunkból Felső­Sziléziának Lengyelországhoz csatolt részei tekin­tetében érdemelhet figyelmet. n. «A pénz elértéktelenedése mint magánjogi törvényalkotási probléma» cimmel a Deutscher Anwaltverein pályatételt tűzött ki. A pályamun­kákat jeligés levélbe zárt névvel 1922. július 15-éig kell beküldeni az Anwaltverein irodájába (Leip­zig, Schreberstrasse 3). A legjobb müvek 15,000, 10,000 és 5000 márka jutalomban fognak része­sülni. A kérdés különben egyik főtárgya lesz a Hamburgban 1922. szeptemberben összeülő ügy­védgyülésnek, ahol a tárgyalás anyagául vala­mennyi beérkező pályamunka anyagát fel fogják használni. *•> A pénz elértéktelenedésének kérdésével kap­csolatban a német Reichsgericht egyik legújabb határozatában szépen kifejti a német irodalomban pro és kontra sokat vitatott álláspontját arra nézve, hogy belföldi hitelező késedelem esetén a késedelmi kamaton felül követelheti-e a pénz értékcsökkenéséből támadt károsodását, mint ké­sedelemből eredő kárt. A határozatból, amely több korábbi határozatra is hivatkozik, kiemeljük a következőket: Az alsóbiróság az igény elutasítását egyedül arra alapította, hogy a belföldi hitelező mindaddig, amig az állam a belföldi pénzt, mint értékmérőt változatlanul fenntartja, nem hivatko­zik a pénz értékének csökkenésére és nem követel­het az adóstól magasabb fizetést. Ez egymagában nem elég alap a döntésre. Kétségtelen, hogy a márka Németországban értékének csökkenése da­cára fizetési eszköz maradt. Ha ebből az követke­zik is, hogy a hitelező ezt az elértéktelenedést önmagában sem valamely adósság kifizetésekor, sem késedelem esetében nem érvényesítheti, még­sem lehet őt elzárni attól, hogy ilyen kárigény­nyel fellépjen, ha azt az eset különös körülmé­nyeinek előadása mellett annak kimutatásával alapozza meg, hogy ő az adós késedelme és a márka értékének csökkenése folytán meghatáro­zott ügyleteknél kárt szenvedett. (V. Zivilsenat, 1921. szept. 24.) A külföldieknek a Reichsgericht.. meg szokta itélni a márka értékcsökkenéséből eredő késedelem okozta kárt, mert azt a vélelmet állítja fel, hogy, aki külföldön lakik és gazdasági tevékenységét is ott fejti ki, clZ cl neki kifizetett külföldi pénznemeket azonnal átváltotta volna a lakhelyén forgalomban lévő pénzre. Éppen a Reichsgerichtnek ez a vélelme van a legkevesebb támadásoknak kitéve. (n. e.) A részvénytársasági közgyűlés szabályaival kapcsolatban tanulságos esetről olvasunk: A «Pf. Bank A.-G.» l.-i cég egyik fiókintézeti igazgató­jának devizaspekulációi folytán milliós veszte­séget szenvedett. Egy nagy bank sikeres operáció­jával sikerült a hitelezőket kellő időben megnyug­lafni. Amikor ugyanis az emiitett bank fizetés­képtelensége ismertté lett, egyidejűleg azt is kö­zölni lehetett a hitelezőkkel, hogy egy másik pénz­intézet a tartozásokért jótáll. Következett tehát a részvénytársaság további sorsa felől való hatá­rozás. Az ebből a célból 1922. jan. 9-ére össze­hívott közgyűlésen — és ez az esetben a tanulságos — kiderült, hogy a törvénynek a részvénytársa­sági közgyűlésre vonatkozó rendelkezései nincse­nek az ilyen esetben természetszerűen bekövet­kező viharos eseményekhez idomítva. A részvény­társaság részvényei kis tételekben sok kézben lévén szétszórva, a közgyűlésen igen sok rész­vényes jelent meg. Hosszú órák teltek el, amig csak a megjelentek névsorát ugy, ahogy össze lehetett állítani. Szinte elképzelhetetlen, hogy lehe­tett volna akár névszerinti, akár titkos szavazást tartani. Egészen nyilvánvaló, hogy pl. egy 1000 izgatott emberből álló gyülekezetben fegyelmet tar­tani, normális tárgyalásokat és szavazást foly­tatni teljesen lehetetlen. A helyzetet ugy oldották meg, hogy a részvényesek köréből az uj közgyűlés előkészítésére bizottságot küldtek ki. Nálunk az Általános Fogyasztási Szövetkezet­nél bekövetkezhető némileg hasonló helyzetnek a 10500/1920. M. E. számú rendelet (lg. Közi. XXIX. évf. 775. 1.) vette elejét. Ez a megoldási mód azonban részvénytársaságnál aligha volna keresztülvihető és igy a kérdés nálunk is nyilt, de talán nem túlságosan gyakorlati. Közgyűlési viharokra, ha a részvényeseknek a részvénytársa­ság ügyeihez hozzászólást engedünk, el kell ké­szülve lennünk. (n. e.) IRODALOM. Hazai irodalom. Kuncz Ödön dr. A magyar kereskedelmi- és cáltójog vázlata. II. Rész: A kereskedelmi ügy­letek. Budapest 1922. Grill Károly kiadása 477 oldal. Lapunk szerkesztője a korábban megjelent I. Résszel és ezzel a művével a hazai jogászságot és tanuló ifjúságot az egész kereskedelmi- és váltójog anyagát magában foglaló, megbízható és alapos útmutatóval ajándékozta meg. A II. Rész sokkal nagyobb anyagot ölel fel mint az I. Rész, és éppen ezért terjedelemben az utóbbit lénye­gesen meghaladja. Különös gonddal és rendkívüli alapossággal fejti ki bevezetésképpen az érték­papírjog általános problémáit, és ezzel szilárd alapot ad az egyes értékpapírok (különösen a ker. utalvány, váltó és csekk) jogviszonyainak mélyebb megismerésére. A kereskedelmi ügyleteket a kö­vetkező sorrendben tárgyalja: 1. Bank- és hitel­ügyletek; 2. Fizetési ügyletek; 3. Vételügylet; 4. Fuvarozás; 5. Biztosítás és 6. Kiadó ügylet. — A A bank- és hitelügyletek között tárgyalja a köl­csönügyleteket (különösen a nyilvános kölcsönt, leszámítolást és lombard-kölcsönt); a betét- és letétügyleteket (ide értve a takarékbetét- és köz­raktárügyletet Is} és a folyószámla rendkívül Fontos kérdését. A fizetési Hamletek közé sorozott

Next

/
Thumbnails
Contents